A magyar emberek miért törődnek bele a "nyomorukba", ahelyett hogy tennének valamit azért, hogy jobb életük legyen?

Sokan csak várják a csodát, hátha lesz valami amitől jobb életük lenne, viszont tenni már akarnak semmit a jobb életért.

Mindig az államot hibáztatják mindenért, pedig sok esetben csak meg kéne emelni a feneküket, hogy ha nem is nagyon, de egy kicsit jobb irányt vegyen az életük.

Pl. akinek csak 8 általánosa van, és nem tud elhelyezkedni csak max közmunkán, vagy valami segédmunkán, az miért nem megy el mondjuk esti gimibe?

Az állam ingyen biztosítja felnőttkorú középoktatást, igazából csak heti két napon kéne tanulni, és ha leérettségizett közben gyűjtene kis pénzt OKJ-s tanfolyamra, és lenne egy szakmája.

A munkanélküli központokban mindig tájékoztatnak arról, hogy éppen milyen szakterületen van munkaerő hiány, és egy OKJ-s vizsgával egyből el is tudna ott helyezkedni.

De nem, inkább siránkoznak és szidják az államot azért, hogy nem tartja el őket, és nem jár alanyi jogon nekik az ingyen élet.

Ez csak egy példa a sok közül.

Én úgy érzem, hogy aki akar az tud tenni a jobb életért Magyarországon.

Nekem is csak 8 általánosom volt, anno 27 évesen leérettségiztem, közben dolgoztam az építőiparban segédmunkásként, gyűjtöttem pénzt képzésre (közben eltartottam magam) és leraktam egy szakmát amiben keresek annyi pénzt hogy simán fenntartom az életem.

Soha nem késő tenni azért, hogy az ember változtasson az életén, és ne mástól várja el azt, hogy mindezt megtegye helyette.