A 80-as években milyen életszínvonalhoz volt elég egy átlagos 8 órás állami munkahely? Miért vállaltak be olyan sokan túlórát, több műszakot, fusit?

Azért, hogy megvehesse a Trabantot, vagy kijusson (leggyakrabban társasutazással) Bécsbe, Londonba, Bonnba, Párizsba stb.

Vagy azért, hogy be tudjon fizetni egy rendes összeget öröklakásra, házra.

Az élemiszer-, és szolgáltatásárszint-paritáson mért átlagbér Magyarországon 1979-ben és 2009-ben megegyezett.

(A GDP reálértékben közben háromszorosára nőtt, ennyivel jobb lett a termelékenység, más szavakkal, háromszorosára nőtt a munkásosztály kizsákmányolási rátája)

A viszonyokat reálisan nem lehet összehasonlítani, részben az energiaárak drasztikus emelkedése, más okból viszont a technikai-műszaki fejlődés miatt.

Ügyes és okos emebr akkor is jól élt, most is jól él, a hülye akkor is csak rinyálni tudott és most is.

Voltak IBUSZ-utazások, vagy pl. rokonokhoz is ki lehetett menni. Az útlevélkérő lapon fel kellett tüntetni, hogy milyen célból mész.

Ha rokonokhoz mentél, meghívólevél kellett.

Én az Állami Biztosítónál dolgoztam a feleségemmel a '80-as években, kettőn keresetéből vígan megéltünk. (8 órában, csak max. heti pár óra túlórával) Kettő Trabantunk volt, meg egy gyerekünk. Magunknak építettünk házat hitel nélkül.

1987-ben jutottunk először ki Bécsbe, oda jártunk vásárolni mint sokan. OTP-ben váltani lehetett dollárt és már mentünk is. Volt mikor busszal mentünk ha volt annyi ember aki jött.

(Hozzáteszem mosodába hordtuk a ruhát ami a 10 emeletes alatt volt.) Mára már nem engedhetjük meg ezt...

Saját példa:

Anyum és apu is kétkezi munkás volt. Apu gyárban dolgozott és maszekolt mellette (amennyi az idejéből kitelt) lakatosként. Anyu varrónő volt és bedolgozott (tehát otthon varrt és a kész árut vitte a varrodába).

Mindketten éjt nappallá téve melóztak, a nyolcvanas években tudtunk először külföldre menni. Nagyon jó társasutak voltak. (dél Görögo-tól kezdve, Máltán, Spanyolo-on keresztül Tunéziáig bezárólag)

Ha nem albérletben v. munkásszállón lakott valaki, hanem a sajátjában és nem kerülte a munká, élére rakta a pénzt, akkor össze tudott spórolni az utazáshoz. Igaz ugrálni költőpénz szempontjából nem nagyon tudtunk, de már az élmény "megfizethetetlen" volt, hogy az addig csak max. tévében látott helyekre eljuthattunk.