Mi a véleményetek arról, hogy megalkult a PÖCS?

Ez egy újabb adminisztrációs (tehát felesleges) baromság, aminek nincs semmi értelme, legfeljebb annyi, hogy így is elvegye a tanárok idejét. Nehogy azt hidd már, hogy ez a minőségen javítani fog valamit. Ugyanúgy pofára fog menni az egész, mint eddig. Ha valakit protkóval vettek fel tanárnak, vagy mert a KLIK-nek tetszett, azt úgyis fel fogják osztályozni, akinek meg nem tetszik a képe, azt le. Csak a tanároknak kell egy újabb baromsággal törődniük, újabb papírhegyeket pusztítani.

1-2 éve hozták létre azt, hogy központilag fogják ellenőrizni a pedagógusokat bizottságok, elindult az életpályamodell és a portfóliós marhaság... Ha egy tanár alkalmatlan, ez is ki tudja szűrni.. Akkor ennek a p.ö.cs-nek mi értelme van? Semmi.

Fölállt a PÖCS, és fölállt a MÉB is azóta! :)

Nagyot nőtt, mióta a kormány a kezébe vette.

Az élethez nyilván szükség van egy kis humorérzékre, ezért a hír hallatán én kezdeményeztem, hogy alapítsuk meg a Pedagógiai Iskolai Nevelési Akciócsoportot (P.I.N.A.), mert ciki lenne, ha a P.Ö.CS. csak úgy magában álldogálna.

A humor viszont bizonyos helyzetekben nem elég. Ez egy ilyen helyzet. Nem hiszem el, hogy a névválasztás során senkiben sem merült fel, hogy ez a rövidítés gondokat okoz. Főleg, hogy bizonyára nem egy emberen ment keresztül ez a dolog. Ráadásul a CSOPORT szónak rengeteg szinonimája van, tehát a PÖCS nem egy szükségszerű megoldás a névre.

Mivel alapvetően ez egy értékelési rendszer, alap, hogy felmerül a visszaélés lehetősége. Eleve sugallják, hogy itt egy amolyan "besúgó" rendszerről van szó... és pont itt vannak a gondok. Egy normális társadalomban nem merülnének fel ilyen problémák. Nem lenne szükség PÖCS-ökre sem. Ahogy sokan megfogalmazták, ez az egész oktatásügy egy tragikomédia, és egyre inkább szégyenérzetem van amiatt, hogy én is a részese vagyok ennek. Amióta létrejött a KLIK, szó sem esik arról, hogy pedagógusként hogyan tudnám azt a 45 percet hatékonyabbá tehetni, amit a gyerekekkel töltök. Csak arról van szó, hogy alkalmatlanok vagyunk, rosszak vagyunk, stb. Kódexeket kapunk, annyi felesleges papírt gyártunk, hogy lassan sivatagok lesznek az esőerdőkből, és a közvéleményt ellenünk hergelik avval, hogy milyen jó a fizetésünk.

A gyerekek többet vannak az iskolában, mint a felnőttek a munkahelyen. Naponta tornáznak, most pedig még énekeltetni is akarják őket. A fizikaórákon meg minden órán új anyag jön, mert nem férünk bele a féléves 1, jó esetben 1,5 órába.Ugyanez van kémián, meg informatikán, és még sorolhatnám.

Abban egyetértünk, hogy vannak alkalmatlan emberek, ahogy minden szakmában vannak. Ezeket ki lehetne szűrni mindenféle "PÖCSölés" és egyebek nélkül. Egyszerűen csak beszélgetnünk kéne, ahogy egy normális társadalomban meg is történhetne. De ez nekünk nem megy.

