Nők, szerintetek is megöli ez a túlzott feminizmus a család szentségét?

Elférfiasodnak a nők? Hát, szerintem ez inkább pont fordítva történik manapság.

Amúgy nem teljesen értem, egy feministának miért ne lehetne fontos a család? Azt nem írtad, hogy a feminizmus szerinted miben akadályozza.

attól, hogy a nők is járhatnak iskolába és dolgozhatnak, még nem kell elhanyagolniuk a családi teendőiket. az meg h sok undorító, puhány férfi van, nehogy már a nők hibája legyen!!!!!!!!

csak azok a nők férfiasodnak el (és fordítva azok a férfiak nőiesednek el) akikkel eleve nincs rendben valami, nem tudják meghatározni önmagukat, nincsenek megelégedve az életükkel.

én remélem h nem múlik el idővel, és a férfiak nem dugják vissza a nőket a konyhába.

22/L

"én remélem h nem múlik el idővel, és a férfiak nem dugják vissza a nőket a konyhába"

Pedig ott a helyük. :D

Na jó nem igaz. Én támogatom h egyenjogúak legyen és szerintem azért már 90% érvényesül is ez az egyenjogúság. Egyébként az elvetemült feministák olyat akarnak pl h nem kell őket előre engedni, átadni az ülőhelyet stb. Sokan azt hiszik h neveléssel vagy egyéb hülyeséggel ki lehet ölni az ösztönöket az emberből, ez hülyeség. Egy férfi férfi marad egy nő pedig nő. A nő pedig számunkra mindig is egy megérthetetlen teremtmény lesz ám ezt ellensúlyozza az a szépség ami egy nőben rejlik.

"A nőket is úgymond gépiesíti, elférfiasodnak, érzéketlenné válnak, tapasztaltam ezt emancipált nők között. "

Ezt nem a feminizmus teszi, hanem az élet.

Én is ilyen vagyok: sokkal keményebb, érzéketlenebb, ridegebb, mint régen.

De nekem nagyon nehéz gyerekkorom volt, ráadásul volt egy súlyos betegségem is, meg elég nehéz körülmények között éltem. Az, hogy karrierista pályát választottam, és ez a legfontosabb számomra, csak egy eszköz, ami segít, hogy a bennem lévő energiák valami konstruktív irányba tereljék az életemet.

Szóval sosem tudhatod, hogy ki miért válik azzá, ami.

Hát már Cicero is azt mondta, hogy amikor a szamarakat előre engedjük az ajtóban, a nőknek ugyanolyan joguk lesz, mint a férfiaknak, akkor lesz vége Rómának.

Az emancipáció elkerülhetetlen, szükségszerű velejárója volt az ipari forradalom következtében lezajló társadalmi változásoknak. A családra nem az emancipáció jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem XXI. századi élet.

Sokat dolgozunk, nagyok az elvárások, nagy a bizonytalanság, mindenki frusztrált, és ehhez társul egyfajta életszínvonalbeli elvárás is, ami nem kedvez sem a nagycsaládnok, sokszor a családnak sem. A nők nem akarnak szülni, mert féltik a munkájukat, maguk is karriert akarnak, sokszor nem érzik biztosnak a kapcsolatukat, egyszerűen nincsenek ideális feltételek, és ez így csak nyűg. Ráadásul ma már jó a fogamzásgátlás, nincsenek rákényszerülve se, hogy sokat szüljenek (alacsony gyermekhalandóság, nincs munkaerőszükség például a földeken). A férfiak is hasonló okokból, de óckodnak felelősséget vállalni.

Egyébként pedig az olasz (de egész dél-európában) társadalomban a nők sokkal dominánsabbak, mint nálunk, és a legalacsonyabb a termékenységi ráta az Unióban. Kelet-Afrika pedig iszlám, ott teljesen más kultúra uralkodik, de ahogy lezajlanak az életmódbeli változások, ott se lesz sokáig tartható a mai rendszer.

