Csak nekem hihetetlen, hogy 2015-ben itt tartunk?

Lesz ez még rosszabb is, én is akkor voltam gyerek. Ne feledd, jő a harmadik világháború, ami után kövekkel és botokkal fogunk harcolni.

Elvégre kő egy kis kőkorszak.

Sokkal konnyebb volt, nekem a szuleim is szoktak mondani hogy a mostani fiataloknak mennyivel nehezebb. Akkor a munkabol meg lehetett elni, nem volt ekkora tarsadalmi kulonbseg szegeny es gazdag kozott es volt egy nagyon eros kozepreteg, ami mara eltunt, lecsuszott vagy kivandorolt.

En akkor voltam kamasz persze a szepre emlekszik az ember, de a mai fiataloknak sokkal sivarabb az elete mint nekunk akkor volt.

Ne is mondd... Én a '90-es években voltam tinédzser.

Nagyon furcsa visszagondolni azokra az időkre. Amiket én tapasztaltam az évek alatt.

Akkoriban:

- nem voltak ilyen agresszív reklámok, valahogy emberközelibb volt (és bugyuta) egy "Szia Kata vagyok, van még egy Pepsid?", vagy a "Chokito, ronda és finom", mint a mai "itt vagyok önmagam", "mert megérdemlem" stílusú oltárian tolakodó reklámok...

- Nem haltunk bele, hogy nem vagyunk elérhető a nap 24 órájában (mobiltelefon)

- Sokkal többet voltunka friss levegőn

- Valahogy műveltebbnek/életrevalóbbnak érzem az akkor tizenéveseket, mint amilyenek a mostani tizenévesek lesznek 15 év múlva

- Nem volt ennyire profitorientált minden (vagy csak tiniként nem vettem észre)

- Sokkal hazafiasabb volt az oktatás, meg úgy az egész ország (emlékszem tökre szerettem a magyar történelmet tanulni, meg ilyenekről olvasgatni. Ma lenéznek, meg "nagymagyarkodónak" tartanak, ha ilyen vagy)

- Sokkal több értelmes műsor volt a tévében (Pl. imádtam a Mindent vagy Semmit c. műsort, vagy a Kapcsoltam-ot. Ma semmi ilyesmi nincs...)

Szóval eléggé fura az, hogy mi van most és mi volt akkor. De lehet, hogy ez az élet rendje, ez a normális. Egy 50-es években élő tini pedig 1970-ben mondhatta, hogy mennyire megváltozott minden. Viszont úgy érzem, hogy az emberiség elbutul, csak a fogyasztás a lényeg és az, hogy pillanatnyi örömöd legyen. Ez lehet, hogy nem jó így, de nem tudsz ellene mit tenni...

6-os vagyok

Még annyit, hogy nem voltál ennyire beszabályozva, hogy mit lehet és mit nem.

- Dohányzás. Én nem dohányzom, de nagyon zavaró amit a dohányosokkal és a dohánygyárakkal művelnek (ez a nagy demokrácia?), nem reklámozhatják a terméküket, a dohányosok nem dohányozhatnak csak mint valami sittes, kint, ha esik az eső, ha fúj a szél. Az a megoldás, hogy külön dohányzó helyiség, elszívóval, sokkal humánusabb szerintem

- Egészséges ételek mánia. Chipsadó és társai, miért nem dönthetem el én, hogy mit szeretnék enni? Ha én imádom a jó sós chipset akkor nem ehetek, mert a kormány megtiltja, csökkenti a sómennyiséget stb. Mert ők jót akarnak nekem.

- Munkáltatók. Én úgy emlékszem, hogy régen sokkal egyszerűbb volt munkát találni (mondjuk nekem sosem volt gondom vele), de Anyukám akár hetek alatt talált új helyet, ha éppen megszűnt a cég ahol dolgozott. Nem volt ez a túlmisztifikált HR-es marháskodás, ahol 22 éves kis pics.ák döntik el, hogy ki alkalmas a posztra és ki nem.

Hát kb. ennyi. Ha eszembe jut még valami akkor leírom. Jó lenne ezt a topikot életben tartani, mert érdekes :)

Nagyon egyszerű. Belgiumban élek. Amit bevezetnek Magyarországon, és a többi keleti(bb) országokban, a reakciót megfigyelik, mérlegelik a nyugatiak, és ha beválik, bevezetik itt is. Ha pedig rosszul sül ki a dolog, akkor fikázzák az adott pali országot, majd megmutatják az állampolgároknak, hogy ők helyesen cselekednek, nem vezetnek be ilyen adókat. Viszont ami beválik pl Magyarországon azt itt is bevezetik.

Ment a lázongás, strike-oltak a társaságok decemberben minden hétfőn...

Egyszerű: Globális Korrupció.

Azért, mert akkor még örültek az emberek azoknak a dolgoknak, amik ma már természetesek (nyugati termékek, külföldre utazás, nemzeti ünnepek megünneplése, szabad választások, vallás- és szólásszabadság, ilyenek).

Mára ezeket alapnak vesszük, és inkább csak a problémákat látjuk, amik nyilván megvoltak a 90-es években is. Sőt, azért ami infláció és munkanélküliség volt a rendszerváltás után, ahhoz képest ma tiszta paradicsomi állapotok vannak. A kilencvenes évek elején egy vállalkozás szinte szerencsejátékkal ért fel, és normálisnak számított minden január 1-én egy jó 10-30%-os áremelkedés. Hogy egyéb dolgokról ne is beszéljek, mint például közlekedés (hol volt ennyi autópálya meg új busz meg ilyenek), felsőoktatás (húsz éve fel sem merült, hogy minden második érettségiző egyetemre megy), politikai sokszínűség (az egypártrendszer után sokáig kétpártrendszert éltünk, ma viszont már legalább 4, de inkább 6-7 nagyobb párt közül lehet választani).

És azért az sem semmi, hogy a magyarok tömegesen járnak nyugatra nyaralni, síelni. Ezt a rendszerváltás előtt politikailag, a rendszerváltás után pedig anyagilag nem tudtuk volna megengedni magunknak - ma viszont teljesen általánossá vált.

Szóval aki most sír az állapotok miatt, az akkor sírna csak igazán, ha visszadobnánk 1992-be. (És akkor hol vagyunk még 1952-től, vagy 1942-től...). Persze "régen minden sokkal jobb volt".