Ha Románia és Szlovákia nem szövetkezett volna a náci németekkel, akkor a németek asszisztáltak volna ahhoz, hogy mindkét ország teljes területét a magyarok kapják?

Szlovákia esetében ez értelmezhetetlen dolog, mert Szlovákiát eleve a németek hozták létre Csehszlovákia szétverésével.

Egyébként Hitler felajánlotta Magyarországnak, hogy a teljes Csehszlovákiához került magyar területeket visszaadja, ha Magyarország vállalja, hogy elviszi a balhét, és agresszorként lép fel Csehszlovákiával szemben, de ezt az akkori magyar vezetés nem fogadta el. Ekkor hangzott el, hogy: Aki ebédet akar enni, annak a főzésből is kell vennie a részét!

Ha Románia nem a tengelyhatalmakhoz tartozott volna, akkor ha kitört volna egy háború Románia és Németország között, akkor valószínűleg Erdély nagyobbik részét visszaszereztük volna, leszámítva a bánáti és dél-erdélyi szászok és svábok által lakott részeket.

Azonban tudni kell, hogy a magyar politikusok jelentős része, bár teljes területi revíziót hirdetett valójában volt annyira józan, hogy tudja, Nagy-Magyarországot botorság lenne feltámasztani, a többségük általában etnikai reviziót vagy a székelyek esetében az autonómiát tartotta elképzelhetőnek. Konkrétan Teleki Pál azt mondta, hogy Észak-Erdély visszacsatolásába bele fogunk pusztulni. Végülis igaza is lett, csak ő a belső etnikai feszültségtől félt, nem egy háborús vereségtől.

A sors furcsa fintora, hogy a Szovjetek valóban megígérték Magyarországnak Dél-Erdélyt is, csak ők annyit kértek, hogy Magyarország maradjon ki a háborúból, és akkor mikor vége a "cirkusznak" megtarthatunk minden területe nyereséget, és Erdély déli részét is visszakapta volna Magyarország.

Persze ekkor 1941-ben ezt a szovjet kommünikét el sem engedték jutni a kormány vezetéséhez vagy Horthyhoz a német barát diplomácia és hadsereg nyomására, az más kérdés, hogy ekkor a német Wehrmacht legyőzhetetlennek tűnt, és nagyon kevesen számítottak arra, hogy a Szovjetunió nem fog békét kérni.

Túl sok választása egyik kis közép-európai népnek/országnak sem volt akkor. Vagy jóban lesz a németekkel, vagy jönnek a szovjetek. Hitler pedig ügyesen felhasználta őket a saját céljaira.

Hitler egyébként egyáltalán nem volt a magyar revízió nagy híve, ezt jó lenne megjegyezni végre. Mindkét bécsi döntés mértéke sokkal inkább az olaszok magyarbarátságának köszönhető, nem a náci Németországnak. Kárpátalja visszacsatolásának engedélyezése pedig sokkal inkább Lengyelország felé tett gesztus volt részéről, semmint a magyar kívánság akceptálása (ti. 1939 márciusában Hitler még szövetségesének akarta megnyerni Lengyelországot).

#3: Pontosan így van!

Hitler tudta, hogy a magyarokat lehet "fogni" ezzel a Trianon-üggyel, eszében sem volt egy tollvonással megszüntetni az egész helyzetet, egyúttal megerősítve Magyarországot, ami bár szövetségese volt, de meglehetősen nyilvánvaló kelletlenséggel. Ha visszakapjuk a teljes Kárpát-medencét, könnyen előfordulhatott volna, hogy Horthy kilép a háborúból és semlegességet hirdet, elvégre már nem lett volna miért harcolnunk. (Legfeljebb "megelőző jelleggel" a szovjetek ellen. De saját érdekünknek inkább megfelelt volna akkor, ha hagyjuk a németeket vérezni a szovjet frontokon, mi meg passzívan védjük az egyébként nagyon jól védhető határainkat.)

Hitler minket is ugyanolyan rabszolgaként képzelt el a maga teremtette birodalmában, mint a szláv népeket: szabályozta volna, ki szülhet, ki nem, max hat elemit végezhettünk volna és az uralkodó árja germán nép kedvére erőszakoskodhatott volna velünk.

Sőt: minket visszaszáműzött volna az Ural hegységbe, mert a jó Kárpát-medencei föld és klíma kellett volna a szőke, kék szemű, tejbőrű germánoknak. Belőlünk néhányat tartott volna meg mint rabszolgát.

Ezek az ideiglenesen visszaszerzett területek, amik a bécsi döntések eredményei voltak, csak beetetések voltak, hogy csatlakozzunk hozzájuk.