A Kádár rendszer rendpárti volt?

A rendpárt azt jelenti, hogy a rendet, a rendeltetés-szerű használatot, a "normálisat" támogatjuk, nem pedig a deviáns kisebbségnek rendelünk alá mindent. A kisebbséget nem úgy értem, hogy cigány vagy ilyesmi, hanem a normális többséggel szembemenő, egyes esetekben radikalizálódó keveset. Jó példa erre, mikor Tarlós századszor is elmondja a bölcsészeknek, hogy ő 2 millió budapesti polgármestere, és neki a 2 millió budapesti normális életét, a 2 millió ember számára létesült közterek normális használatát kell szem előtt tartani és megvédeni, nem az 5 ezer darab bevizelek a sarokba az aluljáróban hajléktalanét. Ettől függetlenül persze azokkal is kell törődni, de nem nekik alá rendelni a 400x annyi többit, aki úgy használná a várost, ahogy azt kitalálták/kellene.

Vagy pl. ha azt támogatnánk, Lákátos Dicsak is tanulja meg, hogy tiszta ruhába járunk, kezet mosunk, csendben vagyunk, nem hőzöngünk, nem szedjük fel más krumpliját, mert a falu 4 ezer másik lakosa is így él, és ne azt mondjuk, hogy a 4 ezer alkalmazkodjon a 42 Lákátos Dicsakhoz, mert szegények szegények, meg rossz nekik és amúgy is.

15:06,

Várj, arra a rendszerre gondolsz, ahol rengetegen mondvacsinált indokokkal adták szabályosan hóhérkézre a szomszédaikat, ismerőseiket?

Vagy arra a rendszerre, ahol pl a hosszú hajú fiúk nyugodtan számolhattak vele, hogy időnként egy-két "rendpárti" rendőr jól megveri, mert mocsok módon deviáns?

Vagy arra, ahol ugyanígy volt bűnözés, csak a rezsim minden híradást letiltott? Ahol evett szokás volt, hogyha az amerikai bűnözési és egyéb híreket adtak le, akkor kapásból jó páran érdeklődtek, hogy na, mi történt megint a nagy és jó szovjetunióban, amit el akarnak tusolni?

Igen!

Kádár nem akart balhét, tökéletesen próbálta megvalósítani az abszolút egyenlőséget népének. (népének)

Igen, rendpárti volt. De ezt is sokféleképpen lehet csinálni.

A rendpártiság nem azt jelenti, hogy valaki a rendet szereti a rendetlenséggel szemben. Ez itt egy politikai fogalom, azt jelenti, nekem a hatalomnak van egy rend-elképzelésem. Ha egyetértesz jó, ha nem, szájba váglak (talán kiérzed, nem szó szerint, csak a rövidség kedvéért).

Csak annyira volt rendpárti, hogy az látványos legyen. Mindent és mindenkit üldöztek, ami-aki kárt tehetett volna a gyári melósok érzékeny lelkivilágában. Nem lehetett hosszú hajjal, szakadt ruhában jönni-menni az utcán (közellenség volt a csöves, akkor is, ha a rendszer tette csövessé), nem lehetett éjszaka óbégatni, mindenki csak dolgozzon becsületesen, mer' az jó. Ez volt a szlogen.

Közben a háttérben messze nem volt rendpártiság: ott, ahol a melós már nem látta, nagyban ment az átb*szás, lopás, embereket lehetetlenítettek el mondvacsinált okok miatt, személyes, sokszor kicsinyes indokok döntöttek országos horderejű kérdésekben.

Kettős arca volt tehát a rendszernek: a proli felé rendpártinak mutatta magát, egyébként pedig teljes volt a káosz, a megfelelő szinteken bárki bármit megtehetett.