Támogatnátok a reklámok betiltását?

"Azokat a reklámokat, amiket kéretlenül is az ember orra alá dugnak.

Ami jó, azt egyébként se kell reklámozni. "

Elég tágan értelmezhető a reklám fogalma. Az is reklámnak tekinthető ha a facebookra felraksz egy képet, amin sörözöl és kivehető hogy milyen sör...

Szerintem vissza kellene szorulnia a reklámnak, de nem megszűnnie

Két adás köztieket írod itt, a kérdésben nem.

Valamit zagyválsz a centralista kormányokról, aztán teljesen más következik a reklámról.

Reklám nélkül ez a társadalmi rend nem létezhet, akármennyire is lepontoztok. A piros kéz ezen nem segít.

Sajtóban dolgozom. Ismét kérdezem: 200 forint helyett kifizetsz 600-at?

Reklám nélkül a lapok sokkal többe kerülnének.

A reklámozásnak van egyébként törvényi határa.

Maradok az újságnál. A felület 1/3-a lehet hirdetés. Ha több, hirdetési újságnak számít, s magasabb rá az áfa, pl. extra adó is van. (Nemegyszer előfordult, hogy azért nem tudtunk betenni még egy hirdetést, mert túlléptük volna a limitet)

A televíziók esetében is van egy gát, mennyi reklám lehet. Ezen lehetne szigorítani. Amikor megjelentek a kereskedelmi tévék, még korlátozás nélkül is kevesebb volt, s nem ilyen hosszú, mint most.

A szigorítás azért nehéz, mert jól hangzik, hogy legyen kevesebb, de akkor a bevételük is csökken, s vagy kivonulnak, vagy még lejjebb süllyed az amúgy is sekély színvonal.

Már azt sem tudod, mit írsz.

Milyen adás közti reklám van plakáton, járművön, újságban és az interneten?

Kiszúrtam már magamnak ezt a kérdést a kiírásakor, de csak most jutottam el odáig, hogy több "adósságomat" törlesszem, vagy legalább bejelentsem annak esedékességét más kérdéseknél. Ezt itt most kipipálom:

Nem. Ellenben igen az olyan reklámok betiltását, amelyek nyilvánvalóan hamis tartalmúak, és minden oldalon jelen vannak.

A "ezzel a 8 titokkal fogyj le két hét alatt negyven kilót", vagy a "ez a férfi rájött, hogyan növessze vissza a haját a kopaszságból egy egyszerű módszerrel", és a többi.

Ezek a megtévesztés útján akarnak pénzhez jutni, és ez nem tolerálható a szememben.

Ezenkívül szabályoznám, hogy a csomagolás térfogata legfeljebb hány százaléka lehet a hasznos termék térfogatának. A minap a kezembe akadt egy olyan doboz, amiben 12 db kockacukorméretű zselékocka volt, az egész egy kisebb tenyérnyi felületet tett ki (szellősen elhelyezve), a doboz viszont jókora volt. Ugyanígy a gyógyszerek, amikor egy egész flakonnak csak az alján zörög néhány szem, vagy a hasonló szellemben készült fűszeres tasakok, amelyek kibontáskor is olyan hatást keltenek, mintha a végüket járnák.

Ez mind a fogyasztók megtévesztése, ami aljas, undorító hozzáállás.

Ezeken kívül olyan médiaszabályozást rendelnék el, ami előírja, hogy a cikkek címükben:

A) nem hallgathatják el a központi szereplők nevét, és nem lehetnek félrevezetőek azok kilétét illetően;

B) nem utalhatnak a valós hírértéket meghaladó tartalomra;

C) világosan mutatniuk kell a hír fő közölnivalóját;

D) nem használhatnak szövegkörnyezetéből kiragadott, többféle értelmezéssel felruházható mondatot.

Nagyon idegesítő számomra ez az alamuszi, trükköző újságírás, amivel minden egyes telenoros nyitóodalon szembekerülök.

"Döbbenet! Korda Györgyöt műtét előtt hagyta magára párja!"

- Épp egy hajbeültetésről, vagy hasonló fontosságú "műtétről" volt szó, Klárika pedig annyiban "hagyta magára", hogy addig nyaralni ment. Ez egy B) paragrafus.

"Friss! Schumacher megszólalt!"

- Nem kattintottam rá, de biztos vagyok benne, hogy nem a logikusnak tűnő Michael Schumachert takarta a cikkben szereplő név, hanem talán egy rokonát. Mivel azonban a fél világ rá volt cuppanva, hogy most akkor mi van a kómával, mindenki rákkattint. Majd rájönnek, hogy megint megtévesztették őket. Ezellen pedig az A) paragrafus nyújtana védelmet.

"Na ez már sok! Még rajongóit is kiborította!"

- Ki? Mivel? Az ilyesféle "clickbait"-eket nagyon megvetem. Egyszerre igaz rá az A) és a C) paragrafus.

"Tragédia! Meghalt a népszerű sportoló / ismert színész!"

- Nevet soha nem írnak, nem véletlenül. Mert ha látnád, hogy egy helyi szinten sem különösebben ismert, alsóbb körökben eredményes ausztrál kosarasról van szó, vagy egy olyan valamikori színésznőről, aki legutóbb némafilmben alkotott, és már amúgy is a 90 és a halál között lebegett, már azok sem élnek, akik látták a filmjét, akkor ezek a nevek nyilván nem mondanának semmit az emberek többségének, nem váltanának ki érzelmet, így nincs kattintás - nincs bevétel.

De ne a semmiből akarjanak megélni!

