Az emberek miért kergetnek utópisztikus álmokat egy olyan kormányról ami nem a saját "haverjainak" kedvez?

„Demokrácia nem jó politikai rendszer, csak jobbat még nem találtak ki.”

Ezt a mondást nagyon sok embernek tulajdonítják, a legtöbben talán Winston Churchill-t azonosítják vele, Marlboro hercegének, a XIV. Lajost oly hatékonyan bosszantó nyakas John Churchill-nek leszármazottját. Ő mondta, vagy más, egyre megy, sokan idézgetik, mikor egyes nekiveszekedett , megátalkodott fasiszta söpredékek kritizálni merik a XXI. század nagy proletár paradicsomát, az Európai Uniónak nevezett képződményt, amely egyszerre mutatja fel egy sóhivatal pragmatizmusát és egy SS einstazgruppe humánumát. Szeretik ezt mondogatni, ami egyébként a gyakorlatban csak annyit jelent: igen, mi is tudjuk, hogy ez így nincs rendben, csak nem vagyunk hajlandóak róla tudomást venni. Igen, mi is tudjuk, hogy az egész egy nagy szar, de olyan mélyen benne élünk a mátrixban, annyira függünk tőle, hogy el sem akarjuk képzelni azt, hogy lehet más a politika.

Pedig, úgy egyébként, lehet(ne) más a politika.

Az a politikai képződmény, amit jelenleg Európában, az Egyesült Államokban, és úgymond, a „nyugati” (amelynek része Ausztrália, a mi délkeleten van, és nem része Marokkó, amely nyugatabbra Európa majd minden országánál) világban egyébként a klasszikus, valódi demokráciához, a hellének által létrehozott, kidolgozott politikai intézményhez (egyébként az sem volt tökéletes...) annyi köze van, hogy álnévként bitorolja a névjegyét. Egyébként meg annyira hasonlít hozzá, mint két fél dinnye...egy egész vezúviánkristályhoz. Ezen a bolygón létezik. Ennyi.

Ugyanis az ókori athéni , illetve más poliszokban is gyakorolt demokrácia, a démosz, azaz „a nép” uralma volt. A démosz nem azonos a római plebssel,a tömeggel. Periklész korában Athén teljes lakosságának mintegy nyolc százaléka bírt szavazati joggal. Nem csoda, hogy ezek az emberek megszavazták az adóemeléseket, vagy például azt, hogy mivel a fenyegető perzsa veszedelem miatt hatalmas flottára van szükség (mellyel békeidőben meg szállítani és kereskedni lehet...) a laurioni ezüstbányák jövedelmét (Laurion ma is csodálatos ásványlelőhely) ne osszák szét a nép között, hanem legyen ez a flottaépítés költségalapja. Ez a démosz száműzte a szalamiszi győző Themisztoklészt, mert túlságosan és veszélyesen nagyképű lett, leváltotta és megbüntette a marathoni győző Miltiadészt, mert egy felesleges kalandorakcióba vitte egy évre a diadal utána flottát, sőt elkergette végül a legendás dadogós szónok Demoszthenészt is. Athén népe tudott gondolkodni és érvelni.

A modern...nek hazudott „demokrácia” nem ilyen. Eleve nagy butaság az általános választójog, bármennyire is kívánatosnak tűnik, felelőtlen dolog. Felelőtlen dolog, mivel az emberek nagy része nem alkalmas elvont, tényszerű, logikus és értelmes gondolkodásra, alapvető dolgokkal nincs tisztában, érzelmek hatása alatt, kevés ismerettel és rendszerint indulatból dönt. Ez még nem lenne hiba, indulatból is lehet helyes döntést hozni, Bercsényi sem észérvek alapján vágta le a Túróc vármegyei követeket az Ónodi Országgyűlésben, Károly Róbert tárnokmestere se jogerős bírósági döntés szerint verte a dákost Zách Felíciánba, az 56'-os pesti srácok se baráti gesztusként hajigálták a benzinespalackokat a vörös tankokra. Összességében azonban tudni kell, hogy dühből két dolgot lehet – saját tapasztalataim szerint – eredményesen és nagy hatékonysággal csinálni - követ törni és önsorsrontani. Már a boxhoz és a víváshoz is ész kell.

Az, hogy a néptömeg ostoba, felelőtlen, birka, döntései félelmetesen ostobák, már az ókorban köztudott volt, Cato, Cicero és Sulla is nem egyszer ostorozták a római polgárok politikára való éretlenségét. Marius, a kiváló hadvezér a választási visszaélések megakadályozására még ifjú korában egy remek újítást vezetett be, még hivatali tisztviselőként: a szavazópolgárok egyesével, egy keskeny hídon kellett, hogy az urnához járuljanak. Így nem lehetett az utolsó pillanatokban valamit a fülükbe súgni, a kezükbe nyomni, és legalább két percet a szavazás előtt kénytelenek voltak kettesben tölteni saját belsőjükkel. Már ez sokat segít. Többet, mint a hamis-ingyengulyás, a láncszavazás, meg a két feles pálinka.

