Miért nem bírják felfogni egyesek, hogy a magyar oktatási rendszer egy katasztrófa, ami a szükségtelen és temérdek lexikális tudás belegyömöszölésére hivatott a tanulók fejébe?

Hidd el, a kérdésednek semmi értelme nincsen, bár lenne.

Mert itt nem az oktatási rendszerrel van a baj (nincs is oktatás). A gyerekek neveletlenek, nincs bennük semmilyen tisztelet, ahhoz vannak szokva, hogy mindent megkapnak, ha valamiért meg kell magukat erőltetni, máris lázadnak és csúnyán beszélnek, a saját sikertelenségükért mást hibáztatnak. A szüleik ugyanilyenek, ők "nevelik" rá erre őket, mert mindent megengednek nekik, ha a gyerek egyest kap, máris a tanár a hibás. A lényeg, hogy a gyereknek semmit ne kelljen csinálnia, de a lehető legjobb jegyeket kapja. A szülő eldönti, hogy a gyereke nagyon okos, ügyvéd lesz belőle, és ha a tanár rossz jegyet ad, akkor a tanár a hibás, hogy hátráltatja a gyereket, és máris megy a szülő az iskolába a folyosón üvöltözni a tanárral. Ez a mentalitás van ma az iskolákban.

Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy maga az iskola mit tanít vagy mit nem tanít, a kérdésed nem is releváns. Valójában a mai iskola már nem is tanít semmit, a tanárok már rég leadták a szintet, a valóságban a legtöbb helyen semmi követelmény nincsen, mert beleuntak a tanárok abba, hogy a gyerek nem tanulja meg úgysem, és a szülők lázadoznak, az iskolavezetés pedig mindig a szülők mellé áll, mert ellenkező esetben másik iskolába megy a gyerek. Az iskolavezetőséget nem az oktatás színvonala érdekli elsősorban, hanem a számok és statisztikák. A buktatás statisztikája rosszul mutat, ezért az ilyesmit nem is nézik jó szemmel. Ma már ugye nem iskolaigazgatók vannak, hanem intézményvezetők... Ezért van az, hogy a mai iskola önmaga paródiája, nulla követelménnyel, nulla tanulással. Ha nem hiszed, csak menj ki az utcára, és nézd meg a fiatalságot, hogy viselkednek, milyenek. Kérdezd meg tőlük, mikor volt a mohácsi csata. Az lesz a felelet, hogy "jah, aha, volt valami Dugunics Titusz vagy mit tom én".

Buktatni ugye nem lehet, a tanárok nem is szívesen teszik meg, több okból is. Egyrészt, buktatással a hülyegyereket tartják az iskolában, holott mindenki, az egész tanári kar szabadulni akar tőlük. Csak azt nem veszik észre, hogy úgyis jön helyette újabb hülyegyerek, tehát ez a mentalitás már a tanárok ostobaságát és rossz hozzáállását, gyengeségét mutatja. Ők is ugyanolyan hibásak ezért az egész káoszért, ami van, nem akarom mentegetni őket sem. A másik, ami miatt nem lehet buktatni, hogy ezért a tanárt veszik elő, a tanárnak kell magyarázni a vezetőség előtt, miért buktat, ami sokszor olyan kínos és megalázó, hogy azt mondja a tanár, hogy "inkább átengedem az a hülyét, csak szabaduljak meg tőle, és engem ne vegyen elő ez miatt a nyomorult miatt a vezetés". Ugye írtam, hogy a vezetést nem érdeklik a pedagógiai okok, csak a buktatási statisztika érdekli őket, illetve az, hogy a külvilág felé milyen az iskola híre. Ha a tanár buktat, az iskola hírének árt, ilyenkor tehát a tanár a hibás. A harmadik ok, hogy buktatás esetén a nyári szünetben kötelessége a tanárnak foglalkozni a hülyegyerekkel, fel kell készíteni a pótvizsgára. Erre pedig nem hajlandó a tanár, amikor éppen azért buktatta meg a hülyéjét, mert az semmit nem volt hajlandó egész évben csinálni a pofátlankodáson kívül. Majd pont egy ilyenre fogja a szabadidejét nyáron rááldozni a tanár? Inkább átengedi, hogy nyolcadik/tizenkettedik után ne is lássa többet. Ebből pedig az következik, hogy nincs is semmi tétje az iskolának, vagyis a gyerek számára ennek az az üzenete, hogy nem kell tanulnia, rosszalkodhat, széttrollkodhatja az órákat egész nyugodtan, úgysem lesz semmi következménye. Mondanom sem kell, hogy a szaktanári intőn vagy az igazgatói figyelmeztetésen egyenesen röhögnek, büszkélkednek vele, ha kaptak.

Ha az oktatási rendszerrel akarsz csinálni valamit, akkor először ezt kéne rendbe tenni, visszaadni a tanároknak a megbecsülését, a presztízsét, valahogy elérni, hogy a gyerek érezze, hogy ha rosszat csinál, következménye van, és ha tényleg valami magatartási probléma van, nem eltusolni, szemet hunyni jóhiszeműen felette, hanem keményen büntetni. Az iskola legyen kihívás, ahol követlemények vannak, és igenis adja meg a kudarc élményét is, hogy megtanuljon újra a gyerek küzdeni, és lássa, hogy ha valamit elront, van következménye, évismétlés formájában, vagy úgy, hogy nem mehet a kedvenc egyetemére. Ez az alapvető szint, amit újra el kéne érni, és csak innentől lenne értelme arról beszélni, hogy lexikális tudás kell-e, vagy gyakorlatias oktatás. Ma, higgyétek el, egyik sincs, a mai iskolában az van, hogy a gyerek trágárkodik a tanárral, és röhög rajta, hogy az semmit nem tehet ellene. Tanítás nincs semmilyen formában, az egész oktatási "rendszer" egy szánalom, a régi önmagának paródiája, ahol ügyelnek a formákra, a látszatra, de ha valaki közelebbről megnézi, látja, miről beszélek.

Ezért hagytam ott ezt az egészet már lassan öt éve, és örülök neki, az okos ember nem marad tanár, ezért is van az, hogy olyan az egész, amilyen, mert a fiatal tanárok közül is csak a "selejt" marad, aki tud valamit magával kezdeni, értelmes pályára megy, az értelmesebbje tud, és mer is váltani. Csak azok maradnak, akik másra nem alkalmasak, illetve azok, akik már idősek a váltáshoz, igazából őket sajnálom a legjobban. Az ilyen tanárok már a napokat számolják a nyugdíjig, annyira utálják az egészet. A nagy büdös valóság az, hogy a tanár is utálja az egészet, de igazából a gyerek is valamilyen formában, mert akármilyen a viselkedése, ez a semmittevés, cél és tét nélküli bohóckodás az iskolában igazából időpocsékolás nekik is. Hát ilyen volt az oktatás 2015-ben, amikor még csináltam diploma után egy darabig, és nem hiszem, hogy sokat változott volna, szerintem csak rosszabb lett.