A társadalom széles rétegei számára a Kádár-rendszerben ugyanolyan elérhetetlen luxuskategóriába tartozott a könyv mint manapság?

A könyvben szereplő tudás sosem volt luxuscikk. Már az ókorban, középkorban is voltak könyvtárak, persze nem tudott mindenki olvasni, de aki megtanult az hozzáférhetett a bennük tárolt tudáshoz.

A 19. század felétől, amikortól jobb lett az oktatás, legalábbis Európában meg az USÁ-ban már eleve badarság luxus dolognak venni, mert bárki bemehetett a könyvtárba és olvashatott. Már a munkások is tudtak olvasni. Persze, hogy idejük volt-e rá az más kérdés.

A saját könyv birtoklása azonban mindig is relatíve drága volt. A 19. és korai XX. században inkább a papír drágasága, majd később a szerzői jogok miatt.

A Kádár-rendszerben azért volt olcsó könyveket venni, mert dotálta az állam az árukat, és elsősorban public domain-ben lévő könyveket lehetett megvásárolni, régen halott írók műveit, amiken nincsen szerzői jog. Pl. Verne-regények vagy Platón művei.

De megnézném hol tudtál akkoriban szerezni mondjuk egy Lovecraft vagy Tolkien könyvet, nemcsak a cenzúra miatt, hanem mert ezekért már a szerzői jogot is bele kellett volna számolnia az államnak, amit elég nehéz lett volna visszaváltani szoci játékpénzből dollárba.

Manapság meg eleve badarság a kérdés. Fizikai könyvet birtokolni most se olcsó, de megvenni az elektronikus verziót, letölteni PDF-ben vagy elektronikus könyvtárhoz hozzáférni még annál is könnyebb lett, mint 20 éve elslattyogni a könyvtárba.

"Ha egy rendszerben nem engedheti meg magának mindenki hogy a munkaidőn túli idejéből érdeklődési körének megfelelően kikapcsolódhasson akkor az a rendszer rossz."

Én Forma-1-es versenyzéssel szeretnék kikapcsolódni de nem engedhetem meg magamnak. Rossz a rendszer?

Rengeteg könyvet lehett olvasni, beszerezni a szocializmusban, aki akarta, megvehette, kölcsönözhette őket. És a korabeli példányszámok a maiak mellett megdöbbentőek voltak: a százezres kiadások egyáltalán nem voltak fehér hollók :) Tudom, minden szempontból más a mai könyves világ. Természetesen a cenzúra működött, a rendszernek kellemetlen könyveket nem adták ki (pl. 1984) De a cenzúra megfogta a szemetet is! Pl. a Kuczka Péter nevével fémjelzett sci-fi érában a világ minden részéből fordítottak igényes, minőségi írásokat. A Galaktika magazin fénykorában 70-90 ezres példányszámban jelent meg (!!!)

Aki emlékszik a rendszerváltás utáni könyvpiaci nyitásra, az tudja, mit értettem a "szemét" alatt :)