Akik lelkesen osztogatják a szélsőjobboldali jelzőt, azok szerint mik a szélsőjobboldaliság kritériumai?

"Tegnap láttam néhányat vonulni. Óbégatás. Csordaszellem. Gondolkodásra képtelenség. "

Ilyen alapon az MSZP, DK is szélsőjobbos gyülekezetek, ugyanis sokszor lehet látni MSZP-seket, dékásokat, amint gondolkodás nélkül bégetik azt, amit imádatuk tárgya parancsol nekik.

" bármi olyan dolog elfogadása, amely a tízparancsolatba, vagy az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatába ütközik"

Nem akarok kötekedni, de tisztában vagy, hogy ellentmondásba keveredtél ? Pl. a mózesi Tízparancsolat halálbüntetés párti, szemet szemért, fogat fogért, életet életért elvet parancsolja, addig az EJENY halálbüntetés ellenességet vallja.

A Bibliát a keresztény kultúrkörben hagyományosan az isteni szeretet kinyilatkoztatásaként tartják számon, akinek parancsai a jóra intik és figyelmeztetik az embereket. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”, „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” – hallhatjuk papoktól, lelkészektől, sőt világiaktól is. Van azonban a Bibliának egy olyan oldala, amelyről hajlamosak ezek az emberek megfeledkezni, noha az ezen oldalt alkotó parancsok (ha úgy tetszik: „törvények”) is az isteni kinyilatkoztatás részei, éppúgy, mint a szeretet parancsai. Noha a Biblia sorait nyilvánvalóan nem Isten írta, és a benne foglaltakat nem szabad szó szerint értelmezni (bár vannak olyan elvakult keresztény dogmatikusok, akik mindezt kétségbe vonják), mégis érdemes megnézni, hogy a Biblia milyen kegyetlen rendelkezéseket tartalmaz – egyebek mellett – a halálbüntetésre nézve.

A Biblia alapvető büntetőjogi koncepciója – ha szabad ezt a kifejezést használnom – a tálió, más szóval a forbát elvére épül. Az ókorban majd minden népnél és majd minden időszakban ez az elv érvényesült; nem véletlen, hogy nemcsak a Biblia, hanem a zsidók szent könyve, a Talmud, valamint a muszlimok szent könyve, a Korán is ezt az elvet érvényesíti a bűnözők vonatkozásában. Fontos tudni, hogy – az általánosan elterjedt tévhiedelemmel szemben – a tálió elve nem merül ki a gyilkossal szemben alkalmazott halálbüntetésben, hanem egyéb, azonos módon megbosszulható bűncselekményekre is kiterjed. Erre utal az elv legnépszerűbb megfogalmazása, a „szemet szemért, fogat fogért”, melynek különböző variációi valamennyi ókori törvénykönyvben (időben legelőször Hammurapi törvényei között) megtalálhatóak. A Biblia maga úgyszintén többször utal erre az elvre; leghíresebb megfogalmazása így hangzik: „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” [2 Móz. 21, 24.25.]

A Biblia tehát általános jelleggel azt parancsolja, hogy ha valaki kezet emel felebarátjára, akkor „a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is”. [3 Móz. 24,20.] Ez az emberölések vonatkozásában egyértelműen a halálos ítéletet jelenti („életért életet adj” [2 Móz. 21,23.]), amelyet azonban általában nem a közösség egésze, hanem a megölt személy családtagja torol meg. A megtorlás azonban az esetek egy részében még csak nem is jog, hanem egyenesen kötelesség. Ha ugyanis az emberölés előre megfontolt, szándékos volt, akkor az elégtétel a rokonok részéről kötelező. [4 Móz. 35, 19.] Ha azonban az emberölés nem szándékosan, hanem „történetből”, azaz véletlenül esett meg, a bosszú egyrészt nem kötelező, másrészt lehetősége van a „gyilkosnak” a hat, erre a célra kijelölt menedékváros egyikébe menekülni, hogy ott húzza meg magát a vérbosszú elől. Ekkor a „gyilkost” a város gyülekezete elé kell állítani ítéletre, aki felett a város papjai döntenek. Ha azt állapítják meg, hogy nem bűnös, vagy „nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt” [5 Móz. 19,4.], akkor befogadják, ha viszont arra a következtetésre jutnak, hogy a gyilkosság szándékos volt, vagyis „a ki gyűlöli az ő felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal” [5 Móz. 19,11.], akkor ki kell, hogy „adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon”. [5 Móz. 19,12.]