Miért nem értékeljük át a történelmünket? Miért nem dobjuk ki végre a kukába az önsajnáló, önmarcangoló magyar jellemet és cseréljük le valami olyanra amire mindíg is vágytunk?

Te nagyon hülye lehetsz...a 48-as hősök megérdemlik a megemlékezést

Kihívás trianon? Mindjárt kihíívlak én a hóra és meglátjuk mi a tragédia...Igen a himnuszt is cseréljük le egy mai alternatív zenére a lényeg annyi, hogy dübörögjön...oh Föld anya, hogy viseled el, hogy ilyen sötét lények mászkálnak rajtad? Nekem már az fáj, hogy ez is oxigént lélegzik mint más értelmes lény

A Himnusz jó ahogy van.

A történelmet azt tényleg szándékosan a vereségek kihangsúlyozásával tanítják.Azért,hogy ezzel is belénk plántálják a kisebbrendűség érzetét.Az un. kalandozásokból is csak azt emelik ki.Holott negyven valahány győzelemre jutott két vereség.

Itthon is tudomány, csak a kérdező fogalmi tévedésekben leledzik.

A történettudomány ugyanis nem foglalkozik népneveléssel, hősök ünneplésével stb. - hanem a fennmaradt források alapján következtetéseket von le a múltból.

Amiről a kérdező beszél, az inkább a kultúrpolitika, oktatáspolitika, közvélemény, közgondolkodás, nemzeti attitűd stb. problémaköre, és nem a történettudományra tartozik.

Igazad van, kérdező.

A válasz pedig a kérdésedre: a magyar így van genetikailag kódolva, tisztelet a kivételnek, önsajnáltató faj, aki mindig a balsorson búsul, és emiatt persze be is vonzza. Az önsajnáltatás része az is, hogy pl. 1920 után más országok fegyverkeztek, itt meg a duma ment, mert zászlóavatások, stb.. De már előtte is jóval így volt. És hogy honnan ez az önsajnáltatás? Minden bizonnyal valamilyen komplexusból fakad, "minket mindig bántottak, mindenki utált mindig".....egyébként nagyon unalmas már......Ja, és persze ha ojbektíven szembenézel a tényekkel, és le mered írni, nem pedig csak keseregsz, mint a többiek, akkor természetesen "nem vagy magyar".

Kidobhatod ezeket a kukába, de attól még megtörténtek. Én meg az ilyen gondolkodástól mászok falra, amelyik nem képes szembenézni a negatív dolgokkal is (Figyelem: a szembenézés nem egyenlő az önsajnálattal).

"Miért a vesztes csatáinkat tanítjuk? miért nem a győzteseket, amelyektől az fennmaradásunk gyakrabban függött mint a vesztes csatáktól?"

Nem tudom, te hol tanultál, én tanultam győztes csatákat is.

"Miért az elvesztett 48-as szabadságharcot ünnepeljük? Miért nem azt ünnepeljük amit a kiegyezéskor az őseink elértek? (a kiegyezéskor kivívott jogok mutatják egyértelműen hogy 48 nem volt értelmetlen)"

Mondjuk azért, mert a kiegyezés eléggé megosztotta az akkori közvéleményt és megosztja még ma is? Többek szerint nem lett volna szabad a hadügyet odaengedni az osztrákoknak, mert meg is lett a böjtje: belerángattak minket az első világháborúba. Nyilván, ezt Deák nem tudhatta előre persze. A 48-49-es szabadságharcban viszont hősök voltak, akiket mindig is elismertünk, még akkor is, ha leverték a szabadságharcunkat, de ők mindig is mártírok maradnak, akik a hazáért haltak meg.

"Miért kell tragédiának lennie trianonnak? Miért nem azt mondjuk rá hogy kihívás?"

A maga idejében tragédiaként élték meg az emberek. És én most sem neveznék kihívásnak egy olyan békediktátumot, ami önkényesen döntött milliók életéről.

"Miért nem cseréljük le a depressziós önvádló himnuszunkat valami lelkesítőbb , felemelőbb dalra?"

Írj jobbat, ha tudsz... Számomra nem depressziós és nem önvádló, hanem egy imádság.