A Jobbik miért nem használ szociális propagandát?

"A Jobbik miért nem használ szociális propagandát?"

Hogyne használna. Más kérdés, hogy amíg a többségi társadalom nem ért vele egyet, addig akár ki is törölhetik vele.....

Mert szélsőséges párt aki trianonnal meg horthyval vagy zsidózással kampányol, nagyjából ez a teljes programjuk + még cigány és meleg gyűlölet.

A jobbik szavazóknak ez is elég...

kedves kérdező!

mert a jobbik szavazótáborát nem ez érdekli

szerintük a legfontosabb kérdés a közbiztonság, a nemzetbiztonság

nincs is nagyon véleményük a gazdaságról, bányászat meg mezőgazdaság fellendítése, de hogy ki veszi meg a barnaszenet meg búzát, arra már nincs válasz

a jobbiknak ráadásul nincs is aktuális gazdasági programja, vagyis ami fent van a honlapjukon, az már 2010-ben is fent volt, azóta ez ügyben nem csináltak semmit

Csak pár címszó a programjukból:

- kereskedelemben és a szolgáltatóiparban az anyaországban elérhető bérek 80 százalékát kelljen kifizetniük a munkáltatóknak munkabérként

- szerint öt százalékos áfakulcsot kell bevezetni az alapvető élelmiszereknél, a rezsiköltségeknél és a gyermekneveléshez szükséges termékeknél.

- mindenkori nettó minimálbér értékének kell érnie a mindenkori létminimumot.

Használ.

Az már más dolog, hogy egyszerűbb köpködni,rasszistázni, mint begépelni a böngészőbe, hogy www.jobbik.hu/programunk és ott mind mind elolvasni.

Node áldjátok jó szívemet, linkelek egy egy kattintással letölthető változatot [link]

Épp most tűnt fel nekem, hogy a plakátjaikon a "Szebb jövőt!"-ről átváltott a "Szebb jövedelmet"-re.:)

De ilyen hangzavarban minek is kellene bármi politizáláshoz hasonló bármely fél részéről. Csak Gyurcsány-bohócozások, Simicska-maffiázások, illetve "mindkét zsebedet kiforgatják ők ketten, szavazz a Jobbikra" vannak mindenhol az utak szélén. Itt már senki nem erőlteti meg magát még - amúgy tarthatatlan - ígérettel sem, hiszen a társadalomnak bőven elég az, hogy minél jobban gyűlölni a másikat.

(Nagyon jellemző egyébként, hogy az MSZP olyannyira cikinek érzi már önmaga is saját megjelenését, hogy a tábláikon csak a jobb alsó sarokban, apró szürke betűkkel írja ki az MSZP nevet, majdnem szinte "dugdosva". Igaz, hogy kevés olyan párt van, amely képes elérni, hogy még ellenzékben is le kelljen váltania először a bajai események kapcsán a szóvivőjét, majd most a korrupciós vádak miatt az alelnökét.)

Nincs bennünk kultúra. Nem csak a vitakultúra, de semmi más terén sem. Nem vagyunk igényesek az élőkörnyezetünkre - ez elsősorban rajtunk, és nem az önkormányzatok pénzén múlik -, mert "attól még nem lesz több a pénztárcámban", nem vagyunk igényesek az öltözködésünkre, a megjelenésünkre, a nyelvünk használatára, az étkezésünkre.

Nincs igényünk arra, hogy ne sz.rassuk a kutyánkat a járdára. Hogy ne hasítsuk ki a vonaton az ülést, mert holnap is utazni fogunk vele. Hogy ne a kuka mellé dobjuk a szemetet, mert ellep minket. Hogy ne a kórház bejárója elé parkoljak, mert talán az én nagymamámat vinnék be egy óra múltán. Nem értjük meg, hogy az embert az emelte ki a többi élőlény közül, hogy egymást kézenfogva húzzuk előre.

Nincs igényünk az egymással való kommunikációnkban sem. Hogy kopogunk, mielőtt belépünk valahova, nem pedig csak feltörjük az ajtót. Hogy aki betér, az köszön először - már magában a köszönés jelensége! -, hogy kézfogásnál egymás szemébe nézünk, hogy az asztaltól nem állunk fel, amíg mindenki be nem fejezte, és ha mégis sietnünk kell, akkor "további jó étvágyat" kívánalommal búcsúzunk el.

