Akik az elcsatolt területek visszavételéről ábrándoznak, sőt, azokat követelik, mit tettek volna a békeszerződés aláírásakor,1919-ben?

Hát nézd, én csak arról tudok írni valamit, ami volt... Arról, "hogy mi lett volna, ha", elég szubjektív elképzeléseim vannak.

Egyrészt írtam, hogy a béketárgyaláson a győztesek egymással tárgyaltak, a vesztes féllel viszont egyáltalán nem. A béketervezetet úgy készítették el, hogy a vesztesek nem vettek részt rajta. Csak annyi történt, hogy meghívták a veszteseket, a képük elé nyomták a békét ,a veszteseknek pedig alá kellett írni. Ennyi. Párizsban, diplomaták között elég kevés esély volt kiharcolni, hogy a színmagyar területek maradjanak meg. Ezt tényleg csak fegyverrel tudtuk volna megtenni szerintem.

A másik, hogy mi is elcsesztük azzal, hogy gróf Apponyi Albertet neveztük ki a delegáció vezetőjének. Ez nagyon öreg, régi vágású, merev, kékvérű arisztokrata volt, aki egész életében a Szent István-i Nagymagyarországban élt, amit szentnek és sérthetetlennek tartott. Hallani sem akart róla, hogy akár egy darab földet leszakítsanak az országról, ami ahhoz vezetett, hogy még a próbálkozás sem történt meg, hogy a színmagyar területek megmaradjanak. Csupán az ellen tiltakoztunk, hogy területi veszteségeink legyenek, Teleki Vörös Térképének is ez volt a lényege. Tehát amikor az aláírás előtt elmondhattuk a véleményünket a békéről, akkor a magyar diplomácia csak az mellett érvelt, hogy az egész régi ország maradjon meg, mert ez egy gazdasági egység, külön-külön minden új ország meggyengül. Ilyen érvelésben nem kerülhetett szóba, hogy legalább a színmagyar területek maradjanak meg, mert azzal kvázi elismertük volna a területi veszteségeket, de Apponyi erre nem volt hajlandó. Érted ezt? Tipikus esete ez annak, hogy ami nem hajlik, az törik. Persze elhangzott, hogy az új országokban magyar kisebbségi területek jönnek létre, de mégsem erre épült a magyar delegáció előadása, hanem a gazdasági egységen.

Tehát elhibáztuk, fiatalabb reálpolitikusokkal talán jobb békét harcolhattunk volna ki (az angolok egyébként nem voltak olyan szigorúak velünk, mint a franciák). Nem akarom Apponyit sem hibáztatni, mert igazából ez nem az ő vétke. Könnyű ugyanis történelmi távlatokból valakikről ítéletet mondani, de ha mi lettünk volna ott, lehet, mi is ugyanolyan hibákat követtünk volna el.

Na de egyébként, lehet, úgy lenne, ahogy írtad. Ha megtarthattuk volna legalább a magyarlakta területeket (vagy magyar többségű területeket), akkor pl. a németek kevésbé tudtak volna minket zsarolni a II. vh-ban. Azt viszont nem mondanám biztosra, hogy ne a tengelyhatalmak mellett köteleződtünk volna el, mert ebben az esetben is vissza szerette volna szerintem szerezni a többi területeit is az ország. Gondolj bele, az olaszok pl. győztesek voltak, és csak azért "fordultak szembe" a nyugattal, mert kevesebbet nyertek, mint amit ígértek nekik :D (jó, gazdasági válság meg ilyen dolgok is kedveztek a szélsőségeknek, ez is igaz). Németország is nagyságrendekkel kevesebb területeket vesztett, mint mi, mégsem tudtak belenyugodni (ott persze nagyhatalmi, presztízsdolgok is belejátszottak).

A harmadik pedig, hogy az ország közvéleményének alap volt,hogy helyre kell állítani az eredeti határokat. A legtöbb politikus is így vélte, csak a józanabbak látták be, hogy ez lehetetlen, és ők kisebbségben voltak. Tehát bármekkora területi veszteség szerintem az antant ellen hangolta volna a magyar közvéleményt és a politika jelentős részét is.