Ti melyik pártra szavaztatok, és miért?

Nem szeretném leírni.

Mert félek a következményektől.

Egyéniben Fideszre

Listán Jobbikra

Eu parlamenten még gondolkozom.

Ugyanúgy, ahogy a 2. válaszadó.

Az oka, hogy a Jobbik rokonszenvesebb, de a helyi jelölt nagyon erőtlen volt. Azt meg nem akartam, hogy az MSZP-s nyerjen, így a Fideszest támogattam mint kisebbik rosszat.

'desz.

Okai: Jobbik: MUHAHAHAHA mind gazdaságpolitikailag, mind morálisan.

Baloldal: ugyanúgy lop, mint a Fidesz, de nem ugyanannyit ;D soha többet MSZP, bármilyen formában is induljanak.

Sokat vívódtam, hogy elmenjek-e szavazni. Úgy gondoltam, hogy ha nevetségesen alacsony lenne a részvétel, az akkor is lesújtó ítéletet mondana a teljes magyar politikai garnitúráról, ha egyébként már nincs érvényességi küszöb.

Viszont mivel ez volt az első alakalom, hogy élhettem ezen jogommal (a legutóbbiból még éppen kicsúsztam), és nem akartam mindjárt távolmaradással indítani.

Alapjaiban a Fidesz elvi alapjaival és intézkedéseivel értek egyet, viszont vannak olyan taszító jelenségek is, amik miatt nem akarom a nevemet adni az újabb kormányalakításhoz, ha támogatom is a fennálló felek közül azt.

Ilyen például az, hogy ha jogsérelem ér engem a kormányfő részéről, a szintén fideszes házelnöktől, de még az épp úgy fideszből beültetett köztársasági elnöktől sem számíthatok jogorvoslatra, ha pedig az alkotmánybírósághoz fordulnék, ott is érdekkötődésű személycserék történtek.

Ellenszenvet kelt bennem, hogy minden fontos pozícióban a volt állampárt emberei vannak, MSZMP-s volt a külügyminiszter, MSZMP-s volt a korábbi nemzetgazdasági miniszter (most MNB elnök), KISZ-esek a legfontosabb vezetők és posztok.

Az sem tetszik, hogy a médiát abszolút benyelte a kormányzás, hogy kiretusálnak arcokat, és lekevernek kínos pillanatokat (mint most akár a választások estéjén Balog nótájánál), hogy megbüntetik, ha egy képviselő nem az elvárt irányvonalnak megfelelően szavaz. És még más egyebek is.

Ugyanakkor amik mellett eddig kiálltam, azokhoz most is tartom magamat. De aki nem fordul kritikával a saját maga "oldalával" szemben, az nem komolyanvehető számomra a politikában. Nem szeretem az értelem nélküli csőlátást, az nem ráció, hanem érzelmek által vezetett - még akkor is, ha amúgy egy állásponton vagyok.

Amikor láttam, hogy újraszerveződött az FKgP - bár jogilag nem szűnt meg -, reménykedtem, hogy itt is indulni fog, de azt gondoltam, csak a fülkében derül ez ki. Amikor pedig megtudtam, hogy igen, akkor döntöttem, hogy elmegyek.

Egyéniben és listán is az FKgP-re szavaztam.

Így nem számonkérhető rajtam, hogy "ne szóljak bele, nem is szavaztam", de ugyanakkor az én szavazatomból senki oda érdemtelen nem kerül az országgyűlésbe - amit másféleképp csak úgy tudnék kiküszöbölni, ha személyes ismeretségben lennék az illető személlyel.

Az FKgP volt az a jobbközép, konzervatív párt, amely hatalmas társadalmi támogatottságot szerzett 1945 után, az első szabad választások lezárulásával. Miután a Polgári Demokrata Pártot kivégezték, a jobboldal gyűjtőpártjává vált.

Itt politizált Bajcsy-Zsilinszky Endre, az általa alakított kormány adta az első paraszti származású miniszterelnököt, Nagy Ferencet. Az általam mélyen tisztelt Antall József apja is itt folytatta munkásságát. Számos alkalommal szerzett elsöprő többséget, bemutatva, hogy a magyar nemzetnek alapvetően a jobboldali, konzervatív, polgári demokrácia a vágya, ez az értékrend képvisel minket.

A történelmi múltja miatt esett rá a választásom.

Hozzáteszem: az oldalt azért tettem idézőjelbe, mert nekem nem pártom van, amihez alakítom a véleményemet, és ami mellett kardoskodok, hanem személyes értékrendem, amihez képviseletet keresek a palettáról.

Az országhoz vagyok hűséges.

Kérlek, hagyd meg nekem a reményt, hogy legalább egy ilyen, nem csak alapvetően a "hosszú szöveg" tényszerű kategóriájához képest, de még önmagamhoz mérve, az annál saját belátásom szerint jóval csekélyebb terjedelmű itt megszokott hozzászólásaimhoz képest is ezúttal kivételesen rövidebbnek számító szösszenetemet nem teher végigolvasni...

Legyen annyi igényünk, hogy nem két szóban kommunikálunk.