Mi a baj ezzel a német megszállás-emlékművel?

100% egyetértek veled kedves kérdező. Embert ölni eleve mocskos dolog (hacsak nem jogos védelemből), olyasmiért pedig, mert valami olyan tulajdonsága van, amiről nem tehet, még mocskosabb.

A holokausztnak pedig nemcsak zsidó és cigány, hanem szláv, hadifogoly, szabadkőműves, meleg, és mindenek előtt, akiken a gázkamrákat először tesztelték: FOGYATÉKKAL ÉLŐ áldozatai is voltak.

Az előző és a mostani kormányok pedig nagy ívben tojnak a fogyatékkal élők sorsára. Érdekes, hogy a fogyatékossággal élőkről még csak meg se emlékeznek a holokauszt-ünnepek alatt, pedig az ő sorsuk Magyarországon maga a szenvedés még most is, nemcsak amiatt, hogy nem tudnak olyan dolgokat megcsinálni, amiket egy egészséges ember megtehet, hanem sok minden más miatt is. Diszkrimináció, intolerancia az iskolákban és a munkahelyeken, megaláztatás, gúnyolás.

A legrosszabb helyzete a fogyatékkal élő nőknek van, főleg az ilyen jobboldali kormányzás és nyomás alatt, hogy azt szorgalmazzák, hogy a nő legyen anya, szüljön gyereket. A fogyatékossággal élő nők többsége nem vagy csak nehezen talál párt magának, vagy ha talál is, az illető férfi leginkább csak kihasználja.

Mivel ezek a jobboldali pártok többnyire egészséges férfiakból áll, fogalmunk sincsen arról, mit él át egy fogyatékkal élő nő nap mint nap a mai Magyarországon.

És azt a pénzt pedig, amit erre a megszállás-emlékműre költöttek, igazán költhették volna munkahelyteremtésre, vagy éppen a fogyatékkal élők megsegítésére. (Hiszen az egészséget nem lehet megfizetni)

"Vagy úgy áll az ország gazdaságilag és társadalmilag, hogy ráérünk ilyenekkel foglalkozni?"

Elhiheted nekem, akik ezzel vannak elfoglalva, azok nagyon is jól állnak gazdaságilag é társadalmilag, különben nemigen lenne rá idejük, hogy hónapokon keresztül ezen cirkuszoljanak.

Nem az emlékművel van baj, hanem az emberekkel. A gyűlölködés pusztulásba visz, az életre a békesség. A megbékélésnek pedig két feltétele van: jellem és intelligencia. A továbbiakban ebből az aspektusból világítom meg álláspontomat.

Legelőször is, egyetlen jó érzésű ember sem vitathatja el a zsidók fájdalmának jogosságát. Az, amit a nácik és kiszolgálóik műveltek, jóvátehetetlen bűn. Amiért a bűnösöknek vezekelni kell, a tanulságokat pedig le kell vonni. Az előbbi igen jó hatásfokkal megtörtént, az utóbbi viszont nem. És ez a máig tartó gyűlölködés forrása.

Ugyanis a jogos fájdalom nem jog a gyűlölködésre. Tudom, tudom, az ember természetéből fakadóan e kettő szinte automatikusan együtt jár. De csak szinte. Ha nehéz is nagyon, túl lehet lépni rajta – ez jellem kérdése.

„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Akinek megadatik, hogy megbocsásson az ellene vétkezőnek, megszabadul a gyűlölettől. Aki viszont megbocsátásra képtelen, nincs erkölcsi alapja még a fájdalomra sem. Éppen a fenti ellentéte, a „szemet szemért, fogat fogért” elv vezetett a holokauszthoz (is). Aki elfogadja ezt az elvet, azt is elfogadja, hogy egyszer cselekvője, egyszer szenvedője.

Egy szó, mint száz, a zsidóknak joguk van nem szeretni a magyarokat – ezen belül a Horthy-, pláne a Szálasi-korszakot. De gyűlölni a magyarokat, az ő fajdalmukat figyelmen kívül hagyni nincs erkölcsi alapja senkinek.

Az intelligencia pedig ahhoz szükséges, hogy a történteket összefüggéseiben, tényszerűen, objektíven értelmezzük. Lássuk.

