Történelem órán miért nem említik meg, hogy egy csomó "magyar" város sosem volt magyar többségű?

Attól függ mennyire messzire mész vissza az időben. Volt idő, mikor pl. a Vajdaság színmagyar volt. Amellett régen teljesen más volt a nemzettudat - ha volt egyáltalán. A magyar - ki tudja miért, döntsék el szociológusok, történészek - valamiért rendkívül erős asszimilációs készséggel rendelkezett. Így lett egy Petrovicsból Petőfi, egy szászból Márai, svábból Herczeg Ferenc stb. Ők alkottak magyarul, s nem mi lettünk szerb, tót, német nyelvűek.

De tegyük fel fordítva is a kérdést: mit tanul mondjuk egy román az iskolában? Hunyadi Mátyás román király? Kolozsvár régi román város?

És nagyon jó a másik kérdés is, pont erre világít rá: Sopron esete, a város Magyarország mellett foglalt állást.

Vagy az aradi vértanúk névsora: hányan áldozták az életüket Magyarországért, akik nem is voltak vér szerint magyarok.

Európában ma már inkább vállalás kérdése a nemzetiség, mert nagyon összekeveredtek a népek, de ez kölcsönös, nem csak a magyarokra jellemző. Romániában mennyi Ciorba, Suciu, Fechete, Cozma, Seke, stb. van, aki szín románnak tartja magát. Szlovákiában a leggyakoribb családnév a Horváth, aminek nagy százaléka könnyen lehet, hogy magyar eredetű.