Nem érdekes hogy egyre többen vetik fel, hogy az államadósságunk áttárgyalása elkerülhetetlen? Ki is az aki a pártok közül ki meri jelenteni? Mások vajon miért nem merik?

Az Eurót?

Semmi esélyünk nincs rá, és nem is lesz.

Tudod milyen intézkedéseket kellene bevezetni?

Egy teljes neoliberális felfogású államháztartás, ami azt jelentené hogy a fele kórházakat és egyetemeket be kellene zárni, a minimálbért és a nyugdíjakat szinten kellene tartani, illetve 5-10% ban megadóztatni, minden szoc ellátást befagyasztani.

És akkor 3-4 év.

De ez mit is jelentene?

Hogy még a meglévő nemzetgazdaságunk is le 2/3 olodna, a munkanélküliség közel 20% lenne stb stb.

Így viszont nagyon rossz lenne a beárazása az € nak, hisz nem lenne reálgazdasági alapja.

Cseverből vederbe.

DE nem is értem mi köze az államadósságnak az € hoz?

Hát például csak annyi a köze, hogy az államadósságunk devizában van, és nem mindegy milyen pénznem a gazadásunk alapja.Pláne hogy milyen árfolyamon történik a pénznemváltás!

Ez nem hátrány hanem előny, hisz le tudjuk értékelni a

valutánkat. Simornak kellene a dolgok felett állni!

Szerinted ha most bevetetnénk az € mennyi lenne?

Te azt hiszed hogy amennyiért most váltják?

Ne viccelj a jegybanki alapkamat ma 5.75 %. az az a 2-2,5× ese mint a környező országoknak.

Ha át akarnánk állni, akkor ez a tényező kiesne, és csak a reálgazdaságunk és államháztartásunk lenne a meghatározó. Az az, kb 350-380 Ft/ € lenne!

Ezek az emberek azt nem veszik figyelembe, hogy ha és amennyiben már tudtuk volna bizonyítani azt, amit mindenki tud, azaz, hogy az államadósság jó része nem hozzánk, hanem az orosz továrisokhoz került, ak

Ez a Fekete János időszak volt 1970-1981.

És sokkal egyszerűbb volt.

A kettős valuta export-import volt az alapja.

Az az, a gépeket nyersanyagokat dollár rért vettük, míg a kgst ben a rubel volt a fizető eszköz.

A kettő közötti váltási aránnyal volt a baj, hisz a kgst a 2-3× ára értékelte a rubelt, mint amennyiért a szabad piacon konvertálható volt.

Ennek a veszteségnek a mérséklésére kaptunk engedélyt pld az Ikarusz , videoton, MGM, pick, ganz, stb termékeinek a nyugati árusításaira, de nme lehetett vele fedezni a veszteséget.

szerintem akkor is jólenne visszavizetni!! csak a jobbik nem akarja visszafizetni szánalmasak

Mit nem akar visszafizetni?

Van olyan hitelünk, aminek a 24× át fizettük eddig vissza és még mindig tartozunk a tőkéjével.

Nem lehet vissza fizeti, hiszen olyan magas a kamatok fizetése, hogy a gazdaság nem képes mellette fejlődni, az az csak fizetünk fizetünk, és egyre többet kell kivenni a költségvetésből erre a célra.

kis érdekesség:

Fekete-szakasz

(1968-1981)

Új gazdasági mechanizmus. A társadalmi tulajdon csonthéja repedezik. A bővülő anyagi érdekeltség feszíti a korlátokat, miáltal a pénzviszonyok növekvő szerephez jutnak. A Magyar Nemzeti Bank - Fekete János aktív közreműködésével - nekilát a produktív világbanki hitelek felvételének az előkészítéséhez. 1970 és 1980 között, az utolsó ötéves tervek keretében jelentős produktív állami nagyberuházások valósulnak meg, mindenekelőtt az infrastruktúra és egyéb termelő szolgáltatások (például a távközlés, a hírközlés és a közlekedés) területén körülbelül egymilliárd dollár értékben.