Magyarországot 1944. március 19-én a németek megszállták. Hitler egyúttal teljhatalmú megbízottnak nevezte ki Veesenmayert. Ez azt jelentette, hogy a magyar államiság mozgástere arra szűkült, amit a németek elfogadtak, tudomásul vettek. Romániába, Szlovákiába, Horvátországba, Olaszországba nem nevezett ki ilyen teljhatalmú megbízottat, csak a megszállt országokba. És minderre azért volt szükségük, mert a nácik is jól tudták, hogy nem csak eszmei szövetségesükként nem számíthatnak ránk egyáltalán, hanem már katonaiként sem. (Szemben a tótokkal, oláhokkal és horvátokkal, akikben megbíztak, pedig azt igencsak rosszul tették, mint kiderült.) Érdemi katonai ellenállást azonban nem tanúsíthattunk, hisz a haderő döntő része a fronton harcolt. Aki arról beszél, hogy Magyarországot nem megszállták a németek, nem ismeri a tényeket, vagy...

Persze, voltak kollaboránsok. És ezek valóban bűnösök. De a magyar kollaboránsok gonoszsága nem magyarságukból adódott. Nem „magyarként”, hanem gyarló emberként követték el bűneiket. Aki másként gondolja – na, az igazi rasszista, azt állítva, az egész magyar rassz génjeiben eredendő gonoszságot hordoz, szemben más, nemesebb népekkel. De mindenképp téved.

Ugyanis nem csak magyar kollaboránsok voltak. Mindenütt voltak, Európában, sőt, világszerte. A német, francia, spanyol, olasz, ír, orosz, norvég, svéd, finn, dán, tót, oláh, horvát, beduin – és folytathatnám a sort, horribile dictu zsidó – kollaboránsok sem fajtájukból adódóan voltak gonoszok. Nem egyes nemzetek bűnösök, jók, vagy rosszak genetikailag, hanem egyszerűen minden nemzetnek meg van a nemessége és söpredéke. A magyarnak is.

S egy további aspektus. A II. világháború után a bolsevizmussal kollaboráltunk. Ráadásul még készségesebben kiszolgáltuk a Szovjetuniót, mint a Harmadik Birodalmat. Na most akkor a magyar nemzet bolsevik? És a többi, bolsevizmussal kollaboráló nemzet? Megint csak ugyanoda lyukadtunk ki: a magyar nemzet en bloc ugyanúgy ártatlan, mint bármelyik más nemzet. Nincs erkölcsi alapja a kollektív bűnösség elvének. A nácizmus bűneiben sem.

Végezetül. Horthy és a Kállay kormányzat annyira náci ellenes volt, amennyire mozgásterük megengedte – s legfőképpen, eszük ágában sem volt a zsidók kiirtása. Azon lehet vitatkozni, hogy más politikát követve az mit eredményezett volna, de vitathatatlan tény, hogy a nemzet érdekeit próbálták szolgálni a nácikéval szemben, azok ellenére. A nácik tisztában voltak mindezzel, ezért amikor szükségesnek ítélték, megszállták az országot. A szövetségesség innen kezdve már csak látszat volt. Német oldalról annak érdekében, hogy a lehető legkisebb erőt kelljen elvonniuk a frontokról, magyar oldalról pedig, hogy mentsék, ami még menthető. Tragikus és elmondhatatlanul fájdalmas, de a zsidóság nem volt az. Immár a nácik akarata érvényesült – és bizony ehhez a magyarok között is megtalálták kiszolgálókat, akik ekkortól megakadályozhatatlanul egyre szabadabb kezet kaptak.

Aki elég intelligens, megérti: a magyarországi zsidók pusztulása nem következett volna be, ha a németek nem szállják meg Magyarországot. Erre emlékeztet az emlékmű.

Az emlékmûvel az a baj, hogy TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS, mint már többen írták.

Azt sugallja, mint ugyancsak írták már, hogy minden rossznak a német megszállás volt az oka, Horthy és a magyarok nem tehetnek semmirõl. Ez pedig NEM IGAZ, ahogy az sem, hogy a német megszállás ellenÉre nem lett vona mód a deportálások elkerülésére.

Viszont néhány korábbi hozzászóló téved abban, hogy nem volt megszállás: volt, 1944. március 19-én a Wehrmacht ( német hadsereg ) megszállta Magyarországot.

Csak az nem igaz, hogy

1) nem lehetett volna ennek ellenére elkerülni a deportálásokat, vagy legalább kevesebbet

2) hogy a megszállás elõtt ne lett volna deportálás ( 1941-ben Körösmezõre, akiknek túlnyomó többségét azután Kamenyec-Podolszkijban lemészárolták. )

3) A zsidótörvények ( a fõbbek 1938., 1939., 1941., 1942. de volt sok ) lényegében teljesen ellehetetlenítették a zsidókat, megfosztották õket a menkalehetõségtõl is. Akkor még valóban nem volt megszállás.

Ráadásul amikor Horthy végre elszánta magát és megkísérelte a kiugrást, azt annyira pacser módon, hogy államfõtõl az BÛN.