Egyenlő sose lesz férfi is nő, különbségek mindig is lesznek, ez tény.

pont az öli meg a családok életét hogy a nök nem elég harciasak, hogy gyerek szülés után elfogadják hogy egy alkesz pasinak vagy egy elmebeteg erőszakos anyosnak ki vannak szolgáltatva és nem képzik magukat, nem harcolnak a munkahelyekért a saját gyerekeiket téve tönkre így mert kénytelenek egy idegbeteg környezetben felnöni,

régen is léteztek nemi szerepek de sose a munkaképes , életerős nők ültek otthon munka nélkül a gyerekkel évekig bevétel és segitség nélkül

6os, egyenlőek lehetnek a férfiak és nők, ugyanolyanok nem... :D

Úgy érzem, hogy én egy elég feminista családban nőttem fel; a nagyszüleimnek volt földje, amit egész napos meló volt gondozni, és nem csak a nagypapámnak, hanem a nagymamámnak is ott kellett lennie (sőt, néha még anyának, és a nagybátyámnak is), különben munkásokat kellett volna bérelni, amire nem volt pénz. Eközben a dédim főzött rájuk, és senkinek nem volt semmi panasza; a papám meg a mamám megértették egymás gondjait, fáradalmait, mert tudták, mit él át a másik. Persze a mamám is tud főzni, meg terítőt hímezni, de tudta, hogy ha munka van (akár férfias, akár nem), akkor azt mg kell csinálni, és a papám pedig nem szégyellt rá támaszkodni.

Anyukám két diplomás nő, egész életében dolgozott, és nem retten meg, ha a ház körül kellett férfias munkákat csinálnia (ilyen környezetből jött).

Ilyen emberek mellett nőttem fel, és soha, semmilyen környezetben nem éreztem, hogy annyira szeretve lennék, mint köztük. A gondolat, hogy a munka miatt, egy nő elfelejt szeretni, a világ legnagyobb baromsága, még csak nem is tudok mit kezdeni vele... Mit kéne csinálnia egy nőnek? Túrós tésztát főzni az urának, és szabadidejében hárfázni, meg kötögetni?

Kb egyetemista koromig nem nagyon találkoztam ezzel a felvetéssel, hogy a "túl sok emancipációtól" kevésbé leszek nőies, sőt, bele sem gondoltam, hogy én most nőként emancipálva vagyok, meg milyen jó nekem, hanem tanultam, tervezgettem a jövőm (mint egy emberi lény :D) de aztán felfigyeltem dolgokra, főleg a párkapcsolataimban. Például egyes férfiak nagyon tudják utálni, ha egy nő felér hozzájuk bizonyos dolgokban, vagy esetleg jobb náluk. Egy példa: egyszer láttam, hogy a pasim magára veszi, hogy helyre tudtam csavarozni a konyhaszekrény ajtaját, pedig az tényleg nem nagy munka, de valószínűleg besétáltam az ő kis férfi területére és ez zavarta. Sajnos a pasik ezt a "férfi-területet" nagyon komolyan tudják venni, főleg ha a munkáról van szó, mert:

1, mi van, ha a nő többet keres náluk

2, ha a nő is dolgozik, akkor már csak ő tartja el a családot = nem ő a család feje

Kezdem azt hinni, hogy sokan csak a saját egójuk miatt nem akarják, hogy a nők dolgozzanak, mert csak akkor érzik magukat férfinak, ha jobbak egy nőnél. Ami elég gáz... Másrészről sok olyan nő is támadja a feminizmust, akiknek nincsenek ambícióik karrier terén, ami sokkal jobban tud fájni.. Szerencsére nem minden nő egyforma, egyik sem kevésbé rossz, mint a másik.

Írták már, hogy nem a munka miatt lesz egy nő férfiasabb, a világ tesz ilyenné: ha nincs pénzed, nem tudsz kaját venni, nem lesz áramod, meleg vized, nem tudsz ruhát venni (most nem a heti shoppingolásra gondolok), ráadásul ezt sokkal nehezebb elviselni, ha teljes egészében egy másik emberre támaszkodsz. "Mi lesz ha elhagy? " vagy "Elég pénzt keres, hogy eltartson mindkettőnket?" - Na ez nem élet! Egy nő igenis legyen kemény! Csak azért ne legyen senki életképtelen, hogy legyezgesse a másik ember önbecslését.

Ugyan ez igaz fordítva is: sok nő "cukinak" tartja, ha egy férfi nem tud gondoskodni magáról: volt aki 22 évesen hordta haza anyucinak a szennyest, és tasakos kajákon élt a gyerek. Ciki.

Egyébként a feminizmustól én nem azt tanultam, hogy gyereket vállalni hülyeség, hanem azt, hogy ha akarok gyereket, akkor lehet gyerekem, ha nem akarok gyereket, akkor pedig nem, de senkinek nincs joga ítélkezni felettem emiatt.

Nem értem, hogy a család szentségét ez miért veszélyeztetné.

Össze-vissza beszélsz.

Nálam nagyobb feminista nincs, de a családot tartom a legfontosabbnak, a gyerekeket, a párunkat.

Pont az a maradi gondolkodás öli meg a család szentségét ami Mo-t jellemzi.

Elnézem a szüleim generációjának a házasságait, hát abba nem sok szentség van...

25\L