Akinek nincsenek anyagi gondjai és egyszerű igényei vannak, annak felesleges frusztrálnia magát a magyar politikán?

Vegyük például engem.

Anyagiakra erre gondolok:

- Nettó 130.000-150.000 fizetés, programozóként Budapesten

- Ebből 80.000 vagy 100.000 elmenne megélhetésre egy pesti albérletben, ebbe benne van rezsi, kaja, és még minden más

Igények ezek:

- Nem lenne TV-m, így nem a valóvilág előtti tespedés a főcél. A fontos hírekből meg lehet tájékozódni híradó nélkül is webes hírportálokból, akár több forrásból is, meg nem mindenkinek hiányzik, hogy bekapcsolja a TV-t és máris kapja az arcába a különböző baleseteket, gyilkosságokat és haláleseteket.

- Hobbi: futás, könyvek olvasása, számítógépes játékokkal való játszás, a szokásos zenehallgatás/filmnézés

- Nincs szükség saját házra vagy lakásra és soha nem vennék fel hitelt. Kocsira sincs szükség, bicikli vagy tömegközlekedés.

- Családalapítást nem tervezek, ugyanis beláttam, hogy nem lenne elég pénz gyereket felnevelni. Amúgy se kellek senkinek.

- Szeretek egyedül lenni, de alkalmanként talán elmegyek szórakozni, akkor se innék 2 sörnél többet. Nem vedelem magam részegre, mint a mai tinik többsége és nem dohányoznék.

- Nem lennének nagy életcéljaim: nyelvek tanulása, munkahelyemen előrelépni, van egy listám, hogy milyen könyveket akarok elolvasni, milyen albumokat akarok végighallgatni és milyen számítógépes játékokat akarnék végigjátszani és ennyi.

Tudom, sivár, egyszerű és gyerekes ember vagyok, de a kérdésem az, hogy akinek hozzám hasonlóan tényleg nincsenek nagy igényei és nincs gondja a pénzzel, annak van oka frusztrálnia magát a magyar politikai helyzettel? Csak mert még nem is dolgozok, hanem egyetemen tanulok és még szüleimnél lakok, de már most idegeskedek, hogy mi lesz, meg mi lesz a jövő, meg hogy most mi van.

21/F