Hogyan lesznek meggyőződéses szavazók az emberek?

Úgy, hogy birkák. Ha semmi jót és értelmeset nem csinált az adott párt, és még csak nem is ellenszavazás okán állnak mellette ki emberek, akkor az azért van, mert vannak olyan személyek, akik meggyőzik őket.

Pl egy faluba elég néhány olyan ember, akire hallgatnak mások, akit maguk értelmesnek tartanak. Ha ez a pár ember képes kimosni az agyukat, akkor meggyőződéses szavazók lesznek. Fogalmuk sincs a valóságról, hogy mit tesz adott párt vagy mit tenne, lehet épp ellenük tevékenykedne, mindegy is, még csak a híreket sem hallgatják, bár azok is sokszor félrevezetők. Csak van néhány ember, aki befolyásolni tudja őket, és már meg is van a széles szavazótábor, a birkacsorda.

kedves kérdező!

ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztam magam is és arra a következtetésre jutottam, hogy nem egy dolog, hanem sok dolog összeadódása az, ami egyszer csak átbillen egy fanatizmusba

Először is nagyon fontos, hogy milyen környezetben van az illető. A legtöbben azért lesznek mondjuk jobbikosok, mert a család, főleg a szülők, meg a barátok is jobbikosok, esetleg fideszesek. Így a világképe a környezetében pozitív visszacsatolást kap.

Másodszor kap egy elég rossz élményt, egy sértettséget az ellenzéktől. Mondjuk a közszférában dolgozik, és kirúgják az állásából, meret az egyik képviselő sógorának a hugának kell egy munkahely.

Harmadszor - és talán ez a legfontosabb - a magyarokra sajnos nagyon is igaz, hogy nem egy felnőtt nép. Nem akar saját magáról dönteni, nem akar a saját sorsának a kovácsa lenni. Még mindig az a (mondjuk ki) kádárista attitúdben él a nép (jobb és baloldalon egyaránt), hogy neki ne kelljen felelősséget vállalnia a sorsáért, inkább legyen egy hatalom, aki helyette dönt. Sokkal kényelmesebb az a felfogás, hogy nekem elég csak, mondjuk a jobbikra szavazni, és majd a Vona Gábor minden gondomat megoldja, minthogy azzal szembenézni, hogy itt minden csak rajtam múlik, és az életemért elsősorban én felelek. Emiatt egyből a saját pártjukat kezdik el képviselni, ahelyett, hogy a pártjuk képviselné őket. Gyerek-szülő viszony.

Negyedszer, és talán ez nem annyira jellemző, hogy belekeveredik. Például tényleg kap egy trafikot és tudja, hogy neki csak addig van megélhetése, míg a fidesz hatalmon van. Ez szerintem igaz az egykulcsos adó nyereteseire is.

Azt vettem észre, hogy ha ez a négy jellemző összessége elér egy kritikus szintet, akkor onnantól már a saját gyereke életét is adná, ha a vezér azt kívánja.

Szerintem egy tévén szocializálódott embernek nem szükséges, hogy valaki személyesen győzködje, simán elhiszi, amit a tévében mondanak neki egy adott pártról (ahogy azt is, hogy a sztároknak sima az arcbőrük, és mindenki szupertuti alakú, aki az újságokban szerepel). Az pedig, hogy a szintén ilyen hírforrásokból táplálkozó ismerősei egyetértenek vele, megerősíti az igazában.

Másrészt ennek ugyanaz lehet a lélektana, mint a vallásosságnak. Jó, ha az ember tud hinni valamiben/valakiben, ha fentről megmondják neki a tutit, nem kell saját gondolatokkal fárasztania magát, és kételyek közt evickélni az élet rögös útján. Ezért van, hogy karizmatikus ipséket próbálnak a pártok vezetőivé tenni, akiknek minden szava az „ige” megnyilvánulásaként hat.

Ha pedig már eléggé elkötelezett valaki egy adott formáció iránt, akkor belép a „kognitív disszonancia” elkerülésének mindent felülmúló igénye – egyszerűen nem hallják meg, nem veszik tudomásul az ellenérveket, mert azok iszonyú lelki nyomást jelentenének számukra.