Medgyessy-szakasz

(1982-1989)

A bejövő pénz - ebben a szakaszban kizárólag bankhitel! - a Fed és a Világbank által papíron és/vagy elektronikusan kibocsátott, jobbára fedezetlen játékpénz dollárhitel; ami viszont innen kiment, egyrészt értékes mezőgazdasági és ipari cikk, áru, másrészt jóval az árfolyam feletti ráfordítással, keservesen kitermelt valódi dollár a kamatos kamatok törlesztéseként. A bejött játékpénz nem termelt új értéket, mert kamatfizetésre költöttük. Az MNB belső műhelytanulmányai szerint az egymilliárd dollár hitelt tizenegymilliárd dollár kamattal terhelten fizettük vissza. A magyar társadalmi tulajdon észrevétlenül a titokban felvett pártállami hitelek fedezetévé alakult át. És hogy az adósságspirálra felépített adósságcsapdából soha többé ne szabadulhassunk ki, Medgyessy Péter vezényletével beléptették Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba.

Antall-korszak

(1990-1993)

A rendszerváltás valódi célja termelőkapacitásaink privatizálása és leépítése, a magyar beruházási és fogyasztási piac megszerzése volt - a hitelek miatti "jelzálog-követelés" érvényesítése révén potom áron. Hogy a magyar társadalmi tulajdon "csonthéjas burkát" az átalakulási és társasági törvényekkel (Sárközy Tamás) feltörjék, miáltal minden használható érték és jövőbeli profit - immár közjogilag is - a nemzetközi részvénytőke tulajdonába kerüljön. Németh Miklós reformkommunista miniszterelnök néhány hónappal a hatalom (színlelt?) átadása előtt drámai bejelentést tett. Magyarország külföldi adóssága - a leírt előzmények után és dacára - huszonkétmilliárd dollár (1990).

Nos, nézzük a hatalom "átadása" mint kasszazárás körüli fontosabb makroszintű adatokat. Külső államadósság: huszonkétmilliárd dollár. Hogy ez tételesen hogyan, miből jött össze, sohasem részletezte, mutatta be, hagyatta jóvá (például az új Országgyűléssel) senki. Elfogadták, átvállalták, mint a Németh-kormány hagyatékát. Állami vagyonból működő tőke: a világbanki szakértők globális, mértéktartó felértékelése szerint nyolcvan-százmilliárd dollár, üzleti-piaci értéken mérve, ami a tőkés vagyonértékelés gyakorlatában a működő tőke hozadékaként elvárható profit jelen értékre diszkontált, tőkésített összegével egyenlő.

A privatizációban azonban a külföldi befektetők nem piacot, hanem csődportfóliót vásároltak, ezért tízszeres haszonnal vették meg a magyar termelőkapacitásokat, valójában a piacot.

Az Antall-adminisztráció legalább két történelmi hibát követett el. Egyrészt jogfolytonosan átvállalta az örökölt huszonkétmilliárd dollár (akkor még az államadósság egyenlő volt a nemzetgazdasági adóssággal, az MNB-nek pedig devizamonopóliuma volt, a forint még nem volt konvertibilis) adósságszolgálatát, anélkül hogy felülvizsgáltatta volna, miből is ered. Másrészt pánikszerűen elindította szinte a teljes működő tőke alapos előkészítés nélküli privatizációját, mintha tényleg csak jelzálogjog-érvényesítést teljesítene, kvázi külső kényszer alatt, pedig még Soros György is az ellenkezőjét tanácsolta. Schamschula György, aki ekkor Antall személyes tanácsadója volt, írásaiban szintén megemlékezik arról, hogy Antallt senki és semmi nem kötelezte sem az államadósság átvállalására, sem a kampányszerű, átgondolatlan privatizációra. A terve az volt, hogy a bevételből kifizeti a teljes adósságot, a maradékot pedig állami befektetésekre és szociális juttatásokra költi. Mint tudjuk, ebből nem lett semmi. A káposzta mind elfogyott, de a kecske nem lakott jól. Mára az állami vagyon az eredeti érték tíz százalékára olvadt, az adósság pedig a többszörösére nőtt. A nyolc-tizenkét milliárd dollárnyi privatizációs bevétel minden évben eltűnt az állami költségvetés feneketlen, a becsődölt nagybankokat is konszolidáló bendőjében.

Van folytatási is.