Hogyan lehetne méltó módon megemlékezni március 15-éről? Miért van az, hogy az állami ünnepségeken a megemlékezés mellett a politikusok nagyobb hangsúlyt fektetnek az öntömjénezésre mint a valódi tartalomra?

Mert állami vezetők ilyenkor mondanak beszédet, adnak át díjakat, szerepelnek.

A turbó médiát persze csak ez érdekli, de egy-egy nemzeti ünnepen jóval több program van, mint zászló felvonás vagy díjátadó ......

ne álmodozzál má he

feküdjé le, osztanat alud ki magadat

amúgy meg a FIDESZ-nél nincs és nem is lesz jobb a következő 30 évben.

én tudom, hogy ávós onokaként nehéz ez a vergődés,de vedd be a gyógyszered oszt aludjá

Jobb lenne a helyzet, ha megszűnnének az állami, önkormányzati, iskolai és egyéb ünnepségek. Mindegyik borzasztó giccses, erőltetett, az ünnepről csak érintőlegesen szól. Az iskolai ünnepségeken valami közepesen beszédhibás gyerek nagy kínlódva elszavalja a Nemzeti dalt, tizenketten elsorolják a 12 pontot, rosszabb esetben pedig megpróbálnak előadni egy 1848-as életképet álszakállal, kartonpapír díszletekkel. Ezt koronázza meg az igazgató dögunalmas beszéde, ami évek óta nem változik és igazából még őt magát sem érdekli.

A városi és állami ünnepségek sem különbek: ott belefér még a Tolcsvay László által megzenésített Nemzeti dal is, de az is a könyökén jön ki mindenkinek. Az igazgató helyett a polgármester, országgyűlési képviselő, miniszterelnök vagy mikor ki beszél, de a tízperces monológban a félpercnyi 1848 mellett van még kilenc és fél perc aktuálpolitika, sárdobálás, anyázás. Az egészet csak súlyosbítja, ha van az ünnepség helyszínén valami 1848-hoz köthető emlékmű, mert akkor koszorúzás is van, egymást túllicitáló, értelmetlen méretű koszorúkkal, össze-vissza kóborló, egymást fellökő koszorúzókkal (minek is elpróbálni a koreográfiát), akik rosszabb esetben még megpróbálnak a cipőnézés mellett térdet hajtani, tisztelegni vagy egyéb módon kitűnni a tömegből - általában csak nevetségessé téve magukat és az egész ünnepséget.

Ilyen formában semmi értelme az egésznek. Maradjon ünnep március tizenötödike, legyen munkaszüneti nap, de nem kellene mindenáron erőltetni az emlékezést. A mai ember számára már túl messzi ez a dátum, se az előzményeket, se a következményeket nem ismerheti, a családban már generációk óta nincsenek '48-as honvédok. Több értelme lenne a családi játszóházaknak, szabadidős programoknak, mert akkor talán az embereket érdekelné is, mi történt 1848-ban. Ilyen ünnepségek mellett viszont egyáltalán nem is kíváncsiak rá.