A Kádár rendszerben miért tudott szinte mindenki építkezni?

Inkább azt kérdezném, hogy egyáltalán jó-e az? Hiszen annyira sok üresen álló ház van ma Magyarországon, hogy vagy félmillió embert el lehetne még szállásolni. A költségeit ezeknek a házépítéseknek viszont ki kellett fizetni, termelni.

Ha most valaki azt mondja nekem, hogy házat épít akkor, amikor ennyi üres ház van, akkor én hülyének nézem.

Minek akarnál sok pénzért házat építeni, amikor áron alul hozzájuthatsz egy néhány héten belül költözhető lakáshoz?

Mert közvetlen előtte lebombázták az egész Földet.

Alapvető volt hogy egész országokat kellett újáépíteni, így nagyon olcsó lett az építkezés, és minden munkaerőt fel tudott szívni az ágazat.

Ám az újáépítés 5-10 év alatt befejeződött, a tehetetlenség viszont vitte tovább a munkahelyeket, így az egyszerű polgárok is olcsón jutottak új épületekhez.

De annyi épületet építettek, hogy már mindnekinek volt kettő, azaz bőséges felesleg keletkezett.

És már senki nem akart építtetni, így az építőiparban lévőkből munkanélküli lett.

Így a végén ott állunk egy csomó üres ingatlannal, és egy rakás olyannal akinek nincs ingatlana, viszont nem tudjuk őket beköltöztetni az üres lakásokba.

Itt tartunk ma. Az "egymillió új munkahely" helyett természetesen továbbra is csak a munkanélküliség nő.

Az előzőhöz még azt hozzátenném, hogy a kádári politika elnézte ha fusiban építkeztél a haveri körrel és a rokonsággal, mindenhonnan összelopkodott/barterezett építőanyagból.

A holtodiglan emlegetett munkanélküliség elleni harcról, a garantált munkahelyek mindenkinek is biztosították szó szerint mindenkinek a megélhetést. Illetve a korszellem és a szocialista hiánygazdaság is erősen lekorlátozta a költekezések tárgyát.

Meg persze volt dotáció is a lakásépítésre, nagyon olcsó állami hitel komótos visszafizetési tendenciákból, ebből lett is a kilencvenes évek elején egy kipukkanó ingatlanlufi, amit igen vaskos összegbe, meg jogi kerülőutakba került a rendszerváltás után ennek a rendbetétele.

Erre még ráerősítettek is az ezredfordulón a további dotációnak, ennek köszönhetjük, hogy hazánkban minden második emberre jut egy lakás, persze vagy 600.000 lakatlanul áll.

Pl. olcsó hitel. 20 éven át törleszted és kb a melós fizetésed töredékét kell havonta kipengetni. Kölökkoromban még vittem én is az Otp-be a 220 forintokat befizetni. Bolond, aki nem vesz fel ilyen kölcsönt :) De pl rengeteg munkahelyen nem csak a "miénk a gyár, vigyük haza" szerint boldogult a melós, hanem az üzemtől, tsz-től hivatalosan kapott kölcsön gépeket, teherkocsit fillérekért.

(na, Szamuely nevű felhasználó biztos érdekesnek találná, hogy most dícséram a szocializmust :))

Azt a minőséget ma már nem tudnák megvalósítani! Negyven éves ház, a falához nem nyúltunk, a gépészet fő része változatlan, amit cserélt valaki, többnyire másodszor teszi. nem sorolom.

Az építkezés lehetőségének sok oka volt, jó néhányat konkrétan említettek. Az okok általában összefüggnek. Jobbak voltak a közállapotok, volt mindenkinek tartósan munkája (annak minősége most nem téma), volt értelmes támogatás, mert alapvető kormányzati cél volt, kevés volt a lakás és azok is komfort nélküliek, tartósan kiszámítható volt az infláció (ez nem feltétlenül erény, de tény) és még jó néhány egymást erősítő oka volt. Sok állami építkezés is volt, ahol aztán a lakást meg lehetett vásárolni (panelprogramok).