A (még) magyar többségű erdélyi városokban hivatalosan megemlékeznek a második bécsi döntésről és hogy viszonyul a kolozsvári és nagyváradi magyarság a betelepített román lakossághoz és fordítva?

Betelepített oláh szuka...

Aztán meg tépi a szályát, hogy nincs szólásszabadság és törlik a kérdését.

Hello, én székely származású erdélyi vagyok. Lehet kicsit ki foglak ábrándítani a válaszommal most.

Nem, nem emlékezünk meg sehogy a bécsi döntésről, hála istennek. Értelmes ember nem bolygat ilyen kényes témákat. Magyarországról nagyon dicsőségesnek tűnhet az a 4 év, de azért tudnánk mi mesélni, amikor ellepték Erdély városait a pitiáner kiskirálykodó magyar hivatalnokseregek, s amikor a magyar csendőrök 3 órát adtak a helyi románoknak, hogy elhagyják házaikat, és menjenek, amerre akarnak, vagy mikor jöttek az állam emberei, hogy szépen kipakolják a keleti határon mindazokat, akik nem lesznek attól a pillanattól római-katolikusok, és nem íratják át nevüket magyarra. Vagy mikor a magyarok, a nácikkal karöltve kiirtották Erdély magyarságának 15%-át, a zsidóságot. Ekkora kárt nem sokan okoztak a történelem során Erdélynek. Szóval NEM, ez a mi gondolkodásunkban nem olyan dicsőséges időszak. Főleg nem a vegyesebb közösségekben, ahol hagyományosan nagyon erős román-magyar összetartást épp az ilyen konkurens nacionalizmusok tették tönkre. Nagyon nem voltunk "mi" se szentek. (ÉS sajnos ezeket a diszkriminációkat a nemzeti-kommunista Ceauşescu érában hatványozottan visszakaptuk.)

"Nagyváradon nemegyszer rászóltak boltokban, gyógyszertárakban a magyarokra, hogy ne beszéljenek magyarul" Igen, ilyen is volt. És nem csak Váradon, hanem minden vegyes lakosságú városban. De eltelt, s ma már rendkívül ritka jelenség. Az erdélyi románok továbbléptek ezen. Mi pedig nem hánytorgatjuk fel fölöslegesen a múltat.

"milyenek az erdélyi magyarok úgy általában a "nemzeti témákban"?" Nem az utcán mellverve, hanem lélekben vagyunk magyarok. A mi hazánk Erdély, nem (Nagy-)Magyarország, s épp ezért inkább azt valljuk, hogy nem trianonozás kell, hanem közös erdélyi identitás, és román-magyar összefogás a régió előbbrelépéséért.

Aki meg úgy gondolja, hogy mü székelyek "beszariak" lennénk, ejsze látogasson-sza el ide, s maj megtekéntjük küssé belülről es az illetőt egy alkalmas korcsomábo. :))

Varadon biztos nem tartanak ilyesmi megemlekezest..az egyetlen magyar unnep it ugy-ahogy hivatslosan is szoktak tartani az a marcius 15. Iskolaban persze van okt 6 meg ilyesmi, de ugy hivatalosan en nem tudok rola.

A magyarsagrol en tudnek irni rengeteget, foleg a magyar erzelmeinkrol, de most nem ez a lenyeg. Van bunko roman-rendes roman, de letezik bunko magyar is (sot, bunko szekely is van). Ez nem hovatartozas kerdese. Lehet, hogy nem egyformak az aranyok, de a veletlen muve is lehet hogy valakinek rossz tapasztalata szuletett.

Nekem magyar a szivem, magyar iskolaba jarok, de a romanokkal kulonosebben semmi bajom. Van egy reteg, amelyik elviselhetetlen, de nem azzal kell torodni..a muveltekkel kell baratkozni/foglalkozni, azok nem okoznak csalodast. Meg kell tanuljunk romanul. Igen, es? Eggyel tobb idegen nyelvet fogok tudni. Ez nagy elony. Itt munkahelyen/boltban nem beszelhetsz az anyanyelveden, persze, nem kellemes, de meg lehet szokni. Azok mitol jobbak akik Magyaro.-rol mennek ki kulfoldre? Ok sem beszelik az anyanyelvuket mindenkivel. Mi ittmaradtunk, nem tehetunk rola, nem akarjuk elhagyni az szulofoldunket, ezert elviseljuk, amit kell... Szerintem a kulhoni magyarokban tobb is a magyarsag-erzet, mert ok erzik azt igazan, hogy mi masok vagynk, maskepp kell viselkedjunk, maskepp kell erezzunk. Meginkabb torekszunk arra, hogy helyesen irjunk, hogy ismerjunk nepunknek a tortenelmet stb.

U.i. En most kulonosen orulok, hogy Romaniaban elek, mert minket 'alcaznak' a bunko romanok a civilizalatlansagukkal, es nem is akarnak ide jonni a migransok (annyira) mint Magyaro.-ra, ami koztudottan muvelt, civilizalt orszag. Tevedes ne essek, nem azt mondom, hogy Magyaro. nem jo, de jo! Annak, akinek az a szulofoldje, annak az a feladata, hogy azt vedje, de ismerve masok korulmenyeit.

Egy nagyvaradi lany