Miért áll ilyen szarul a gazdaságunk? Ti miben látjátok Magyarország legnagyobb problémáját? Miért nem tudunk felzárkózni a nyugathoz?

Kövezzetek meg, de ha már mentalitásról beszélünk, akkor egy olyat megfigyeltem, hogy van egy nagy különbség a nyugati és a magyar gondolkodásban.

A nyugatiak hajlamosabbak a célt nézni és nem azt, hogy hogyan lehetne elérni azt. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Előnye, hogy időben távolabbra és kreatívabban tudnak tervezni. A hátránya, hogy előfordulhat, hogy olyan célt határoznak meg, amit ugyan kívánatos lenne elérni, de azt a körülmények, a részletek nem teszik lehetővé és ezért sosem érik el a kívánt célt.

Ezzel szemben a magyarok és általában a keletiek azt nézik, hogy mi az, amit meg lehet csinálni. Tehát nem hosszútávú céljaik vannak, nem kreatívak, hanem körbenéznek és megnézik mijük van és azon gondolkoznak, hogy azokkal mit lehet kezdeni, mi az, ami azokból lehetséges és már adott. Ennek is vannak előnyei és hátrányai. Előnye, hogy rövidtávon kisebb a bukás esélye, mert meg van tervezve a dolog, biztosítva vannak a dolgok, semmi nincs megtervezetlenül rövidtávra. A hátránya viszont a kreativitás hiánya, hogy semmi ötlet nincs arra, hogy mi volna egy jó végcél.

Ezt általánosítva ez az ellentét egy tipikus intelligens-kreatív ellentét. Érdemes-e álmodozni lehetetlen dolgokon, hiszen azokból ritkán valósul meg valami, igaz, amikor megvalósul, akkor megváltozik az egész világ.

Ennek sok vetületét lehetne példaként felhozni, de pl. az, hogy ha van egy ötlet, mondjuk valakinek van egy politikával kapcsolatos felvetése, akkor egy tipikus magyar reakció megkeresni a kákán a csomó. Hihetetlen pitiáner dolgokba szoktak belekötni, hogy az miért nem fog működni. Ez önmagában nem baj, de ez sokszor elveszi a teret attól, hogy abban az ötletben meglássuk azt az 1% jót, ami viszont forradalmian jó ötlet és alapjául szolgálhat egy majdan működő újításnak.

Ha valaki nagyon intelligens, akkor azt ez nem fogja annyira visszafogni, mert végigmegy a pitiáner szinteken, hogy ne lehessen belekötni az ötletébe és továbbmegy és marad ideje és energiája egy olyan szintet elérni, ahol a nyugatiak alapból tartózkodnak és akár őnáluk is jobb ötletekkel előállni.

De azt látni kell, hogy a nyugati módszer alkalmasabb a csoportmunkának nevezett tevékenységre. Egyik ehhez ért, másik ahhoz. Egyik ezt az 1% újító ötletet teszi hozzá, másik a másik 1%-ot, és a végén meg valaki ahhoz ért, hogy ezeket összetegye. És elérnek egy magas fejlettségi szintet, viszont azt közösen érték el. A magyar módszer arra jó, hogy megkeresse a tökéletes élőlényt, aki egymaga meg tud mindent csinálni, akit sem a pitiáner szinteken, sem a magas szinteken nem lehet elkaszálni, mert mindhez egymaga ért.

Nem tudom, a #11-ben leírt mentalitáskülönbség miben nyilvánul meg. Egyfelől ilyen különbség nincs (legfeljebb konkrét embereknél, és itt is, ott is van mindenféle), másfelől ez tisztán nem eredményez ekkora gazdasági különbséget.

Az azonban megfigyelhető, hogy e fórumon a többség szereti a dolgokat egyféle formában látni. Jelenség okát egyetlen célra visszavezetni. Csak van/nincs-ben gondolkodni, ahogy fentebb kérdezték is. Aki ilyen egyszerűnek, szimplának képzeli egy ország gazdaságának működését, soha nem fogja megérteni azt.

Azt is látni kell, önmagában persze van húzóágazat, hogy itt mégse működik, annak két fő oka van (ezer egyéb mellett). Nincs elegendő számú szakértő, aki mind ugyanazt akarná, és nincs kellő akarat, mert nincs hozzá elegendő hit, hogy a dolog működik. Elemezhetjük, hogy mondjuk a gépgyártás húzóágazat-e. Tegyük fel, hogy megegyeztünk, húzóágazat (de már ez se igaz, mert nem fogunk elegendő számúan ebben megegyezni, következésképp a dolog kivitelezhetetlen), után össze kéne toborozni a szükséges tőkét, szakértelmet a tervezéshez és a gyártáshoz. Egyfelől nem lehet ennyi megfelelő embert összeszedni, másfelől a többi azonnal keresztbe tesz. Erre kényszerít a jelen politika. De még ha ez mind összejönne, akkor még el is kéne - folyamatosan - adni megtermelt értéket, különben semmit sem ér. Ahhoz meg piac kéne, ismét csak emberek, akik tudják hová, milyen módon, mennyit és mennyiért lehet eladni. Csakhogy ehhez megfelelő mértékű tudás és megfelelő motiváció kell. Elég sok embernél egyszerre ahhoz, hogy kivitelezhető legyen, egyben az ellenállást is elhárítsa. És ezekben hiányt szenvedünk, erről gondoskodik folyamatosan ezer módon a jelen politika.

#11

Okés, de az amerikaiaknál is van projekt megvalósíthatósági terv, megtérülési vizsgálat és sok ehhez hasonló kákán is csomót kereső butaság, amitől az Ő gazdaságuk egy hangyányit jobban teljesít... (és nem csak Albániáénál :) ). Amit leírtál az egy politikai vitafórumon nagyon is elgondolkodtató, mivel szépen kifejtett társadalomkritika, de egy gazdasági terv készítésekor érdektelen.

:)

Teljesen igaz. Nem indokolt a húzóágazat léte egy nemzetgazdaságban, ami köré felfejlődhetnek a termelő / beszállító vállalkozások, amihez igazodhatna az oktatás, aztán a már dolgozó emberek vásárlásain keresztül a szolgáltató szektor... stb. amihez a nyugdíj és az egészségügy! Áááá dehogyis; ez túl egysíkú. Fordítsuk meg!

Mármint; miért ne képzünk egy tonna embert egy olyan szektornak, aminek - jelen esetben - még piaca sincs? Tetőtől kezdjük építeni a házat? :) Egyébként; a húzóágazatok a piacon alakulnak, amit a gondos közgazdászok a minyisztérijumban észrevesznek, és oda irányítják a támogatási rendszert (stb.) hogy az megerősödve beindíthassa a többi hozzá kapcsolódó szektort, amelyek a hozzájuk kapcsolódókat és így tovább... (közgé alapok).

De aki ebben hisz, annak nem kívánhatok mást, csak azt: épüljön be ő is a rendszerbe.