Arra következett a szálasi puccs, ami nem sikerülhetett volna, tehát nem akadályozhatta volna meg a kiugrást, ha a Magyar Honvédség tisztikarának jelentõs része nem lett volna nácibarát, nem követte volna szálasit, hanem - esk¨jének megfelelõen - hû maradt volna Horthyhoz és fõleg a Magyar Hazához.

++++++

Kérdezõ!

Ha azt, hogy "mocskos dolog, mint ami Gázában történik." úgy értetted, hogy

mocskos dolog kifejezetten civil területekre lõni rakétákat, naponta olykor több tuzatot ( a hamasz az év elsõ felében 450-et lõtt, átlag napi 3-at ), hogy

mocskos dolog a kilövõket lakóházak mellé, olykor bele, az alsó szintre telepíteni, meg iskolák, mecsetek mellé, hogy ilyen épületekben, kórházakban rakétákat, fegyvereket tárolni, hogy

mocskos dolog, hogy amikor jönnek felszámolni a rakétakilövõt, akkor a hamasz nem engedi a civileket elmenni a veszélyeztetett területrõl, hogy

mocskos dolog alagutakat ásni, azokat fegyverrel, robbanóanyggal megrakni, hogy aziokon átjutva gyilkoljanak, vagy, hogy

mocskos dolog egy szerencsétlen szamárra ( négylábú ) bombát kötözni, hogy azután a szamárrl együtt robbantsanak fel embereket ( ha keresed, h explosive donkey, megtalálod a videot )

szóval, ha úgy értetted, hogy mindez igen mocskos dolog, akkor ebben teljesen egyetértünk.

Fülig Jimmynek

Sajnos Te is azok közé tartozol, akiket a gyűlölet vezérel. Mindenesetre az én eszmefuttatásomat nyilván nem olvastad el, vagy nem sikerült megértened – pedig igyekeztem egyszerűen fogalmazni. Lehet, hogy nincs mindenben igazam, de erre nem derül fény kinyilatkoztatásaidból. Ha érdemben akarsz velem vitatkozni, javasolnám, hogy előbb figyelmesen olvasd el – e nélkül meddő a vita, gyűlölködni pedig nem vagyok hajlandó.

Ha ez meg volt, akkor érdemes tovább olvasnod. Lássuk.

Az emlékmű nem sugallja azt, hogy minden magyar mindenben ártatlan volt. Amit kifejez, hogy a német megszállás mérhetetlen szenvedést hozott az országra, ennek áldozataira emlékezik. A héber felirat is egyértelműsíti (főleg, ha kijavítják majd), hogy a legnagyobb áldozatot a zsidók szenvedték el emiatt.

Emellett különösen kíváncsi vagyok arra, miként lehetett volna elkerülni a deportálásokat a megszállás után. Merthogy ez sehol máshol sem sikerült. Még azoknak a – nem kis számú – zsidóknak sem sikerült korábban, akik Angliába és az USA-ba menekültek volna. Ugyanis visszatoloncolták őket. Egyedül Magyarország fogadta be őket és nyújtott nekik a lehetőségeihez mérten biztonságot a megszállásig.

Nézzük a kamenyec-podolszkiji esetet. És az időpontot, 1941 augusztusa. Abszurd, de a német fennhatóság alá került területekről elmenekült embereket a nemzetközi jog szerint vissza kellett toloncolni, át kellett adni a németeknek. A németek követelésére kellett kiszolgáltatni a galíciai és ukrajnai zsidókat. Valóban voltak olyan magyarok, akik ezt maguktól is szorgalmazták, és magyar állampolgárok is kerültek deportálásra. Előző írásomban erről világosan kifejtettem álláspontomat, ismét csak javasolni tudom, hogy olvasd el.

Amiben igazad van, hogy egy agresszióban annektált terület esetén a németek aligha hivatkozhattak tisztességgel a nemzetközi jogra. És Horthy nem is volt hajlandó rá, amíg a németek nem tudatosították vele, milyen következményekkel jár az országra nézve makacskodása. Ennek ellenére is csak akkor egyezett bele, amikor a németek garantálták, hogy munkára viszik őket. Akkor lett volna felelős államférfija a nemzetnek, ha kiteszi az erejük teljében lévő németek bosszújának, egész nemzetének sorsát kockáztatja külföldi állampolgárok érdekeiért? Nos, ezt is megtette. Amikor tudomására jutott a deportáltak tragikus sorsa, kategorikusan megtiltotta a további deportálásokat. Európában egyetlen államférfi sem merészelt még csak hasonlóra sem „vetemedni”.

