Miért van az, hogy Izrael harcát a bibliai Izraelért természetesnek találjátok, míg nekünk meg azt mondjátok, hogy "lépjetek túl Trianonon"?

Nem csak ez az érdekes párhuzam.

Az is, hogy többször írta már itt is egy-egy zsidó személy - azon túl, hogy Izrael földjéhez a zsidóságnak "történelmi joga van", noha ott legalább kétezer éve már egy fia zsidó sem élt, míg nekünk 90 éve volt az elszakítás és ma is milliós számban vannak nemzettestvéreink tömbökben, a határon túl -, hogy "olyan pedig, hogy palesztin nép, eleve nem is létezik, a modern időkben találta ki egy fejkendős hülye". Kérdem én: olyan nép akkor, mint a szlovák, milyen jogon is formált igényt a Felvidékre?

Ismét egy érdekes kérdés, amely persze azonnal "soviniszta-nacionalista". De nem veszik észre, hogy maguk esetében mennyire hatványozottan nyilvánul ez meg saját ügyeikben.

Egyébiránt én nem tagadom a szlovák nemzet létét. Abból az okból, hogy léteznek. Ha egy közösségnek nemzettudata van, akkor az létezik.

És mehetnénk tovább: az, amikor politikai indíttatású gyilkosságokat követnek el célzottan drónokkal, vagy civil lakótelepekre zuhan rakéta, pontosan ugyanolyan terror az adott közösséggel szemben a szándékaikról való lemondásra (a terror alatt értsd: egy bizonyos politikai cél elérése a lakosság állandó, de nem kiirtást célzó megfélemlítésével), mint amikor valaki magára kötve egy bombát robbant valahol, egy más célt elérendő. Csak az egyik kifinomultabb eszköz - mert van rá pénzkeret és technológiai háttér -, de a terror fogalmát pontosan lefedi.

Ami pedig különösen szembetűnő, hogy a példaképül szolgáló Egyesült Államokban minden tanítási nap előtt eléneklik a kisiskolások a himnuszt (nálunk egy ilyen bevezetése milyen visszhangot okozna?), a házakon megszokott - sőt elvárt - látvány az amerikai zászló, amely ránk vonatkozva már "kinézést" von maga után itthon, iskolai rendezvények nem múlhatnak el Washington vagy Lincoln életéből merített jelenetek felelevenítésével, még a legkisebbeknél is, és általánosságban véve nagy kultusz leng az egykori, és a mai hősök körül. Nem oly rég láttam egy műsort (lényegtelen, mi volt, egy valóvilág-szerű kiszavazós reality), ahol az egyik szereplőnél úgy kezdték: "Jim egyébként háborús hős, hat hónapig szolgálta hazánkat Irakban", és taps, füttyszó. Még ilyen képtelen szinten is megnyilvánul ez.

Egy másik műsorban, ahol a reklámkészítés fogásait mutatták be, volt egy olyan reklámtervezet (versenyeztetve egymással többeket), ahol először katonákat és tűzoltókat mutattak, majd a narráció: "olyan sokat foglalkozunk hőseinkkel, de miért nem érdemlik meg ugyanezt a figyelmet hétköznapi hőseink is?" - majd postások és mentősök, állatorvosok felvillanásai következtek. Nálunk ennek enyhe árnyalata sem jellemző.

Olyan mélységekig átitatja az amerikai kultúrát a nacionalizmus, amelynek töredéke itt - ugyanazok részéről, akik Amerikát mint az "álmok hazája" definiálják - már felháborodást váltanának ki.

Még valami: az amerikai népesség körében kiugróan magas az istenhívők aránya. Magasabb, mint itt Magyarországon. De mivel ez előbbiek pünkösdisták, amely pedig Izrael létét tekinti alapvetésének, ezért ez jó, nemes. (Nézzük csak meg, hitműsorokat éppen a baloldali liberális ATV sugároz: 700-as klub, Vidám Vasárnap).

A katolicizmus viszont itthon "avítt, nem a modern realizmusban élő, középkori csökevény, amelyet ideje lenne meghaladnunk, és a tudománynak élnünk".

Egyszóval Amerika éppen a nacionalizmusra és a hitre épül. De mivel ez ott párosul Izrael háttérbástyájának önkéntesen vállalt szerepével, míg nálunk - ők így értékelik - épp ennek ellenkezője következne belőle, ezért itt rosszallást vált ki, ott példaértéket jelent. És már az is csörtét okoz, ha az alkotmányunkba bekerül a Himnusz kezdő sora, míg Amerikában ma is ott van a bankón: "In God We Trust".

------------

Még egy mellékszál:

Mindig érdekelt, ha a románok, szlovákok, és más nemzetiségek követelése jogos volt, az elszakadás pedig helyes lépés, és ne kérjük ki magunknak, akkor _ugyanezen_ törekvések a határontúli magyarok körében miért "irredenta hülyeségek", akiknek "hűséges állampolgároknak" kellene inkább lenniük az adott ország irányába? Ha "ma már nagyítóval sem találni olyan magyart, aki még Trianon előtt született, vagyis nekik már Románia a hazájuk", akkor azok a szlovákok, ruszinok, akik önálló állammal _soha_ nem rendelkeztek, vagy románok, akik évszázadok óta éltek Erdélyben, miért nem lett volna követendő az "idomulás"?

Ami odafelé igaz, visszafelé miért nem? Ugyanarról a kérdésről gondolkodnak kétféleképpen, és "jó antinacionalistához méltóan" sosem a serpenyő magyar nyelve felé billentve. Pedig a józan ítélet nem az, hogy betegesen távoltartjuk magunkat attól, hogy magunknak adjunk igazat, mert "az elfogultság, nem objektív", hanem hogy az igazságot képviseljük. Ami pedig - horribile dictu - lehet számunkra is akár kedvező.

