Szerintetek jelenleg mik a legnagyobb bajok Magyarországon? És amit bajnak gondoltok, azokat hogyan oldanátok meg?

Szerintem a korrupció; ennek eltűnésével sok más probléma is megoldódna külön beavatkozás nélkül. Pl. ha a pályázati pénzek egészét a meghatározott célokra fordítanák, nem tűnne el egy jelentős százalékuk "menet közben"; vagy a bűnözés terén is előrehaladást jelentene, ha nem lennének korrupt rendőrök, tisztviselők, bírók, ügyészek; vagy a jól fizető munkából való megélhetés is sokak problémáját megoldaná, ha az ilyen helyekre nem a csókosok kerülnének be; rengeteg pénzt lehetne hasznosan elkölteni, ha nem többszörös árat fizetnénk a közbeszerzéseknél és egyéb pályázatoknál stb.

Az eddigiekhez (nem vitatkozási céllal, csak a problémákra szeretnék rámutatni):

- Az alacsony gyermekvállalási ráta a nálunk gazdagabb országokban is jellemző.

- A nyugdíjaknak a vállalt gyermekek számától függő számítása nagyon sok problémát vetne fel. Az addig oké, hogy a mindenkori nyugdíjakat a "dolgozó fiatalok" termelik meg. De nem minden munkaképes korú dolgozik, ugyebár, sok a munkanélküli, ill. olyanok is vannak, akik nem is akarnak munkát vállalni valamilyen okból.

A második probléma, hogy a dolgozók sem egyformán járulnak hozzá a nyugdíjakhoz, hanem fizetés alapján, százalékarányosan. Nem lenne igazságos, ha egyenlő mértékű "emelést" kapna az, akinek a gyereke minimálbéres, azzal, akinek mondjuk tízszer annyit keres a gyereke.

A harmadik probléma, ami inkább erkölcsi, mint gazdasági: köztudottan sok szülő hagyja el a gyermekét (állami gondozásba vagy nevelőszülőkhöz, rokonokhoz adják stb.); ők szerintem méltatlanok lennének a magasabb nyugdíjra, és azok is, akiktől a hatóságok veszik el a gyerek(ek)et.

Aztán (lehet köpködni nyugodtan, de inkább gondoljátok át) ott vannak azok a "szülők", akik válás után úgy lelépnek, hogy a törvényes kötelezettségüknek sem tesznek eleget (gyerektartás fizetése és a kapcsolattartás); legyen az apa vagy anya, tök mindegy, de nem érdemlik meg a "plusz juttatást". Vagy vannak, akik soha nem is törődtek a gyerekükkel, legfeljebb egy kis pénzzel, ha a másik szülő kihajtotta a bírósági ítéletet. (Az ismeretségi körömben van egy lány, aki mostanában fog szülni; a pasija abban a pillanatban lelépett, ahogy megtudta, hogy terhes, holott együtt tervezték a gyereket... Most majd apasági teszt lesz, és bírósági hercehurca a gyerektartásért.)

És végül: miért lennének érdemesek az elhanyagoló/bántalmazó/agresszív/stb. szülők a gyerekek után járó emelt összegre? Sajnos ilyenek is túl sokan vannak... :(((

- A bevándorlók befogadása nem oldja meg a problémát, csak elodázza azt. Mert most lehet, hogy pár tízezer plusz fő kitermelné a szükséges összegeket, de amikor ők is elérik a nyugdíjkorhatárt, az ő nyugdíjukat is fedezni kell valamiből. A jelenlegi rendszer csak akkor működőképes, ha a dolgozók száma egyre csak nő és nő és nő és nő... Könnyen belátható, hogy ez így nem megy a végtelenségig.

"Túl sokat költünk nyugdíjakra."

Nyugdíj helyett cigányt írj és jó is. :)

Magyarországon a kiegyenlítetlen fizetések a legnagyobb gondok.

Politikus: 20 000 000ft

Programozó: 800 000ft

Szakács: 80 000ft

Valahogy egyensúlyt kellene teremteni, jó legyen a politikusoknak magasabb, de ne sokkal. A többieknek meg ugyanannyi, de úgy hogy se nem sok se nem kevés, közepes.

Tudatlanság.

Több helyen is olvasom, hogy az emberek 25%-a funkcionális analfabéta. Azaz olyan rosszul olvas, hogy képtelen a saját örömére olvasni, vagy írott szövegből tanulni. Vagy ha iskolás korában tudott is olvasni, egyszerűen elfelejtett, mert az utolsó kicsengetés óta nem olvasott semmit.

Az ilyen emberek nagyon könnyen megvezethetők, az államnak kiszolgáltatottak, és politikai célokra felhasználhatók.

Az oktatási rendszert kellene alapjaiban megreformálni.

Az emberek alapvetően kíváncsiak és szeretnek új dolgokat megismerni és kipróbálni.

Viszont a mostani oktatási rendszer a rögzített órarenddel, a választási lehetőség elvételével, a magolással, a túl sok házi feladattal kiöl minden kíváncsiságot az emberből, és ez az idők során nem hogy jobb lett, hanem még rosszabb. Nekem még első osztályban csak 4 órám volt egy nap, most meg már alapból 6-8 órák vannak, őrület.

Egy olyan rendszer kellene, amely elősegíti azt, hogy az ember saját kíváncsiságából tanuljon és ne muszájból.

Valamint lehetővé kellene tenni azt, hogy mindenki a saját tempójában haladhasson, és abban az irányban, amiben szeretne.

Ehhez pedig az kell, hogy ne legyenek osztályok. Helyette egy moduláris rendszer kellene, amelyben minden modul kb. egy témazárónyi anyagot ölel fel, és az ember saját maga dönti el, hogy melyik modulhoz tartozó csoportfoglalkozásra szeretne beülni, ha pedig úgy érzi, készen áll a megmérettetésre, akkor elbeszélget a tanárral a témában, és ha a tanár úgy látja, hogy megfelel a modul követelményének, akkor megkapja a modulról az elismervényt.

Nincs egyes, kettes, hármas, stb. Csak az, hogy tudod-e vagy nem tudod.

Nyilván minden modulnak meglennének az előfeltételei, amit teljesítened kell, így felépülne egy függőségi fa, amely mentén célirányosan lehet haladni a kívánt szakirány vagy az áhított szakma felé (nyilván több év alatt). Hogy milyen ütemben teszed azt, rád van bízva teljes egészében.

A fa gyökerénél olyan dolgok lennének, mint az írás és olvasás, illetve az alapvető matematika, aztán erre épülne szépen sorban minden más.

Továbbá az iskola folyosóin a tablókat lecserélném ismeretterjesztő plakátokra (amelyek az osztálytermekben rejtenek el), hogy a tudás mindig szem előtt legyen a falon.

Több kutatás is igazolja, hogy sokkal motiváltabbak az emberek, hogyha saját elhatározásból tanulnak meg valamit, mintha muszájból tennék azt.

Egy próbát szerintem egy kisebb pilot projekt keretében lehet megérne a dolog.