Érzéketlennek tűnhetek, de valójában ők azok. Akik hírt, ezzel pedig pénzt csinálnak egy ember halálából. Valaki, aki világszinten helyet foglal az emberek tudatában, annak az elhunyta hír. De "sajnos" nem halhat meg mindennap Robin Williams - nála már nem tartották vissza a szalagcímben a nevet, mert tudták, hogy az embereket érdekli.

És itt ez a kulcspont. Tudják, hogy amiket írnak, senkit sem érdekelnek, értékelhetetlen hulladékok (nem annak szereplői!), ezért nem írnak szándékosan nevet, csak "az ismert színész" (egyfilmes nő, aki egy le sem szinkronizált lengyel filmben játszott), "kiborította rajongóit a híresség!" (egy model feltöltött egy bikinis/szoptatós képet facebook-ra a nyaralásból/kávézó teraszáról).

Erre egyszerre vonatkozik az A) és még igen, a B) paragrafus is.

Ha ők maguk végiggondolják, értéklik a hírt, és arra jutnak, hogy nem írnak nevet, hanem csak ködösen utalnak valami nagyobb tartalomra "az ismert híresség", és a "Tragédia! Botrány!" és egyéb jelzők elengedhetetlen és ismétlődő használatával, akkor az tudatos megtévesztése a fogyasztónak, mert tudják, hogy nem bír jelentősséggel a munkájuk.

Végül egy példa a D) paragrafusra is:

"Orbán plasztikai sebészt ajánlott Tarlósnak" - persze rákkattintok, végignézem, majd a videó végén azon gondolkodom: "Most mit is akartam megtudni ebből? Miért is kattintottam én erre?"

Majd látom a címét - "Ja, persze. Megvan."

És tökéletes példa, ugyanis a kiragadott mondat félrevezető utalást taftalmaz, ami kétértelmű, így megint csak a fogyasztó megtévesztésére törekszik.

Talán drasztikusan lecsökkenne a hírekre kattintások száma. Az ezután járó bevételek is. De nem érdekel. Érdemi munkavégzés nélkül, trükközéssel, a fogyasztók tudatos és célzott megtévesztéséből senki ne éljen meg.

28-as: Mondanivalód 90%-val egyetértek, de

ugyanakkor 90%-ának semmi köze a kérdéshez, 10%-pedig ismereteid hiányából fakad.

Az átverés most is tilos, de más is. Pl. az összehasonlítgatás. Másik mosópor 900 Ft, a KosszPlus csak 800 Ft, s kétszer többet moshatsz vele. Ilyen lehet, de a reklámozott terméket egy másik létezővel összevetni nem szabad.

Korlátok közé van szorítva az is, hogy a lapokban mennyi hirdetés lehet, hova helyezhető el köztéren plakát, a tévében, rádióban milyen arányú reklám lehet, s mikor adható.

Ez mind szabályozott.

Azért nem lehet szigorítani, mert az ország kicsi, nem jön be másképpen elegendő bevétel.

Kedves 09:30-as válaszoló!

Pontosan melyik részekre érted a 10%-ot?

Egyébként az efféle átverések, mint az "Ezzel az egyszerű titokkal lehet kockás hasad / kinőtt hajad / nagyobb melled / nagyobb farkad két hét alatt." teljesen hivatalos, nagy látogatottságú magyar oldalakon, fórumokon, hírportálokon, ilyet hogyan engedhet meg akár az állam, akár a fogyasztóvédelem, akár maga az oldal?

Itt nem egy minden hónapban más néven bejegyzett, emberek pénzét begyűjtő, majd lelépő hamis vállalkozásról van szó - ez utóbbit valóban bünteti a törvény. De ezek a reklámok háborítatlanul élhetnek, nagy nyilvánosságú oldalakon, pedig nyilván valótlanok.

Egyébként azzal kapcsolatban, amit mondasz: a korábbiakkal ellentétben az új médiatörvény óta - emlékeim szerint - engedélyezett már a termékek összehasonlítása. Akkor még el is gondolkodtam, hogy vajon most mindenki lecsap-e erre a lehetőségre, ahhoz képest évek teltek el, és csak egy, vagy két ilyen reklámot láttam.

Ami zavaróbb, hogy ugyanez a médiatörvény szabályozta az apróbetűs írásoknak az értelmezésre lehetetlen méretben és ideig való mutatását - ez mégis maradt olyan, mint korábban.

Illetve szabályozás vonatkozik arra is - ez még korábbi -, hogy a termékek csomagolásán nem lehet semmit sem ábrázolni, amit a termék nem tartalmaz - tehát ha egy "epres" pudingban nincs gyümölcstartalom, akkor a képen sem lehet díszítésként eper, sem rávágva a pudingra, és semmilyen más formában sem jelenhet meg.

De nem így van.

Amellett, hogy ezt be kell tartatni, én további szigorítást alkalmaznék, méghozzá aszerint, hogy a jelzett összetevőknek a valóssal meggegyező arányban kell szerepelnie a csomagoláson. Tehát ha van egy szörp, amelynek 30%-a olcsó alma, és csupán 3%-a eper, akkor ne lehessen eper ömlesztve a címkéjére, mögülük pedig diszkréten kibújtatva egy almának a sarkát. Az domináljon a képen, ami a termékben is, mert ez is megtévesztő, nem, kimondom, hazug, az embereket szándékosan átverni akaró, és ezzel pénzt keresni morálisan nem elfogadható.

Nem személyes sértettség beszél belőlem, engem nem károsítanak meg ilyesmikkel. A közösségem miatt bosszantó nekem mindez.