A kódexekkel, és egyebekkel sem értek egyet. Ne kódexek alapján döntsük el, hogy ki a megfelelő ember. Én például egy pocakos, kopaszodó, dohányzó ember vagyok. Lúdtalpam van, ezért csak telitalpas sportcipőt tudok viselni fájdalom nélkül. Ruhák tekintetében sem mutat rajtam az öltöny nyakkendővel, mert lecsúszik-kicsúszik-felcsúszik minden. Kinevettetném magam, ha kőműves dekoltázzsal fordulnék a gyerekek felé, mikor a táblára írok. Ezért általában farmer van rajtam, meg póló. Nyáron meg rövidnadrág és póló. A testi alkatom miatt nem lehetek pedagógus? Nem stimmel a dresszkód? A dohányzás miatt meg már lassan akár le is lőhetnének? Az nem számít, hogy iskola időn túl teljesen ingyen bent maradok korrepetálni egy-két SNI és HHH gyereket. heti három alkalommal. Minden nap reggel nyolcra megyek dolgozni, van amikor reggel hétre, és délután négyig maradok. A gyerekek iránti szimpátiából nyújtott segítség pedig csak ez után kezdődik. Tehát kb. este 6-7 körül érek haza. Minden nap! Ezt csinálom 6 éve. A pénzről szól? NEM. Havi 140ezer jön a számlámra, nem több. Sok? Kevés? Nekem elég, sosem vertem az asztalt pénzügyek miatt. Sőt, mikor a munkahelyemre kerültem, ugyanezt megtettem havi 25, majd később havi 60, majd utána 75 ezerért is! Két éve vagyok csak teljes állásban. 30 évesen sem tudom elkezdeni az életemet, mert ebből jelentősen félretenni nem nagyon lehet. A barátaim hiteleket vettek fel, és nekivágtak a családalapításnak, én ezt nem merem megtenni, mert nem gazdag a családom. Ha bebukom, másokat is magammal rántok, ezért nem teszem. Gyereket váálalni meg felelőtlenség lenne ilyen helyzetben. Időm nincs semmire sem, magánélet szóba se jöhet, mert nem fér bele. Azt mondod őszi-téli-tavaszi-nyári szünet?

Mutass nekem valakit, ami megmarad egy olyan ember mellett, akinek úgymond csak nyáron, "tömbösítve" van szabadideje! Azt se feledjük, hogy a tanár tovább marad bent a munkahelyén, és korábban is jön vissza a szünetekből, mint a gyerek. És hogy otthon is dolgozik, mert a statisztikák, és egyebek nem maguktól készülnek el. A lyukasóra meg egy nagy hülyeség, abba nem fér bele a témazáró javítása meg a többi. Főleg, ha valaki rendszergazda is, és bármilyen műszaki probléma beüt, akkor neki maradni kell, míg a hiba meg nem oldódik. Mondd meg egy számítógépnek, hogy 45 perce van "meggyógyulni". Olyan is volt már, hogy este 10-kor értem haza. Szerinted kifizeti ezt valaki? Vagy amikor a KLIK-nek személyesen kell bevinni adatokat... a parkolójegedet és a benzinedet kifizeti valaki? Senki.

Ez az egész arról szól, hogy az ember segíteni akar. Csak a gyerekekért csinálod, semmi másért. Mindaz, amiről beszélek nem számít ám bele a 32 órába. Ahogy az sem, hogy minden iskolának kell honlap, ami ugye nem a semmiből lesz. Otthon, hétvégéken programozom HTML-ben. Az iskolai rendezvényeken fotózok, feltöltöm a képeket, felteszem a friss információkat, hogy mindenki örüljön. Ezt is ingyen ám, mert ugye ez tök jó dolog, mindenkinek tetszik csak pénz nincs rá. Meg eszköz se. Arról se feledkezzünk meg hogy saját pénzen veszek a saját osztályomnak ezt-azt, ami éppen kell az iskolába. Mert ugye a KLIK WC papírt sem ad, mert nincs rá keret. Ez normális igaz?

Nem csak én, hanem a kollégáim is ilyenek. Tényleg kitesszük a lelkünket, hogy a diákjainknak jó legyen, és akkor ilyen "PÖCSökkel", életpályamodellel, meg egyéb baromságokkal kell foglalkoznunk ahelyett, hogy hagynának végre dolgozni.

Lassan ott tartunk, hogy szégyenlem magam, amiért a pedagógus pályát választottam.