Jó dolog-e, ha asszimilálódnak a külhoni magyarok?

Mi az asszimiláció?

Megtanulni azt a nyelvet, amivel könnyebben találhatsz állást felnőttkorodban (és esetleg megértheted, mit mond neked a szomszéd)? Szerintem ez jó. Megtanítani ezt a nyelvet a gyereknek? Értelmes dolog, még darwini szempontból is. (És ha ettől - esetleg - beolvad? Miért lesz az rosszabb teneked? A te életedre ennek semmi befolyása nincs.)

Szabadon választani párt, és nem visszautasítani az amúgy tökéletes jelöltet csak azért, mert nem azt a nyelvet beszéli anyanyelvként, amit te? Ennek is inkább a fordítottja lenne a rossz.

Átköltözni egy másik városba, és így szórványba kerülni, ha úgy alakul az életed? Manapság országok között is szokás költözködni. Kényelmetlen, de hasznos is lehet.

Felhagyni azzal a gondolkodásmóddal, amely a körülöttünk lakókban (megalapozatlanul vagy sem) azt a képzetet kelti, hogy valami különálló, sértett és agresszív szubkultúra vagyunk, amely azt tervezgeti, hogy robbantunk ki etnikai háborúkat a számunkra kellemesebb demográfiai helyzet előteremtéséért? Tökre időszerű lenne.

Attól függ, mit nevezünk természetnek. A nemzetállami ideológia pl. 17-18. századi találmány - nem olyan értelemben velünk születik, mint a fajunk, a bőrszínünk és a nemünk, hanem mondhatni mesterséges termék, amelyet gyermekkori és felnőttkori szocializációs erőfeszítések alakítanak ki. Ezzel természetesen nem a létezését vagy a hasznosságát akarom elvitatni, hiszen ugyanez igaz a fegyelmezett viselkedésre, a higiéniára és mindarra, ami a jól szocializált felnőttet megkülönbözteti az állatoktól (és a kisgyermekektől). Egész civilizációnk azon alapul, hogy ha nem is vasvillával űzzük, de vaslánccal korlátozzuk a ternészetet, az ösztönt, hogy a közösségi életre alkalmassá tegyük az egyént. A közösség viszont nem esik egybe sem az állammal, sem az etnikummal ("nyelvvel"), meg a vallással sem. Leginkább közös értékrendet elfogadó és azonos érdekű emberek csoportjaként lehetne felfogni. Ráadásul ennek több szintje van, és az egyes szintek is több szegmentre tagolódnak, az egyes szintek és szegmentek között pedig akár érdekellentétek is állhatnak fenn. A legmagasabb szinten találhatunk valami olyat, ami összeköt engem, az átlagszlovákot, az átlagfranciát és a franciasághoz integrálódott arab bevándorlót is akár, és elkülöníti tőlem az átlagarabot; a legalacsonyabb szinten pedig az én közvetlen családomből és barátaimból álló hálózatot láthatunk. De nézzük a közbülső szintet - itt válik láthatóvá az egymást átfedő kategóriák széttagoltsága. Van olyan, ami az államisággal esik egybe: itt lehet a közösség érdeke, hogy legyen a magyar határokon belül olyan adórendszer, amely serkenti és nem megfojtja a gazdaságot. A határon túli magyarságot ez nyilván nem érinti, mert őtőlük nem mi vonjuk az adót. Van területi érdek - jó lenne, ha nem sújtaná a Kárpát-medencét járvány, éhínség, földrengés vagy meteortalálat. Ez a határon túli magyart és a határon túli nemmagyart is érinti. És nyilvánvalóan van etnikai közösség is, hogy jó lenne, ha senkit sem üldöznének nyelve vagy felvállalt azonosságtudata miatt, és különösen azokat nem, akikkel egy közösségbe tartozónak valljuk magunkat. De ez a közösség egészen más szinten konkrét, mint akár a Kárpát-medence, ami jól látható a világűrből is, akár az országhatár, amely jól definiált intézményrendszereket különít el egymástól, az iskolarendszertől az adóhatóságon át a hadseregekig.

Egy meghódított nép előtt - a határon túli magyarok végső soron ezek - három út áll. Az egyik a beolvadás. Ezért beszélnek ma a kárpát-medenceiek szláv nyelv helyett magyarul, az etruszkok utódai olaszul; be lettek olvasztva. Az egyén és a kisközösség számára ennek hatása a hódítók kultúrájától függően lehet kedvező és kedvezőtlen, a nagyobb közösség viszont elveszíti a kicsit. A másik az ellenállás - háborúval, mint a hollandok a spanyolok ellen, a spanyolok korábban az arabok ellen, vagy elzárkózással, mint a zsidók, esetleg a kettő kombinációjával, mint az írek. Ez bizony szenvedéssel jár akkor is, ha végül sikert ér el, ha pedig kudarcba fullad, akkor a közösség eltűnését is csak felgyorsítja. A harmadik pedig az, hogy olyan politikát képviselünk, amely csökkenti a jelentőségét annak, hogy melyik nemzetállam területén vagyunk éppen.

off: gyerekek, ez bullshit! anyám magyar, apám szlovák nemzetiségű(nek vallja magát, de gyakrabban beszél magyarul mint szlovákul xD) a családban mindenki beszéli mindkét nyelvet, és én magyar nemzetiségűnek tartom magamat. Nem ért még emiatt közvetlen atrocitás, csak az interneteken olvasok butaságokat, amiket nem tudok mire vélni. Szerintem a(z) mf politika fújja fel az egészet, meg a pirmitív emberek. Mind1. Különben felemelő érzés, ha egy ízesen (nyálasan) beszélő (jaffás) bjúdapestit ki tudok javítani, mikor a nyelvhelyesség a pi..ába - hol máshol - , de legalább ő magyar. viszont egy "mellétveregető" szlováktól megkérdezni, hogy mennyi szlovák Nobel-díjast tud megnevezni..., *felbecsülhetetlen*. Pff. xD S priatelským pozdravom zo Slovenska!

on: nézőpont kérdése, hogy jó vagy rossz, de csak filozofáljatok róla, biztosan eredményre vezet. szerintem természetes, és csak a hipokratákat érinti. just sayin'

már megy az agyamra ez a picsogás, amint lehet húzok nyugatra :P, mert: "aki akar itt bármit, az úgyis dobbant és marad egymillió kamurokkant" xD, na jó ez nem vitszes, inkább szomrú :(

16/F, Felvidék