A magyarországi „zsidótörvények” minden gyűlölködő eszmefuttatás ellenére nem okai a holokausztnak. Még csak nem is járultak hozzá. Objektív kitárgyalásuk azonban messze nem fér ide. Ismét csak visszautalni tudok előző írásomra: Horthynak és kormányainak esze ágában sem volt a zsidók kiirtása. Aki mást állít, nincs tisztában a tényekkel, vagy...

A kiugrási kísérletekkel ugyanez a helyzet. Javaslom, olvasd el Charles Fenyvesi „Három összeesküvés” című könyvét. Fenyvesi zsidó, 60 éve az USA-ban él. Csak az idevágó lényeg, mert gyanítom, a könyvet nem fogod elolvasni.

A titkosítás alól feloldott CIA (korábbi OSS) dokumentumokat dolgozta föl e könyvében. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a magyar kormányzat – természetesen Horthy utasítására – 1944 márciusára megállapodott a szövetségesekkel az átállásról. A terv szerint március végén egy balkáni partraszállási hadművelettel együtt angol ejtőernyős hadosztályokat dobtak volna le Magyarországon és így esélye lett volna ellenállni a német támadásnak. Nem kell hozzá sok ész rájönni, miért éppen március 19-én hajtották végre a németek a már előző évben kidolgozott Margharete-hadműveletet.

Az 1944. október 15.-i kiugrási kísérletről pedig itt röviden annyit, hogy az már gyakorlatilag lehetetlen volt, hisz éppen ezért szállták meg az országot. Ha alaposabban előkészítik, azaz megpróbálják csapatszintig bevonni a tiszteket, a németek tudomást szereztek volna róla és azért bukik el.

Na és az utóirat. Meg sem kísérelem, hogy józanabb álláspontra bírjalak. Csak megkérdezem:

Ha valaki megöli a gyermekedet, és ezért Te megölöd az övét, föl sem merül benned, hogy Te is bűnt követtél el?

Legyen békesség köztünk mindenkor...

Kedves tallium nevű felhasználó!

Szép, hogy belátod, nincs mindenben igazad.

Jól gondolod, nem olvastam el rettentõ hosszú fejtegetésedet, ugyanis tudom, hogy

"Ha valamit nem tudsz egyszerûen, RÖVIDEN elmagyarázni, azt nem is érted igazán." ( albert Einstein ) és

"Aki tíz szóban mondja, amit fétben is lehet, az más aljasságra is képes." ( J. B. Shaw )

Annyi lejött, hogy magad is tudod, amivel kísérletezel az SZERECSENMOSDAÁS.

Ennek érdekében engem gyûlölködõnek mondassz, holott kizárólag TÉNYEKET írtam, a tényeknek pedig nincsenek érzelmeik.

Hogy ne terjengjek szintén, a lényeg:

Aki elég intelligens, megérti: a magyarországi zsidók pusztulása a német megszállás ELLENÉRE sem volt elkerülhetetlen, csak hiányzott az akarat az elkerülésére.

Ezért HAZUG az emlékmû. ( Mûvészi silányságától eltekintve. )

+++

( Ps: priviben beavathatnál, honnan ismersz személyesen, mert irodalmilag nneddudgi -t Fülig Jimmyvel csak a szerzõ személye köti össze, nneddudgi hosszabb neve a Török Szultán, polgári neve ( amirõl Tuskó nem is tudta, hogy van neki ) Boulanger. :) )

Bocs, az utóiratról megfeledkeztem: NEM azert, hanem tévedésbõl, máskor meg, mert elkerülhetetlen, nagyrészt önhiki. A kerdésrõl ma is ez a véleménye Izraelnek és minden zsidónak: [link]

[link]

Ami a német megszállás áldozatainak emlékművével kapcsolatos megnyilvánulásaidat illeti, abszurdabb és komolytalanabb vagy minden Rejtő figuránál. Úgyhogy a la mode ezt a témát felfüggesztem veled.

Általában csak annyit szoktak idézni, miszerint „béke csak akkor lesz, ha az arabok jobban fogják szeretni gyermekeiket, mint ahogy bennünket gyűlölnek”. Nagyon jó azonban, ha az előző két mondat is ott van, mert így együtt már félreérthetetlenül kiviláglik belőle a vérfagyasztóan cinikus farizeusság. Rövid leszek, úgysem fogod megérteni:

A jó érzésű embert semmilyen módon nem lehet rákényszeríteni, hogy ártatlan embereket – non plus ultra gyermekeket – gyilkoljon meg.

És szerencsére egyáltalán nem minden zsidó osztja a Golda Meir által megfogalmazott szellemiséget.