A 80-as évek második felében tényleg olyan jó életkörülményei és modern berendezései voltak egy tehetősebb családnak, mint a Csók, Anyu! Című 1986-os filmben?

Igazából elég fejlett volt a mezőgazdaságunk, tehát a tojásnak nem volt nagy értéke.

Sokkal több tyúk volt akkoriban Magyarországon, mint mostanság.

Ma egy testépítő aki napi 30 tojást megeszik kb 20-nak a sárgáját kidobja. De van olyan is aki mind a 30-nak kidobja a sárgáját.

Az nem mérvadó, hogy mi van egy filmben. Banánért 100 méteres sort álltunk. Hiány volt alapélelmiszerek kivételében mindenből. Radiátort fű alatt lehetett csak venni a tüzép telepen. Volt úgy, hogy a mit tudom én melyik (azt hiszem orosházi) tetőcserép gyár a 80-as évek második felében a székháza tetejéről adta el a cserepet mert éppen akkora hiány volt.

'80-as években alapvető cikkekből már soha nem volt hiány. Olyan a '60-as években volt utoljára, hogy hetekig-hónapokig nem lehetett kapni húst vagy tojást, tejet, adott fajta zöldséget, cipőt vagy ruhát, mikor mit.

Az ennivaló különösen olcsó volt a maiakhoz képest (exporttermékeket kivéve). Fejlettebb volt a mezőgazdaság és borzasztó olcsó a nyersolaj a maihoz képest.

Azért nem egészen. Pl. nem volt egyszerű a telefon beszerzése sem.

Az elvtársak, az más kategória.

Alapélelmiszerekből tényleg nem volt hiány, de választék sem. Volt egyféle tej, kétféle kenyér. Viszont olyanokból, ami ma már tömegáru, igenis volt, '86-ban kezdtem a fővárosban az egyetemet, a karácsonyi ajándékom vidéki megyeszékhelyen élő családomnak évekig banán volt és fehércsoki, mert nálunk nem lehetett kapni, Pesten is az utcán álltam sorba banánért.

Egyébként igen, jó életkörülményeik voltak a tehetőseknek. Jártam egyetemi csoporttársam szüleinek sashegyi házikójában, apuci magas tisztséget töltött be egy kormányzati hivatalnál. Érdekes, hogy a jómódú kádergyerek csoporttársaim már akkor, a gólyatáborbnan arról beszéltek, hogy diploma után külképviseletre mennek dolgozni, természetesen a rothadó kapitalista nyugatra:-)