De sajnos sokan - nem azért, mert értik, átlátják ezt, hanem mert beléjükoltódott a "jó ember nem önző, nem maga felé húz a keze, igazságos" elviségnek torzított meghatározása, hogy mindenben, mindenben a másik fél felé lejt, mert ezzel akarja még a látszatát is elkerülni, hogy "magyarként gondolkodik", és nem "igazságosként".

És egy utolsó felvetés: ha globalizált európai közösség az álomcél, miért is kellett az OMM-et szétszaggatni "nemzetállamokra"? Elvégre is kevés oly számú nemzetet egybefoglaló állam létezett akkor Európában, mint ez. Egy afféle "közép-európai nemzetközösség".

Ezek olyan kérdések, amelyek nem feltétlenül az én véleményemet tükrözik. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy higgyünk-e Istenben, avagy ne. Hogy jogos volt-e a trianoni diktátum, vagy kell-e Monarchia. Csupán az eltérő értékítéletet mutatják be, görcsösségükben folyamatosan önellentmondásba keverednek, és a "nacionalista mételyt" túlzottan ellensúlyozandó, már-már "önutálókká" válnak.

De a fenti általános, széles köröket magábafoglaló jellemvonástól elkülöníthető a politikai "keménymag".

Az a baj, hogy - ahogyan azt már máshol is kifejtettem -, a zsidó értelmiség úgy fél mindentől, amely a magyarság esetében a nemzet fogalmának meghatározását eredményezné, mint a tűztől, mert óhatatlanul is attól tart, hogy ő azon kívülre fog kerülni, ahogyan az történt már egyszer. Ezért _nem akarja_, hogy körülírjuk a nemzetet, mint fogalmat, sőt, magának a nemzetek Európájának eltörlését szorgalmazza. Hiszen ő, mint - nevezzük így - "hontalan", úgy érzi, két szék között a földre pottyanna. Mivel a zsidóság sehol nem tudott igazán beilleszkedni, és nincs hol hazát lelnie, ha nemzetek Európájáról van szó, egyedül abban látja ezt a - részben miattunk, részben saját maguk miatt kialakult, a felelősség közös - stigma elhagyásának lehetőségét, ha túllépünk a nemzeteken (amely az ő esetében teher), és "csak emberek" leszünk mind, amelyben immáron nem indul hátrányból. Ezután pedig már nem lesz gátja annak, hogy ő, mint "sehova sem tartozó zsidó", beilleszkedjen bárhova ekképp a többiek közé, mint egyenértékű "európai globálpolgár".

Ezért volt olyan nagyszámban képviselve a zsidóság a kommunista mozgalmakban, amelyek nem akartak románokat, lengyeleket, cseheket, "csak szovjeteket", és ez adta a társadalmi integráció egyetlen lehetőségét számukra, hiszen szovjetek lehettek ők is, nemzetüket viszont nem találhatták, így egy ilyen jövőképben saját magukat érezték veszélyeztetve, kirekesztve.

Ma ugyanez nyilvánul meg abban, hogy a globalizmust, az Európai Egyesült Államok vízióját támogatja ugyanez az értelmiség - Heller Ágnes, Bauer Tamás, Soros György, Ungvári Tamás, Konrád György, Fischer Iván, Paul Lendvai, Tamás Gáspár Miklós, és a többiek.

Ezért van az, hogy minden apróságban, amelyben nemzeti kötődés feléledését látják, azonnal veszélyt éreznek. Akit egyszer a kígyó megmart, a siklótól is fél, mondotta édesapám. Elhiszem, és megértem, de 70 éve volt. Mint hallottam nemrég, meghalt az utolsó holokauszt-túlélő is. Nem lenne ideje "rendezni végre közös dolgainkat"?

Például a székely autonómiatörekvés olyan kérdés, amiben bal- és jobboldali egyaránt egy utat képviselhetne - ahogyan a román politikai körökben pontosan így van ez, ellenünk, visszafelé. Így pedig _önmagukat_ zárják ki a nemzetből, ha nem képviselik annak érdekét, és valóban igazzá lesznek félelmeik. Ez egy ördögi kör.

De ők ebben is úgy érzik: székely autonómia kérdése, nemzeti érzületek feltámadása, az összmagyarság gondolatának kialakulása, a nemzetből én kívülállónak érzem magamat, veszélybe kerülök megint, mint 70 éve, csírájában felszólalok az ilyesmik feléledése ellen, ne is legyen beszédtéma az, hogy mit jelent magyarnak lenni, és kik még a magyarok a nagyvilágban, mert adott esetben abban már ott rejlik a "kik nem azok a határon belül", és engem valószínűleg elsőként fognak elővenni. Ez mindennek az alapja, rákfenéje.

Miért van az, hogy ennyire hülyék és korlátoltak egyesek?

Ha az ember nem isteníti Magyarországot, már rögtön a zsidókkal jönnek.

Trianon már végleges, a bibliai Izrael meg baromi nem tud érdekelni. Én nem lovagolok egész nap a zsidókon, mint egyesek.

Trianon nemvolt végleges! 50évre került gyarmatosítás alá magyarország szét tépkedett területei. Amikor oda kerültünk hogy visszakaptuk volna akkor a nagyjaink aztmondták hogy nincsenek területi igényeink!

Most is oroszország elfoglalta vissza az elszakított orosz részeit, Magyarország miértnem lép a trianon által elvesztett ukrán kézre rakott területért???

Én akkoris aztmondom hogy egy szónak is száz a vége VESSZEN TRIANON!