Erkölcsi válságban van hazánk, amiért sokan nem akarják a határrevíziót?
Pedig annakidején a "hárommillió koldus országa" Horthy-rendszerben nem adta el aprópénzért a becsületét a nemzet, és egy emberként akarta a trianoni igazságtalanságok felülvizsgálatát, orvoslását, és akkor sem voltunk sem gazdagabbak sem erősebbek.
Az erkölcsi válság, a gyengeség jele, hogy manapság sokan inkább kivándorolnak a bizonytalanba, minthogy itt tennénk közös erővel a kedvező változásért, valamint hogy próbálják besározni, ahol lehet, gáncsolni azokat, akik szeretnék helyreállítani magyar hazánk régi nagyságát, erejét, gazdagságát, jelentőségét?
Hogy lehet ezt a szomorú folyamatot megváltoztatni?
Hazánk régi fényét nem határrevízióval lehet helyreállítani, hanem jószomszédi viszonnyal, határokon átívelő együttműködéssel, tudományos és művészeti alkotómunkával, színvonalas iskolákkal, egyetemekkel, barátságos légkörrel, a velünk élő kisebbségek védelmével és támogatásával, és persze történelmi múltunk bűneinek őszinte elismerésével. Ez az erkölcsileg helyes hozzáállás.
A revíziós, irredenta, nacionalista, soviniszta hozzáállás nemcsak erkölcstelen, de mérhetetlenül ostoba is.
Trianon számunkra kellemetlen következményeit csakis egy erős és békés Európai Unió megteremtésével, a határok nélküli, demokratikus Európával lehet orvosolni.
#10.: Ne aggódj, seni nem készül szentté avatni Horthyt, még a rendszere pozitívumai ellenére sem. És semmilyen új messiás sincs a környéken, amúgy meg "kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni".
A Don-kanyarban meg netán van valami újabb konfliktus, amiben hazánk is érdekelt? Énn nem tudok róla.
#11.: "Hazánk régi fényét nem határrevízióval lehet helyreállítani"
Ebben nincs igazad, mivel a "régi fény" egyben egy nagyobb területű, jelentősebb, erősebb országot is jelent.
"hanem jószomszédi viszonnyal, határokon átívelő együttműködéssel, tudományos és művészeti alkotómunkával, színvonalas iskolákkal, egyetemekkel, barátságos légkörrel, a velünk élő kisebbségek védelmével és támogatásával"
Ez mind támogatandó, de nem is zárja ki a revíziót sem.
"és persze történelmi múltunk bűneinek őszinte elismerésével."
Csak nem te is azzal a bizonyos "kisebbségelnyomó magyarok, akik büntetésből kapták Trianont" klisével akarsz jönni?
Megkérdezem: más országokhoz képest mi mennyire nyomtuk el a nemzetiségeket? Csak azért, hogy az vveshesse ránk az első követ azok közül, aki ilyesmivel vádol minket, aki maga tiszta ezügyben.
"A revíziós, irredenta, nacionalista, soviniszta hozzáállás nemcsak erkölcstelen, de mérhetetlenül ostoba is."
Mert Trianon és a szomszédaink magyarelnyomó politikája erkölcsös? Meg az, ha mindehhez a hallgatásunkkal és belenyugvásunkkal asszisztálunk, és a saját becsületünket is eljátsszuk?
"Trianon számunkra kellemetlen következményeit csakis egy erős és békés Európai Unió megteremtésével, a határok nélküli, demokratikus Európával lehet orvosolni."
Átlátszó szöveg, amivel még ükunokáinkat is etetni fogják. Mikor lesz határok nélküli ez az Európa, amely nem akar szembenézni a trianoni bűntettel?
Majd pont a szomszédaink tüntetik el a határokat, és járulnak hozzá ezzel önként az önfelszámolásukhoz, hiszen ez azt jelentené, hogy a magyarok és az általuk lakott területek immár újra hozzánk tartoznának.
Az Európai Unió már most is határok nélküli. Úgy mehetünk át Ausztriába, Németországba, Franciaországba..., hogy észre sem vesszük mikor léptük át a formális államhatárokat. Ha a volt Jugoszláv utódállamok, Ukrajna és Moldávia is EU tag lesz és az EU-n belüli integráció is tovább erősödik, akkor ezek a kérdések teljesen értelmetlenné, anakronisztikussá válnak, ahogy szerintem már ma is nagyrészt azok.
A kisebbségek elnyomása a sajnos még meglévő nacionalista szellem csökevénye, de én hiszek abban, hogy a demokratikus, liberális és szolidáris eszmék előbb utóbb végre kisöprik a fejünkből a szélsőjobboldali és nemzetieskedő hajlamainkat, ostoba törzsi háborúskodásainkat.
Trianonban semmi igazságtalanság nem ért minket, ha figyelembe vesszük, hogy mindkét világháborúban a rossz oldalon, a háborús uszítók oldalán, sőt mondjuk ki nyíltan a II. világháborúban a fasiszták oldalán harcoltunk. Hát mit vártunk? Hogy megsimogassák a buksi fejünket?!
Amikor hazánk régi fényéről beszéltem, akkor nem a látszólagos területi nagyságról, hanem a valódi értékekről beszéltem:
Például Janus Pannoniusról aki akkor még joggal írhata, hogy "szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld".