Nem azért olvasunk ma is Arany Jánost és Vörösmarty Mihályt, mert előírás, hogy csak régi kor terméke lehet klasszikus, hanem annak okán, mert ma már senki nincs, aki Aranyhoz hasonló magasságokba emelve művelné ezt a nyelvet. Ahogyan ő a szavakat kiválogatta, forgatta, mindig a legmegfelelőbben előkeresve egymáshoz illesztette, és a mondatokat összefűzte, ahogyan valóban _használta_ a beszéd képességét. Az, ahogyan a tollával nem leírt, hanem tényszerűen lefestett egy tájt, láttatva azt. Ugyanazzal a művészettel dolgozott anyanyelvén, ahogyan Michelangelo a márványon. És nekem kicsordulna a könnyem, ha valaha olyan szinten birtokolnám ennek a tudásnak ismeretét, mint ő. Neki nem csak a neve volt arany, de az volt a költők között is.

Nincs igényünk arra sem, mit eszünk. Nem fogjuk fel, hogy az étkezés nem csupán annyi, hogy "megtöltöm a hasamat". Hogy megjelenésében is fontos, a szemet is elégedetté tesszük vele. De mindenben ez a gyakorlatiasság, anyagiasság, materializmus érvényesül, és nem látjuk át, hogy az ember több ennél. Hogy a betontömbökben depressziósak leszünk, hogy kellenek a színek és a faragott homlokzat, akármennyire is "burzsuj", és kell a faragvány a bútorra, a hímzés a terítőre.

Hogy igényesek legyünk saját testünkkel kapcsolatban. Én órákat töltök el csak azzal, hogy minden termék összetevőit elolvasom és egymáshoz hasonlítom. Ha átvernek, legyél te az intelligensebb!

Amiből pedig lehet, igyekszem házit fogyasztani. A függetlenség a kapa nyelénél kezdődik. De könnyebb leemelni valamit a polcról, magunkat megnyugtatni, amikor olvassuk, hogy "házias; régimódi; paraszt; nagyanyáink kedvence; erdélyi; békebeli; nosztalgia". És persze minden "friss, minőségi".

Ha pedig panaszkodunk, hogy magasak az árak a boltokban, és rossz a minőség, hogy kifosztanak a bankok a hiteleikkel: éljünk úgy, hogy a lehető legkevesebb embernek legyünk kiszolgáltatva.

Nincs igényünk az ismereteink bővítésére sem. A pszichológiában leírt folyamat az, hogy az ember "előre ítél", és ha így van, az befolyásolja a valós tapasztalatokat is végül. Ha valamihez negatívan állok hozzá, annak igazolását is fogom felfedezni, ha eleve húz hozzá a szívem, engedékenyebb vagyok vele szemben. És nem tájékozódunk minél több, és szélesebb skálán mozgó információból, mert nem akarjuk tudni az igazságot, érteni az eseményt, elég, ha az alátámasztást megkapjuk az előre kialakított véleményünkhez.

Hol van itt már lényegi eszmecsere? Maga a szó is sokat mondd: kicserélnünk, átadnunk egymásnak eszméinket.

Ausztriának sincsenek jobb adottságai, mint nekünk, csak nálunk a kommunizmus mindenféle "múltbéli attitűdöt" kiirtott a közgondolkozásból, mert műveletlen bűnözők kerültek a bársonyszékekbe, és irigyek voltak, gyűlöltek mindenkit, aki többet ért emberileg korábban, mint ők. Példaként a magyar gazdaságot 1956-85 között egy műszerész, Fock Jenő, egy hatodik osztályból kirúgott diák, Gáspár Sándor, egy nyomdász, Nyers Rezső, egy hentes(!), Németh Károly, és egy kőműves(!), Havasi Ferenc irányította.

Kun Béla, a Tanácsköztársaság bűnözőkből álló bandájának főembere így fogalmazott saját magáról Garaminak:

"Emlékszik-e, hogy jó régen, sok évvel ezelőtt, amikor én még fiatalember voltam, az volt a legfőbb vágyam, hogy bejussak a Népszava szerkesztőségébe?

Ön ezt akkor megakadályozta, s én elkeseredetten voltam kénytelen egy büdös, vidéki városban valami apró hivatalt vállalni. Akkor keseredtem el, azóta vagyok a központi pártvezetőségnek mindig ellenzéke, és ezért vagyok most bolsevista. Ha maga akkor befogadott volna a Népszava szerkesztőségébe, akkor most nem így ülnénk egymással szemben."

