Mi lett volna jobb a 19. századi Magyarországon? Ha föderatív állammá válunk és autonómiát kapnak a nemzetiségek, vagy a Monarchia olyan politikát folytat, mint a franciák és asszimilálják a kisebbségeket és csak osztrákok és magyarok maradnak?

Ki tudja. Több elképzelés is volt ezzel kapcsolatban. Most ezeket nem fogom részletezni, de nézzük, mi jöhetett volna létre.

1. Marad a dualizmus (tehát alapvetően Ausztria és Magyarország duális állama), viszont a helyi nemzetiségek kollektív jogokat, autonóm státuszt kapnak. Ez is jó lett volna, de csak abból a szempontból, hogy a háború után csak a nemzetiségi területeket vesztjük el, a magyar többségű területekre több esélyünk lett volna hivatkozni, tehát a mai Magyarország akár dupla akkora is lehetne.

2. Nem marad a dualizmus, hanem trializmus vagy még ennél is többpólusú állam jön létre. A csehek is be akartak szállni önálló országként, és a horvátok is, az egész déli szlávsággal együtt. Ha mindkettő létrejön, akkor igazából egy Bécs-Budapest-Prága-Zágráb négypólusú állam jön létre, ami ugyanolyan mint a dualizmus, csak négy partnerrel. Magyarország számára ez a délvidék és Horvátország elvesztését jelentette volna. De ez igazából azért lett volna jó, mert a csehek és a horvátok is érdekeltebbek maradnak a háború idején is a monarchia mellett, és így lehet, hogy nem esett volna szét egyből.

3. A dualizmus helyett föderatív állam jön létre. Ennek kétfajta elképzelése is létezett:

a: Föderatív állam a történelmi határok figyelembevételével. Vagyis Csehország, az osztrák tartományok, Magyarország, Horvátország, Erdély - ezekre osztották volna a birodalmat, és ezek egyenrangú tartományok lettek volna. Ez hasonlított ahhoz az államszervezethez, ami 1860-ban, az októberi diplomával lépett életre.

b: nem maradnak a történelmi határok, hanem nemzetiségi határokat húztak volna. Így Csehország megkapta volna a szlovák többségű Felvidéket (viszont a Felvidék déli részét nem, és Pozsonyt, Kassát, tehát a magyar területeket nem), és Délen, Erdélyben is hasonló lett volna a helyzet. Ha egy ilyen létrejön, még ez is jobb lett volna, mint ami Trianonban történt, mert a magyar többségű területek most is hozzánk tartoznának, Kassa, Pozson, Nagyvárad, Szabadka, Arad stb.

Egyébként az erőszakos asszimilációt nem tudtuk volna végrehajtani úgy mint a franciák, aminek több oka is volt. Egyrészt, csak a szlávok a birodalom lakosságának 44%-át tették ki, míg a magyarok és az osztrák-németek külön-külön 20-20%-ot. A többi az román volt. Ez teljesen más etnikai arány, mint ami Franciaországban volt, ahol egyébként a provanszál és más nyelv az újlatin volt, tehát akiket asszimiláltak a franciák, azok tulajdonképpen a nyelvrokonaik voltak, hasonló kultúrával, életformával, közös történelmi tudattal, míg az OMM-ben nem ez volt a helyzet.

A másik pedig, ami nagy különbség volt, hogy a monarchia-beli nemzetiségek rendelkeztek külföldi anyaországi támogatással. A román kisebbségeknek ott volt egy Románia, a szerbeknek Szerbia, az olaszoknak Olaszország. Horvátország, Csehország pedig külön állami múlttal rendelkezett. Ez mellett pedig majdnem minden nemzetiségnek más-más vallása volt, és a vallás védelme egybeesett a nemzet védelmével és fordítva.

Egy szó mint száz: asszimilálni lehetetlen volt rövid távon, és igazából ésszerűtlen is, mert lázadásokat, belháborút eredményezett volna.