Később pedig:
Semmelweis Ignác, Petőfi Sándor, Liszt Ferenc, Jedlik Ányos, Eötvös Loránd, Ady Endre, Bartók Béla, Kandó Kálmán, Irinyi János, Bárczi Gusztáv, Hermann Ottó, Wigner Jenő, Teller Ede, Szilárd Leó, Neumann János, Szentgyörgyi Albert, Kertész György, Oláh György és még hosszan sorolhatnám...
" semmi igazságtalanság nem ért minket, ha figyelembe vesszük, hogy mindkét világháborúban a rossz oldalon, a háborús uszítók oldalán, sőt mondjuk ki nyíltan a II. világháborúban a fasiszták oldalán harcoltunk. Hát mit vártunk? Hogy megsimogassák a buksi fejünket?!"
Azért kerültek idegen országok fennhatósága alá ugye?
Hát sok hülyeséget leírtál, de ez az egyik viszi a prímet.
"Azért kerültek idegen országok fennhatósága alá ugye?"
Azért került sok magyar idegen országok fennhatósága alá ugye?
Ezt akartam írni! :)
Igen, sok magyar határainkon túl van, ahogyan sok más nemzetiségű pedig a határainkon belül.
Amikor nagyobb volt a területünk, akkor nagyobb volt a nem-magyar nemzetiségűek aránya is.
A világháborúkat követő békeszerződések természetesen a győzteseknek kedveztek. Mi kétszer egymás után a vesztesek között voltunk, amit meg is érdemeltünk, mert mindkét esetben az agresszorok oldalán harcoltunk. A két háború között buta jobboldali-nacionalista politikát folytattunk. Amikor az utolsó pillanatban ki kellett volna ugranunk a háborúból akkor nem ugrottunk ki. A legvégén pedig még a nyilas-szélsőjobboldalnak is átjátszottuk a hatalmat, pedig már a vak is látta, hogy ebből tragédia lesz.
Ezek után mit akarunk???
Nem volna már itt az ideje tanulni a múlt hibájából és békés, demokratikus, liberális, jószomszédi, szövetségi politikát kezdeni?
Kossuth Lajos élete végén már tisztán látta, hogy már akkor (a 19. század közepén) elhibáztuk a nemzetiségi politikánkat és meghirdette a Dunamenti Népek Konföderációjának gondolatát.
Ma is ez lenne a megoldás. Minél jobban felgyorsítani az EU kiszélesítését és az integráció mélyítését is!
Felejtsük már el az ostoba revansista gondolkodást, mert ezzel csak a határon túli magyarok helyzetét rontjuk, az Ő autonómiatörekvéseiket lehetetlenítjük el, a szomszédsági viszonyainkat mérgezzük.
#14.: "Az Európai Unió már most is határok nélküli. Úgy mehetünk át Ausztriába, Németországba, Franciaországba..., hogy észre sem vesszük mikor léptük át a formális államhatárokat."
És a felvidéki, erdélyi, stb. magyar helyzetén mit változtatott ez, azonkívül, hogy könnyebben utazhat? Megszűnt a sovén, magyarellenes politika? Magyarországhoz számítódnak az elrabolt magyarlakta területek?
"Trianonban semmi igazságtalanság nem ért minket, ha figyelembe vesszük, hogy mindkét világháborúban a rossz oldalon, a háborús uszítók oldalán, sőt mondjuk ki nyíltan a II. világháborúban a fasiszták oldalán harcoltunk. Hát mit vártunk? Hogy megsimogassák a buksi fejünket?!"
Mindkét világháborúban kényszerpályán volt az ország, és legfeljebb csak másodhegedűsök voltunk. Ehhez képest a veszteségeink aránytalanul nagyok. Miért?
"Amikor hazánk régi fényéről beszéltem, akkor nem a látszólagos területi nagyságról, hanem a valódi értékekről beszéltem:
Például Janus Pannoniusról aki akkor még joggal írhata, hogy "szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld".
Később pedig:
Semmelweis Ignác, Petőfi Sándor, Liszt Ferenc, Jedlik Ányos, Eötvös Loránd, Ady Endre, Bartók Béla, Kandó Kálmán, Irinyi János, Bárczi Gusztáv, Hermann Ottó, Wigner Jenő, Teller Ede, Szilárd Leó, Neumann János, Szentgyörgyi Albert, Kertész György, Oláh György és még hosszan sorolhatnám..."
Egy nagyobb területű ország pedig több értékes embert tud kinevelni, valamint többet is tud eltartani, igényelni, mert sokrétűbb az ipara, a kutatás-fejlesztési potenciálja, stb.
Az általad felsoroltakból ki mekkora területű Magyarország szülötte volt?
#17.: "Ezek után mit akarunk???"
Igazságot Magyarországnak.
"Kossuth Lajos élete végén már tisztán látta, hogy már akkor (a 19. század közepén) elhibáztuk a nemzetiségi politikánkat és meghirdette a Dunamenti Népek Konföderációjának gondolatát."
Amit később aztán el is vetett, mint megvalósíthatatlan utópiát. Talán ő is látta, hogy erre nem vevők sem a magyarok, sem a környező többi nép, amelyek inkább a mi rovásunkra szerették volna területüket növelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!