Mit szóltok ahhoz, hogy a középiskolások/gimnazisták 92%-a akar felsőoktatásban továbbtanulni, miután végeztek? A kérdés a továbbtanulásra és a bérkülönbségre megy, nem az elképzelt fizetésre.

Egyrészt a gimnáziumok erre lettek kitalálva, hogy felkészítsenek a felsőoktatásra és a szakiskolák egy része is.

A vágy meg azért sem meglepő mert a társadalmi megbecsültsége sokkal nagyobb (az internet sötét zugait leszámítva) a fizetésről nem is beszélve mint a nem diplomásé. Ahogy a munkanélküliség valószínűsége is csökken minél képzettebb valaki. Persze a maszek vízszerelővel össze lehet hasonlítani az agrármérnököt, de átlagosan a diplomások jelentősen több pénzt visznek haza és fizikailag sem kell annyira gyötörniük magukat.

Nos a diákoknak Magyarországon ez tetszik akinek nem azon meg szülői nyomás is van, mert tényleg tetszetős.

Erre csak az legyint akinek más egész konkrét tervei vannak és a szülei nem ellenzi, vagy ő maga és a szülők is belátják hogy a fiúk hülye az állami helyhez a fizetősre meg nincs pénzük, de ahhoz se lenne okosabb.

Persze ez bőven morzsolódik még a két év alatt. Szűr a felvételi, közbejöhet ezernyi más dolog, emiatt akik ténylegesen elkezdeni az olyan 25-30%. És abból valamint 15-20% aki papírral távozik onnan előbb utóbb.

A gazdasági képzéseket és azon belül is a népszerűbb szakokat azért választják a pénzügyi kultúra hiánya ellenére fiataljaink, mert magas a kezdőgázsi és magas a társadalmi status quo. Viszont könnyű elvégezni.

Mielőtt még nekem esne valaki azt írtam elvégezni, nem jól elvégezni vagy tudást sajátítani el ott. Ez annak az oka hogy magas a gázsi. Ugyanis rengeteg alkalmatlan ember kap papírt a kezébe, de alkalmasból kevés van. Így azoknak jár a magas kezdőfizetés és a társadalmi megbecsültség.

A kegyelemkettes a divatszakokon kellően intenzív elméletmagolással a vizsga előtti két napban, valami képletekről való homályos hablatyolással és egy jól megfizetett/kielégített korepetorral megoldható a Bsc képzés elvégzése. És ehhez nem kell az hogy bármi közöd legyen a közgázhoz, csak legyél elég attraktív és/vagy pénzes, valaki szinte garantáltan el fog rugdosni önös érdekből a diplomaosztóig, aki ért is hozzá. Oktató vagy másik diák mindegy. Aki menthetetlenül hülye azt nem, de azok a legritkább esetben szoktak oda bejutni.

Bár én a infó és matek karon végeztem párhuzamosan, tehát a közgázhoz nem sok közöm kellett volna hogy legyen, de mindig is érdekelt a téma, bár napi nyolc vagy ahogy a jenki munkaerőről hírlik heti 63-70 órában nem bírnék vele foglalkozni.

Függetlenül ettől a matekos részét mindenkinek el tudom és tudtam magyarázni szakiránytól függetlenül, az elvi részéről meg hobbiból tájékozódtam szakkönyvekből, amit a közkönyvtárból és a korrepetáltaktól tarháltam el.

És ez mint (bár adózatlan jövedelem, majd vezeklek a NAV-nál érte) keresetkiegészítés az egyéb gépes munkálatok mellett egész jól jött az egyetemi évek alatt és nem kellett a szülő támogatásától függenem.

Nem tudom, mit kellene "szólni" ehhez. Miért ne akarhatnának ennyien diplomát? Gimibe eleve ezért megy az emberek többsége, aki már tizenévesen szakmunkásként képzeli el a jövőjét, az szakközépbe vagy szakmunkásképzőbe megy. Ami gond, hogy sok gimnáziumba nem megfelelő képességű emberek jutnak, akiknek amúgy nincs meg a tehetsége, hogy ez az álmot (diplomaszerzés) valóra váltsák, de ilyen esetben még mindig lehet érettségi után OKJ-re menni, és mivel vannak későn érő emberek, akik 14-15 évesen lusták, rosszul tanulnak, d ekésőbb észbekapnak, én azt mondom, nem baj, ha esélyt kapnak. Sok esetben van az is, hogy a szülő erőlteti a dolgot. Hozzánk egy tesitanár nyomta be a gyerekét, aki 10.-ben 4 tárgyból bukott félévkor, meg egy szigetvári iskolaigazgató a lányát, aki ha jól rémlik, évismétlésre bukott. Nekik szerintem sem ott lett volna a helyük, a srácról tudom, hogy azóta fizetik neki a sportszervezői képzést egyetemen, mert államilag támogatottra nem jutott be.

Ami cikibb, az az egyes egyetemek felvételi rendszere. Tavaly 500 volt a maximálisan elérhető pontszám, a minimum meg ennek fele sem (240.) Idén 260. A kevésbé népszerű, ám sokszor annál nehezebb szakokon gyakran ezt a minimumot húzzák meg, mert kell a fejpénz a diákok után, így fel akarják tölteni a helyeket, és úgy vannak vele, hogy majd később szelektálnak. Na mármost, ez becsapás a minimumpontosokkal szemben. Ugyanis ők aligha tudják teljesíteni ezeket a szakokat, és kihullanak a rostán, miutén 1-2 évet elvesztegettek az életükből. Az egyik osztálytársam pl. viccből érettségizett emelten bioszból, viccből adta be a jelentkezését, és saját megdöbbenésére is, 241 ponttal becsúszott a 240 pontos bioszra. Első év végére ott is hagyta.

Alapvetően nem tulajdonítok akkora jelentőséget a pontszámoknak, mert láttam már olyat, hogy valaki 360 körül jutott be egy szakra, majd a 400 felett bekerülteket maga mögé utasítva évfolyamelső lett, meg volt itt is SOTE-s, aki 480 pont felett került be, és kibukott, mert nem élhetett már meg csak az eszéből, ugyanakkor úgy gondolom, hogy 300 alatt azért jelent valamit az a pontszám. Mert 300 pontot egy tök átlagos képességű ember átlagos szorgalommal szerintem össze kell hozzon, szóval aki ezalatt kerül be valahova, annak érdemes magát vagy nagyon összekapni, vagy elgondolkodni, nem jobb-e mégis az OKJ.