Miért van az, hogy sokan az egyszerű, keveset fizető szakmát választotta, közben mikor végeztek panaszkodnak, hogy milyen alacsony a fizetés vagy nem találnak munkát?

"Olyan területen lakok, ahol nincs munka, ráadásul mérnökire mennék, ami mellett kb öngyilkosság dolgozni, mert ott tanulni is kell. Tudom, mert osztálytársam csinálta. 3 órákat aludt. Ja, amúgy osztályelső volt, tehát nem volt hülye, gyorsan tanult."

Egy borsodi faluból mentem mérnökire. Egyik szülőnek szakmunkása, másiknak érettségije van/volt, egyikük sem kereste halálra magát, a nettójuk 80-90 között billegett. Mire elvégeztem, belekapott a dér a hajamba, nem a sok csúszás miatt, de nem a kifogásokat kerestem, hanem a megoldásokat. Valamit valamiért.

Az emberek lehetősége, szorgalma, képessége nem feltétlen függ össze az igényeivel, vágyaival.

Szerintem ezzel még nincs baj, azt tartom elítélendőnek, amikor a nagyobb vágyakat úgy akarják kielégíteni, hogy elveszik mástól.

Nem vagyunk egyformák.

Valakinek egyszerűen nincs elég kitartása, esze a tanuláshoz, ha beledöglik is. Valaki egyszerűen meg szorgalmas vagy tehetséges.

A másik fontos dolog, ahogy a többiek is említették, hogy egy-egy életpályát erősen befolyásol a háttere, neveltetése, anyagi és egyéb körülményei.

Nem szabad ítélkezni mások felett, nem tudhatjuk miért dolgozik ott, ahol. Van, aki árva, akit vernek otthon, aki tizenévesen szül és nincs segítsége, akinek el kell tartani a szüleit... stb.

És természetesen valóban van olyan is, aki szimplán lusta, mint én :D

Kérdező, az a baj, hogy az általad felsorolt jellemzők nagy része (pl. " úgy állnak az egyetemhez, hogy ott mindenki olyan mint egy szabad bölcsész és nem lesz állásuk.") neveltetésből fakad. Az ilyen emberek valószínűleg ezt hallják otthon, ilyen közegben nőnek fel, és ez az ő hozzáállásukat is meghatározza. Ezt is tapasztalatból tudom: amikor a bátyám szakközép előtt állt, apám (akinek amúgy nem volt rosszul fizető állása mechanikai műszerészként) szintén azt mondta, hogy minek a diploma, ne akarjon éhen halni, válassza az ő szakmáját.

Mondanom sem kell, hogy rossz ötlet volt, de a bátyámat (aki egyrészt lusta volt, de ezt szintén a neveltetése okozta, másrészt eléggé apám befolyása alatt állt) végül meggyőzte.

Én más típus voltam világ életemben, szerintem genetika is: én mindig nagyon határozott voltam, soha senki nem tudott eltéríteni a szándékomtól, és mindig hittem magamban, akármivel vert is az élet. Ez sajnos a ritkább eset, a legtöbb emberre erős hatással van a környezet, amelyben nevelkedik.

Hagyjuk már ezt az ösztöndíjas baromságot, ahhoz állandóan jó jegyeket kell szerezni. Egyrészt, a hazai egyetemek nem arról híresek, hogy nem szopatják ott is a diákot, ahol nem kéne, másrészt meg nem mindenki annyira tehetséges.

Borsoddal jövő ember meg jobban élt, mint én. Nálunk csak 1 kereső ember volt, az is nettó 80-at ha hazahozott. Abból menj egyetemre.... meg szerezd meg a dolgokat amik segítenek egy átlagos képességű tanulónak.

Ha megoldható lett volna, már ott tanulnék, de nem volt. Pedig utánajártam.

Kérdező, szerintem kicsit lejjebb ereszkedhetnél azon a magas lovon. Örülj neki, hogy neked bejött az élet, ne másokkal foglalkozz. Nagyon kevés tapasztalod van szerencsére arról, hogy a nehezebb körülmények és és rosszabb szociális háttérrel rendelkezőknek milyen lehetőségei vannak. Ráadásul továbbra is ahhoz tartom magam, hogy mindeni munkájára szükség van, csak sajnos itthon a legtöbben nincs megfizetve rendesen.

(Amúgy ezt az ösztöndíjból megélhetős dolgot szerintem se erőltessük, nálunk SOTE-n most már a 30e Ft-ot sem kajuk meg 5,00 átlagra, ilyen átlag eléréséhez le kell mondanod arról is, hogy dolgozz valamit. Nos, élj meg ennyiből!)

Szerintem ez egy érdekes téma. Sokan mondják, hogy divat lett a felsőoktatás pedig a fővároson és az egyetemi városokon kívül a fiatalok többsége nem megy egyetemre. Én faluban élek és itt jártam általános iskolában, ebből az osztályból 2-en mentek egyetemre a 15 emberből. Középiskolába a közeli városba jártam, ott 30-an voltunk az osztályba és csupán 3-an mentek felsőoktatásba. Tehát 45 emberből 5-en mentek egyetemre, ebből 3-an értelmes, piacképes szakmára (vegyész, villamosmérnök és orvos). Ez a tendencia a két legerősebb gimnáziumon kívül mindenütt megfigyelhető.

A maradék 40 ember közül a többség elment OKJ-ra vagy századszorra járja valamelyik osztályt, esetleg kibukott. Itt a faluban azok közül akik már letették a szakmát a többség nem tudott elhelyezkedni, sőt igazából egyetlen emberről tudom, hogy sikerült elhelyezkednie és ő is protekcióval.

Országos szinten több tízezer ember tengődik hasonló helyzetben. Nem igaz, hogy csak egyéni lustaság, mert, ha tetszik, ha nem a környezetnek nagyon nagy hatása van ránk fiatalon, másrészről a nagy számok mutatják, hogy nagyon fogékonyak vagyunk egymásra az iskolában.

Ezen emberekkel szinte senki nem foglalkozik.

Két érdekes cikk:

[link]

[link]

Nekem csoporttársam nemhogy megél ösztöndíj plusz szociális bursha kis diákmunkából hanem haza is küld a szüleinek.

Persze ti akik nem jártatok egyetemre, biztos jobban tujátok mire elég.

Különben meg oké, Pesti egyetem drága de én el nem hiszem, hogy a megyében nincs másik egyetemen egy olyan szak ami érdekli. Én pl helyi egyetemre járok havi költségem a 2000Ft buszbérlet meg mondjuk 1500 max fénymásolás.