A 80-as években hogyan lehetett Nyugatra telefonálni? Be
kellett jelenteni, hogy telefonálni akarsz, és akkor
mondták, hogy mondjuk 3-4 nap múlva tudnak kapcsolni?
Bemondták, hogy a hívást le fogják hallgatni?
1/10 A kérdező kommentje:
Mondjuk ha egy bécsi vagy szabadkai számot akartál hívni.
Ha volt telefonod, tárcsáztál. Ha nem volt (ami akkoriban gyakori volt), akkor beballagtál a postára, szóltál, hogy nemzetközi hívás, és bementél egy fülkébe (akkor még volt ilyen, és e célra). Senki nem tiltotta, hogy telefonálj, legfeljebb technikai nehézségeid lehettek (nem jutottál telefonhoz).
2015. júl. 7. 23:05
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 A kérdező kommentje:
Nemzetközi hívásban nem tettek különbséget Nyugati és Keleti országokba való hívásnál?
4/10 A kérdező kommentje:
Mert olvastam, hogy az NDK-ban úgy volt, hogyha helyi hívást akartál, akkor egyszerűen tárcsáztál, ha belföldit, de más körzetbe, akkor kérni kellett az operátort, hogy hívja neked mondjuk az 54-354-es számot Drezdában, valami hasonló volt akkor is, ha más szocialista országot hívtál, ha viszont Nyugatra akartál telefonálni, akár Nyugat-Németországba vagy Nyugat-Berlinbe, akkor egyeztetni kellett egy időpontot, hogy mondjuk holnap este nyolckor, és akkor hívhattad operátoron keresztül a nyugati számot.
Na de mikor? A hatvanas vagy a nyolcvanas években? Amúgy nem tudom a választ, de úgy érzem inkább technológiai akadályai lehettek ebben az esetben a telefonálásnak és nem politikai.
2015. júl. 7. 23:15
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 A kérdező kommentje:
80-as évekbeli NDK-ról olvastam ezt.
Nem tettek különbséget, max. árban.
És asszem mintha nem is úgy lett volna megszabva az ár, hogy keleti v. nyugati a szám, hanem inkább úgy h. szomszédos ország v. sem. De ez nem 100%
2015. júl. 7. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
NDK-ban azért egy kicsit másképp alakultak a dolgok, mint idehaza. Nem hiába hívták kis hazánkat a legvidámabb barakk-nak. Sokminden lazábban volt kezelve és talán a két ország között nem csupán technológiai különbség miatt volt a telefonálási lehetőségekben is különbség.
A nyolcvanas évekre már nálunk tényleg csak a technika volt leginkább a visszatartó erő. De több napi várakozás semmi esetre sem volt jellemző, főleg nem városi környezetben.
Egyébként ha szereted a kabarét ajánlom Markosékat, ez a jelenet egy igen tipikus élethelyzetről szól a nyolcvanas évek második feléről:
https://www.youtube.com/watch?v=NoUHpc9Qq_U
2015. júl. 7. 23:26
Hasznos számodra ez a válasz?
Básszki, ugyanezt akartam linkelni már a kérdést olvasva, de megelőztél. Poén, de igaz. Így telefonáltak.
2015. júl. 7. 23:52
Hasznos számodra ez a válasz?
Anyám olykor telefonált az USÁ-ba a postán, mert a munkahelyen le volt tiltva a nemzetközi - kvázi nem engedte a 00 előtárcszást. Ez a '80-as években volt. De a postán semmi akadálya nem volt a hívásnak, puszán a percdíj volt horribilis. 10 berc beszélgetés egy napi fizu.
2015. júl. 8. 06:57
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: