A Jobbik nem hasonlít egy kicsit az NSDAP-re?

Gazdaságilag vannak hasonlóságok, de az a baj hogy a baloldalnak ha már valaki Hitlerhez hasonló gazdasági programokat is használna, az már Náci, nem tudom hogy mi a világelképzelésük, kicsit olyan hogy amit Hitler tett azt tenni bűn, de ha minden nácizmus amit Hitler tett akkor megkérem a kedves baloldaliakat hogy ne menjenek WC re, ne egyenek, ne vegyenek levegőt, ne öltözzenek fel, na menjenek sehova stb. Mert kb. ennyi köze van a gazdasági programjuknak a zsidó gyűlölethez.

Kérdésre visszatérve, gazdaságilag nem látok én változást, már a kezdetektől azt hangoztatták hogy a keleti országok felé is nyitni kell, legalábbis én úgy emlékszek. De ez elég helyes gondolkodás, mert attól hogy barátkozunk kelettel, nem jelenti azt hogy nyugattal meg kell szakítani a kapcsolatot. Szerintem ha már 2006 ban megtudták volna tenni akkor már akkor tárgyaltak volna keleti cégekkel hogy jöjjenek hozzánk, csak hát akkor még ki vett volna komolyan egy 5% os pártot? Szerintem most lett mozgásterük ehhez.

Szerintem felesleges Jobbik-NSDAP párhuzamokat felállítani. Amit leírtál az NSDAP-ról az gyakorlatilag azért történt úgy, ahogy, mert az NSDAPnak két szárnya volt. A "balos" szárny Ernst Röhm (érdekes módon egy köztudottan homoszexuális ex-katona), SA-vezér, irányítása alá esett és eredetileg Goebbels is ide tartozott. Hitler egy mérsékeltebb irányt képviselt. A probléma ott kezdődött, hogy az 1933-as hatalomra jutás után a "bal-szárny" egy második "nemzeti forradalmat" (az első a hatalomra jutás volt) akart csinálni, aminek során államosítják a "zsidó-szimpatizáns/nemzetietlen/élősködő/stb." nagytőkések vállalkozásait, illetve megszüntetik a konzervatív tisztek által uralt hadsereget (amelynek helyébe Röhm SA-ja lépett volna), hogy elhozzák a "német nemzet szociális feltámadását". Hitlert egyrészt zavarta Röhm erős jelenléte a pártban, másrészt nem értett egyet a "második nemzeti forradalom" elméletével, valamint nem akarta maga ellen fordítani a hadsereget és tőkéseket is. Ezért a Hosszú Kések Éjszakáján (1935), Hitler letartóztatta/kivégeztette a "balos" szárny fontosabb vezéregyéniségeit, így Röhmöt is. Goebbels csak azért úszta meg, mert átállt az utolsó pillanatban és Hitler megkegyelmezett neki, később ez is hozzájárult a Hitler iránti fanatikus hűségéhez.

Érdekes adalék, hogy Hitler és Röhm nagyon jó viszonyban voltak eredetileg. Tegezték egymást, ami nagy dolog volt, mivel egy kézen meg lehetne számolni azokat akik tegező viszonyban voltak Hitlerrel. Talán Hitler későbbi szellemi bajaihoz az egyik legjobb barátja megöletése is hozzájárult.

Tehát az NSDAP csak a hatalomra jutás után kezdett el komolyabban közeledni a felső-osztályhoz, vagyis a párhuzam nem igazán helytálló, véleményem szerint.

Persze, Németország csak azért segített, mert szeret minket. Na igen, tipikus. Érdekes, ha annyira segíteni akartak nekünk, akkor miért nem egész Erdélyt adták vissza, miért csak az északi részét? Na? Pontosan. Oszd meg és uralkodj.

"A Német Birodalom soha nem léett fel támadólag Magyarországgal szemben."

Hát persze, végül is csak megszálltak minket. Amúgy nem. Meg hát a hidainkat is lerombolták, csak hogy később érjen el a szovjet Berlinhez. Tanulj még egy kicsit.

Az igazság az, hogy a magyar-német viszony gyakran feszült volt a II. vh. alatt, mivel Horthy egyrészt nem nagyon kedvelte Hitlert, másrészt a magyar külpolitika mindig tojástáncot járt (Bárdossy kivételével). Az 1944-es kiugrási kísérletre a németek valóban megszállással reagáltak, illetve később felállították a rövid életű nyilas-kormányt. A német győzelem esetén Mo. többé-kevésbé megmaradt volna a második bécsi döntés utáni állapotában, mivel a hitleri Németországnak nem volt terjeszkedési szándéka Magyarország / Balkán irányába. Ugyanakkor teljesen a német külpolitikának lettünk volna alárendelve.

Természetesen, ha valaki pro-NSDAP, pro-német szellemiségű, akkor a megszállás nem feltétlenül volt rossz a szemében, mivel a magyar nemzeti szocializmus ügyét előremozdította és megakadályozta a szövetségesünk elárulását.

Összességében tehát a megszállást olyannak lehet tekinteni, mint a későbbi szovjetet. Azok számára, akik nem szimpatizálnak az akkori német eszmékkel, megszállás, azok számára, akik maguk is nemzeti szocialista nézetek vallanak, felszabadítás. A történelem nem fekete-fehér, objektívan kell vizsgálnunk az eseményeket.