Mekkora lenne az igény?

Szóval egy rakás egyetemista alapítana egy pártot és azt képzelik, hogy ők majd jól megváltják vele a világot.

Nem értem, miért van többszörösen is deja vu érzetem?

És mi van akkor, ha komcsis?

A skandináv országok is teljes mértékben komcsisak, aztán meg lehet nézni, hogy hol tartanak.

Egyáltalán nem ezen múlik a jólét, hanem a korrupció mértékén.

"Meg letre sem jött a part, de az elöttem irok mar temetik is. Ez aztan a magyar mentalitas! :D"

Ez nem magyar mentalitás, ez egész egyszerűen csak realizmus.

Egy csapat egyetemista nem tudja helyrerakni Magyarországot, mert ebben az esetben olyan dörzsölt üzletemberekkel kell szembenézniük, akik messze túlmutatnak rajtuk és akik rohadtul nem akarják, hogy itt rend legyen és a pénz egyenlőbben legyen szétosztva a magyar társadalmon belül.

Erre eddig egyetlen párt sem volt képes, pedig van köztük pár, akik felnőtt, érett emberekből állnak és nem fiatalokból, akik a húszas éveik elejét tapossák.

Esetleg akkor lehet esélyetek, ha már politizáltok 10-15 évet és ezalatt belejöttök a dolgokba, bár ezen idő alatt valószínűleg el fog kurvulni a párt, hogy azzal a kifejezéssel éljek, amit a Fideszre használtál. Ők is a magyar felsőbb réteg kiszolgálói lettek.

Új pártra lehet, hogy lenne igény, de új irányokra nem. Nem hiába az elmúlt 25 évben minden párt ugyanarra törekedett: egyszerűen mással nem lehet választást nyerni. Populizmus, kádári nosztaliga, túlgondoskodó állam minimális adóteherrel, és ehhez hozzájön a magyarok mentalitása, így az ügyeskedés, az állam és én szétválasztása, az adókerülés, a jogszabályok kijátszása (persze, ezek rendszer lévén mind-mind összefüggnek egymással. A probléma az, hogy az elvárások nem találkoznak a realitásokkal, mert a realitás (főleg mostanra, bár olyan 2004-ig még lett volna esély)) nagyon fájna. Egyszóval itt akkor lehet (ismétlem, lehet, mert a populista forgatókönyv ugyanúgy megismétlődhet) változás, amikor az alapvetően életképtelen rendszer összeomlik.

Mindezek ellenére én látok esélyt arra is, hogy a fájdalmas vég bekövetkezte előtt történjenek a lassú, de szükséges változások. Ehhez azonban olyan politikusok kellenek, akik velejéig ismerik a politika természetét, és képesek fenntartani a kényes egyensúlyt a saját egzisztenciájuk és hatalmuk, valamint az ország hosszútávú érdekei között. Azonban a politika sosem tisztességes, hazudni mindig kell, a kis játszmákat mindig le kell játszani, csak az a kérdés, hogy ezzel hosszútávon jót is hozol, avagy sem.