A kommunizmus az irigy, az életben semmit el nem ért, ezért a világot gyűlölő, és mindenkit önmagához hasonlóan nyomorgóvá tenni akaró emberekből áll. Akik már egy szorgalmas gazdát is, amelynek családja generációnként tett hozzá valamit az örökséghez, "kulák" jelzővel földbe döngölnek. Azokból, akik érdemtelenül is hatalomba akarnak kerülni, akik érezni akarják a saját bőrükön már sokszor megtapasztalt bírói tekintélyt a kezükben, akik csak a másiknak kényelmet látva saját kalapácsukat eldobva a gyárigazgató helyébe akarják bevenni magukat, akik miniszteri székbe ülve azt hiszik, sokkal jobban tudják majd ők, mitől nő a búza, az addigi ügyvédeket, orvosokat, bírókat és tanítókat pedig kizavarják a földekre, mondván "majd most megkapják ők is a maguk részét a mi gyötrelmeinkből!", amelyeknek együttesen eztán csak káosz az eredménye, mert senki nem ott van, amihez ért, és egyik munka sem kerül elvégzésre, mi pedig szépen lassan éhenhalunk, és ellep a szemét, ahogyan történt az a kambodzsai eseményekben.

És akik, ha már maguk nem tudták megszerezni a kultúrát, eltiltanak attól másokat is - mint afféle "polgári csökevény", mert különben kisebbségi komplexusuk van a másoktól.

És ami a legjobban hiányzik belőlünk: a szeretet. Az egymás iránti, a közösségem iránti szeretet. Ez az, ami engem a köz szolgálatának útjára késztet, terelget, akkor is, ha küzdelmes. Hiszen hogyan lehetne meg egy honvédő, ha nem a szeretet motiválja? Szeretnie kell az embereket, azokat, akik a szomszédjai, azokat, akikkel egy utcában lakik, azokat is, akikkel nem ért egyet, és az országhatáron túlnyúlva mindazokat, akikkel egy az anyanyelve. Olyan kicsi nemzet vagyunk - ki képviselné az érdekünket, ha mi egymáséit sem?

Szeretnünk kell egymást, szeretnünk kell a felmenőinket, akkor is, ha csak képeken találkozhatunk mi magunk velük, és szeretnünk azokat is, akik még meg sem születtek - a kettő között mi vagyunk az összekötő kapocs.

Amikor az unokaöcsém megfogja a kezemet, egyben az ükanyukája kezét is megérinti.

[link]

Szeretnie kell a kultúránkat, a nyelvünket, a múltunkat, és ismernie is kell mindezeket, mindazokat, ami _ma_ magyarrá tesz - hiszen hogyan tud valamit megvédeni, amit nem is birtokol?

És szeretnie kell a földet is, amelyen él. A rajta található kulturális kincseket, a közös örökséget, a fákat és a vizeket, a benne megbúvó állatokat, de még mindazokat is, amelyeket már a történelem előtti idők óta elfed a föld. Ez így ugyanis mind együtt a hazánk, a szülőföldünk. A nemzetet rajta pedig együtt alkotjuk, te, én, mi. A nemzet az emberben magában kezdődik, emberek alkotják, nem valami megfoghatatlan eszmei fogalom.

Az ókori görög demokráciában élt a tanács: mindennap menj ki a városod főterére, és legyél belé szerelmes.

Én könnyen sérülő, érzékeny személy vagyok. Sírok, ha boldog vagyok, vagy ha szomorú. Észreveszem, ha valami szép, és nem megyek el mellette. Segítek, ha képességem van rá, akár egy sünnek, vagy egy kacsának is. De ha valakiben nincs meg maga a szeretet központisága, akkor ezt nem fogja megtanulni.

Viszont hiszem, hogy ha nem "fogná vissza" a társadalom maga ezt, akkor az emberekben természetes hajlamosság lenne erre. De nincs, aki megindítsa a sort, mert azt azonnal kinézik. Egymást húzzuk vissza attól, hogy úgy viselkedjünk, ahogyan egyébként szeretnék.

Tudom, hogy így van. Mert tapasztaltam egy társaságban rövid időre, hogy ha "elvárás", hogy mindenki kezet fogjon, vagy azt mondja tüsszentésnél, "egészségedre", akkor először még "furcsa", a régi beidegződés miatt "cikinek" tűnik, de aztán mindenki rákap, és azt nézik ki, aki bunkó.

Sokat idéztem már itt is, de az egyik legbensőbb kötődésű mondásom, Gandhitól:

"Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz."