Hogy lehetett odáig süllyedni, hogy Orbánnak nincs ellenfele?

Az #1 válaszoló által citált véleményvezér nagyjából ugyanolyan felszínes, mint akikre hivatkozik. Orbán bármelyik harmadosztályú követője félkézzel söpörné le az érveit.

A mai ellenzék hiteltelen, mert alapvető ellentét volt a kinyilatkoztatásaik és tetteik között. Ezt használta ki a Fidesz, persze hasonló hazugságokkal. Döntő különbség, hogy a mai ellenzék ezen túl dilettáns és megosztott is volt (okait most nem taglalnám), szemben a mai vezérrel, aki következetesen valósítja meg legfőbb álmát, a totális hatalmat.

A politikában is érvényes a természettörvény: az erő határozza meg az irányt. Persze az erő fogalma a politikában sűrűn változik. Mégis, alapvetően - mivel legalább látszatdemokrácia, azaz választás van - az erőt egy párt hitele jelenti. Az, hogy hányan hiszik el, amit mond. A kijelentések ilyenkor nyilvánosak, tehát - elvileg - bárki megfogalmazhat ellenvéleményt. Csakhogy milliós hallgatóság meggyőzése egy bonyolult pszichológiai manőver, amelyben nem az a döntő, mit mondanak, hanem az, a hallgatóság mit hall ki belőle.

A Fidesz ellenzékben mindenbe belekötött, mindent megakadályozott, és tehette, mert jó hívószavakat talált, szemben az akkori megosztott kormánnyal, amely nem tudta eldönteni, mit is akar, így nem is lehettek jó válaszai. Hatására a Fidesz győzött. Azóta a baloldal még inkább megosztott (most már a züllesztés Gyurcsány által sokkal erősebb, mint a Fidesz valaha is tehette - ezért is szűnt meg a rágalomhadjárat. Minek, ha a belső bomlasztás hatásosabb - persze ezt és a helyes választ fel kellett ismerni: ebben profi a Fidesz). Ezen túl, a jelen kormány kiépíti azt az (általa erőközpontnak nevezett - milyen találó) intézményrendszert, amelynek megtörése árán lehetne eredményes egy ellenpropaganda (az emberek meggyőzése). Csakhogy ez a megtörés nemcsak törvénytelen immár, hanem "alkotmány"-ellenes is! Tehát a kormány nemcsak szavakkal, hanem erőszakkal (fegyverrel) is felléphet ellene. Szavakkal mindössze a külső erők erre történő felhördülését kell ellensúlyoznia - de azt is csak a helyi tömegek felé. A kormány ténykedésében éppen az a zseniális, hogy apránként lehetetlenné teszi a hatásos érvelést.

Egy ország gazdasága és társadalma akkor optimális, és így fejlődő, ha kiegyensúlyozott. Ez is természettörvény. Egy látszat egyensúlyt (a tömegek által elhitt egyensúlyt) persze fenn lehet tartani mesterségesen valameddig (erre számtalan példa van a világban), de minél nagyobbak az ellentmondások, annál nagyobb lesz a robbanás. Nálunk ma egyre jobban szétnyílik a társadalmi olló. Már reális közelségbe került egy apartheid-szerű berendezkedés. Nagy életszínvonalbeli különbségek, nagy szemléleti különbségek, nagy politikai különbségek, nagy gazdasági aránytalanságok, a lehetőségek különbségéről nem is beszélve. A jog különbségei kezdenek természetesnek látszani. És meddig lehet ezt fokozni/tartani? Amíg vannak tartalékok, amiből az aránytalanság költségeit fedezik. Ilyen költség például a rezsicsökkentés, vagy a devizaadósság (látszat)kezelése. Azt is érdemes nézni, hová megy ennek a költségnek a nagyobb része. Időben ez az állapot elhúzható még akár 15-20 évig (lásd államszocializmus). Minő egybeesés: akkorra a vezér olyan korba jut, amelyben nem tud eredményes központosítást végrehajtani. Jön(né)nek az utódok. De addigra kifullad a tartalék, jön a bumm, de mit érdekli már ez a vezért.

A bumm akár el is kerülhető lenne, de ehhez valóban egy hiteles és karizmatikus karakter kell, aki kellő erőt tud sugározni, és valós kiutat mutat, (ami tetszik, nem tetszik, fájdalmas és hosszú, mert értéket teremteni a gazdaságban varázslással nem lehet. Csak verejtékes munkával, jó szervezéssel, sok hittel - ezekből ma a többség egyet se tud/akar). Ez kiút akkor lenne, ha nemcsak jók a célok, de a tömegek el is hiszik ezt és hajlandók érdekében cselekedni. Ehhez meg kellene érteniük a dolgot, amire egyre kevesebb az esély, hiszen züllesztik a közoktatást.

Tehát a süllyedés folytatódik. Minden értelemben. A változáshoz már alkalmas külső körülmények (történelmi helyzet) kell, és abban a pillanatban egy karizmatikus személyiség, aki ezt a jó cél érdekében ki is tudja használni.