Ugye a rendszerváltás előtt itt állomásozott egy halom szovjet katona, mint emberek milyenek voltak ők?
elég fura kérdés de érdekel, a mi városunk mellett is volt laktanya az épületek most is állnak...
gondolom ők se mindig csak a laktanyán belül lehettek, néha gondolom kiengedték őket mászkálni a varosba, akkor ők hogy viselkedtek a Magyarokkal? Barátságosak voltak vagy ellenszenvesek? Nem néztek le minket? Megkövetelték hogy előre köszönjenek nekik? Vagy közvetlenek voltak?
Szóval ilyenekre lennék kíváncsi, akinek van személyes tapasztalata megoszthatná velünk.
köszönöm a válaszokat
köszönöm a válaszokat olvastam nagyon szép történeteket is
akinek van még hasonló "sztorija" ossza meg velem/velünk
én még nem születtem meg akkor mikor itt voltak a szovjetek ezért nagyon érdekel milyen is volt akkor
ezt viszont furának tartom hogy egyszer sem kaptak el távot a laktanyákból, igaz nyilván nem üdülni voltak itt...
"Az első hülyeséget írt,aligha élt abban az időben.A csecsen-mészárlás pedig nem Magyarországon történt.
"
Váóóóóóóó, ne ne mesélj.....
Én még katonaként találkoztam velük 84' környékén. Normális esetben persze nem voltak magyarok és oroszok egy körletben, de mi - na mindegy, szóval a szolgálatból kifolyólag bemehettünk hozzájuk.
Hát, ezek úgy pusztították a vodkát, mint az állat, de ezt gondolom, mindenki tudja. Egy Igor nevű tizedes öltözőszekrényében egyszer semmi mást nem láttam, csak kb. tizenöt üveg kétliteres spéci vodkát. Egy egészségesebb vacsora után lazán bepuszilt egy üveggel.
Emlékszem, mikor először vittük nekik a Márka üdítőt (narancsos, málnás, tonic), nem tudták, mi az, de hamar rájöttek, hogy jól lehet vodkával hígítani, gyakorlatilag maguktól feltalálták azonnal a vodka-narancsot, meg vodka-tonicot :-))) vittünk nekik házi szilvapálinkát, szemrebbenés nélkül lezúgattak egy vizespohárral. Fecske, meg Munkás cigiért cserébe adták a gázolajat, és mikor egyszer az egyik fiatal tisztnek szereztünk egy farmernadrágot (persze hamisat), a másiknak meg egy német szinkronos japán karatefilmet, olyan boldogok voltak, hogy majdnem nekünk adtak cserébe egy ZIL teherautót - nem józanul persze, de a kulcsot háromszor raktam ki a zsebemből, mit mondtam volna a rendőrnek, hova viszek egy vörös csillagos teherautót? Mikor indultak haza 3 év után, az egyiküknek 2 hétig csak a bocicsokit hordtuk éjjel-nappal, mert azt mondta imádja, és gyerekeinek is adni akar belőle, de valószínűleg soha többet nem kap már ilyet. Egyszer az egyikük meg úgy berúgott (ami nem volt ritkaság), hogy összeveszett a tiszti irodában a Lenin képpel, a többiek úgy fogták le, mert rá akart lőni, amiből tuti Szibéria lett volna :-)))
Persze a kiskatonák is jó fejek voltak, kártyázni tanítottuk őket, meg magyar dalokra, olyan akcentussal fújták a Kovács Kati nótákat, hogy öröm volt hallgatni, persze mi is zengtük a Zúg a Volgát, nem túl pazar kiejtéssel gondolom. Egyszer vittünk nekik rántott húst (imádták), meg mellé vöröskáposztát, mert nem tudtuk, hogy a Magyarországon annyira dícsért orosz mezőgazdaság a valóságban gyakorlatilag tetszhalott, és szinte csak uborka meg káposzta termelésből áll... a káposztát némi undorral bevitték valami raktárféle helységbe, ahol legalább háromezer ugyanolyan konzerv állt...
A 7ik hsz vagyok.
A férjem is mesélt 1-2 történetet. Ő is hasionlót mondott, mint itt mindenki. a kiskatonák nagyon normálisak voltak, de a tisztek rettenetesen visszaéltek a hatalmukkal. Nem a magyarokkal szemben, hanem a saját nemzetbélijükkel.
Bizony ő tanuja volt egy olyan esetnek, mikor a tiszt elgázolt részegen egy magyar állampolgárt, aki meghalt. a tiszt ugye fosott a felelősségre vonástól. Simán rákente a kiskatonára. aki gondolom rengeteget ült a katonai börtönben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!