Még valami: a megválasztás, a fennálló kormányzat mandátumának viszonylagos rövidsége. Négy év csekély idő, egy ember életében is, nemhogy egy társadaloméban. Ennyi idő alatt csodát tenni nem lehet, gondolják meg, hogy emlékeznénk ma Hunyadi Mátyásra, vagy Károly Róbertre, ha „egy ciklust” kaptak volna. 1313-ban vagy 1462-ben nyilván elváltották volna őket, a történetírásunk tehetetlen, gyengekezű, határozatlan, túlságosan fiatal, túlságosan tapasztalatlan, túlságosan kapkodó, rossz vezetőként tekintene rájuk, akik négyéves ciklusuk alatt csak súlyosbították az ország nem csekély baját (mindkettőnél: a széthúzást, az oligarcha-, és maffiauralmat, a gazdasági hanyatlást, a rossz közbiztonságot, az elégtelen honvédelmi költségvetést, a bányák állapotát, stb.) és hú. Pedig, különösen Mátyás , még a sanda ittszopsz szerint is nagy népszerűségi indexel kezdte „ciklusát”, de természetesen azt hamar eljátszotta. Ha egy vezetőnek nem adatik meg, hogy átfogó reformokkal, évtizedekre tervezzen, hanem csak négy éve van, mindössze bábszínházat hozhat létre, semmi maradandót, semmi értelmeset nem alkothat, különben elzavarják. Háborút nem indíthat, adót nem emelhet, mindig csak a népszerűségét kell, hogy növelje, és ehhez csak egy eszköz van: az osztogatás, hiszen a tömeg csak ezt értékeli. És még csodálkozunk, hogy a nagy „demokráciák” totál eladósodnak.

Másodsorban: az úgynevezett demokratikus „fékek és ellensúlyok” rendszere. Ez minden szinten köti az állami vezetőt, teljesen feleslegesen. Jó politikai berendezkedésű országban egyetlen egy „fékre és ellensúlyra „ van szükség, ezt vérpadnak hívják. Nem kell mást tenni, mint nem lebontani azt a vérpadot a főváros főterén, ahová az istenadta hálás nép az előző nagytestvért felrugdosta. Ha az aktuális nagytestvér minden reggel dolgozószobája ablakából azt látja, ha nem is vallja be, egy kicsi gombóckát akkor is találni fog a torkában. Az a tény, hogy Romániában a politikusok elszámoltathatósága, felelősségre vonhatósága lényegesen kiterjedtebb, mint Magyarországon, e kiváló despota-állam mindenféle bizánci politikai hagyományának és balkáni moráljának ellenére, mindössze annak az apró ténynek köszönhető, hogy ott valamennyi politikus úr emlékezetében élénken él az a bizonyos téglafal, ahová a cipészinast és az akadémikus hölgyet odaterelte pár morcos gépkarabélyos, zöldruhás fiatalember azon az emlékezetes 1989 végi, hideg délutánon. Ezt hívjuk közvetlen demokráciának. Lelki szemeim előtt lebeg egy kötéllel a nyakán fuldokló-rugdalózó Gyurcsány, aki alatt skandálja a tömeg: „táncolj Feri!”. Amíg ez – akár másvalaki főszereplésével – be nem következik, addig a politikus nem változik meg.

Nyilván mindenki a haverjainak kedvez. De vannak fokozatok. Pl. ha én kormányra kerülnék, én is vennék mondjuk magamnak meg egyes családtagjaimnak nagyobb házat. Meg ilyenek. De nem lopnék el mondjuk 3000 milliárd forint közpénzt nekik. Három ezer milliárd, ennyi volt a manyup pénzek ellopása. Tudod miért nem lopnék ennyit? Mert a szellemileg egészséges embereknek erre nincs szüksége. Nyilván mindenki a "haverjai" (és családja) szükségleteit az ország elé helyezi, ez sajnos tény. De a százmilliárdos luxusvilla az nem szükséglet. Az ezermilliárdos svájci bankszámla az nem csak hogy nem szükséglet, de egyszerűen teljesen felesleges. Akkor sem tudnák elkölteni, ha megpróbálnák.

A probléma itt az, hogy kialakult ez az urizáló közeg, ahol az a Jani, akinek több villája van és több milliárdja különböző bankokban. Na ez az, ami nem egészséges. És amíg ez létezik, addig annyit fognak lopni amennyit lehetséges, nem annyit amennyire szükségük van. Mert ha én nem lopom el ezt a százmilliárdot, akkor majd ellopja a Gyuri és az orrom alá dörgöli. Ez a közeg rendkívül káros, mind a politikusok szellemi egészségére (mondjuk ez érdekel kevésbé), mind az országra nézve.

Érdekes módon, a skandináv államokban és mondjuk Svájcban képesek megcsinálni, hogy minimális legyen a korrupció.

Sőt, a kormányban nem ritkán az ellenzékből kerülnek be emberek, ők kapnak miniszteri posztot, mert ők a legalkalmasabbak rá.

Hogy itt miért nem lehet ilyen? Mert a primitív mentalitás lehetetlenné teszi.

Hármas válaszoló teljesen jól levezette mi a baj a demokrácia azon formájával amit használnak. Egyedül "csodálkozunk, hogy a nagy „demokráciák” totál eladósodnak" ez nem igaz mert minden ország el van adósodva nagyjából. Ez az arany alapú gazdaság következménye a 19 századtól. Eddig mármint az arany előtt elfogadták a pénzeket ugyanannyit értek. Manapság meg infláció defláció leminősítés zajlik alaptalanul politikai vagyis érzelmi érdek alapon nem teljesítmény alapon. Ráadásul úgy van megoldva hogy ne lehessen visszafizetni mert a reaálbérek az államadósság és az infláció nem javulhat együtt.

Na lényeg hogy egy értelmes választ lepontozni mint a négyes elég szégyen ráadásul valószínűleg el sem olvasták. Gőzük nincs mi az érdemi demokrácia hogy mennyivel jobb lenne befolyásolni hogy a köztereken milyen virágokat ültessenek hogy mennyit költsenek tűzijátékra mennyit az egészségügyre. Legalább követhető lenne vagy beleszólhatnának.