Te kire fogsz szavazni?

Végig nézve a válaszokat...az emberek képesek lesznek megszavazni a szánalmas összefogást...

A Fideszre fogok szavazni, remélem nyernek majd! :)

Aközött gondolkodom, hogy távolmaradjak a szavazástól, vagy résztvegyek rajta. Ugyan Eperjes Károly egyszer úgy nyilatkozott, hogy rosszul szavazni baj, nem szavazni a legnagyobb hiba. Én viszont úgy gondolom, hogy ez a protestálás egyik kifejezője lehet.

Ha az utóbbi eset történne meg, akkor egyedül a mostani kormánykoalícióra tudom behúzni az ikszet. Sokszor megkapom, hogy fideszbérenc, és egyéb vagyok. De én nem pártnak, hanem elveknek vagyok híve. Mivel ezeket leginkább a Fidesz-KDNP koalícióban látom jelen, ezért egyedül ebben érzem képviseletemet. És ez nem azt jelenti, hogy mindennel egyetértenék, ami arról a részről elhangzik, vagy hogy máshol ne mondhatnának olyat, amire én is bólintok.

Az a baj, hogy Magyarországon szörnyű a politikai kultúra. Az emberek a véleményükhez igazítják a tényeket, és nem fordítva. Nagyon jó példa erre éppen most Paks, amit ellenzékből mindenki kritizál, ám ha "saját pártja" tenné, dicsérné, mint haladás, mint eredmény. Nagyon jellemző, és megmutatkozik benne minden, ami a mát képviseli az otthoni politizálásban.

Én például nem örülök neki, hogy olyat építünk, amit mindenhol máshol most zárnak be, de értem azt is, hogy nem lehet mivel kiváltani. Tudom, hogy nagyon hosszú idő alatt térül meg, és addig nyögvenyelős, költséges lesz - és nem hiszem, hogy erre épp most szükségünk lenne -, de nevetek azon is, akik ezt az IMF-hez hasonlítják. Itt évtizedes lejáratú hitelezésről van szó, és nem szabnak mellé politikai feltételeket. Ez a különbség.

Az a baj a nagytöbbséggel, és az itteniekkel is, hogy nincs önálló gondolatuk, összetetten pedig főként nem képesek véleményt alkotni. Minden esetben meghallgatják, hogy "az oldalának" mi a véleménye, és azt veszik át kritika nélkül, mert el akarják hinni. Amit én kifejezetten gyűlölök, amikor belevágnak a mondatomba, és meg sem hallgatják, mit akarok kifejteni.

Például a bajai videó. Az egyik azt mondja, hamisítvány, a másik pedig azt, hogy lebukás. És én? Nem tudom.

Lehet, hogy az MSZP eléggé amatőr kreációja - de ezt valahogy nehezen tudom bárkiről elhinni, mert annyira nyilvánvalóan gyenge. Lehet a DK-sok "bosszúja" az - akkor még "megváltoztathatatlannak" tűnő - kizárás miatt, az MSZP besározására. Lehet a Fidesz nagyon látványos "álcsalás"-videója is, hogy előre elhiteltelenítsen minden következő, esetlegesen igaz felvételt is, visszamutogatva erre.

Néha az is lehet az intelligencia ismérve, ha valamit nem tudunk. Csak egyszerű emberek adnak egyszerű, egyértelmű válaszokat mindenre.

Nem véletlenül kellenek a látványos, orientálódást megkönnyítő lépések (ezeknek tipikus esetei a melegházasság, az 1944. március 19., és minden szoborállítás - vagy az elleni felszólalás), mert az emberek ezekből értenek egyszerűen. Ez az a kultúrharc, amire az emberek kaphatóak, amivel sokakat lehet megfogni. Mert olyan széles témákat ölelnek fel, hogy lehetetlen, ne trafáljanak éppen bele valakinek a szívügyébe (környezetvédők, melegek, hitelkárosultak, történelem iránt érdeklődők, örökbefogadni kívánó anyák, nyugdíjasok, ecetera), hogy ha valakit egy ponton már "megnyertek maguknak", tudják jól, az emberek hajlamosak a számukra egyébként közömbös témákban is az "oldaluk" véleményét követni. Mert nem tudnak róla, mert nincs ismeretük, és mert annak hisznek, akivel egyszer már elköteleződtek. Egyszer írtam is róla ki kérdést, hogy nem értem, miért ne lehetne valaki jobboldali, de halálbüntetés-ellenes, vagy baloldali, de revíziót támogató.

Olyan ez, ami már azt sem engedi, hogy együtt tartsuk meg közös ünnepeinket. Pedig valaha, a nyelvek iránti érzelmi kötődés előtt az azonos kultúra jelentette a közösségtudatot, és ez az, ami miatt a moldvai csángók ma már nem beszélik a magyar nyelvet, de félve ragaszkodnak katolikus hitükhez. A mi közösen megtartott ünnepeink nem Nagyboldogasszony-napja, hanem október 23-a, de már ebben sincs közösségformáló erő.

Olyan szívfakasztó állapot ez, mint a vallásháború idején, amikor az embereknek a törökdúlás közepette is az volt az elsőrendű, hogy ki katolikus és ki református...

Csak ma a vallások helyét átvette a - szintén vallásos áhítattal megélt - politika.

Egyébként pedig nincsenek illúzióim, tudom, hogy a pártok "a piaci igényekhez" igazítják magukat. Az épp aktuális divathullám mindig két szektorban, a kereskedésben és a politikában figyelhető meg. Ha pokémon a divat, azok árasztják el a búcsúkat, ha hello kitty, akkor az, ha nagymagyarországos matrica, azzal van tele minden sátor. Ebből élnek meg, mindig naprakész aktualitással lovagolják meg a még éppen csak erősödni látszó hullámokat, hogy elsőként foglalják el benne a legjobb pozíciókat. Ennek az eredménye a borzasztó, a népi kultúrát párforintos giccsé degradáló marketingfogás. Ez az ételkészítmények esetében még nem is kelt feltűnést, megértem, hogy nem maradhat knorr porleves gémeskút és faluház képe nélkül, tejföl kockásminta hiányával - és hogy a reklámújságokat fellapozva (bánom, hogy nem tettem el) egy oldal alatt(!) találkozni a következő négy kifejezéssel: békebeli párizsi, nagyanyáink csülke, parasztkenyér, házias jellegű töpörtyű. Hiszen gyorsan tudnak váltani, és hamar feleszméltek, hogy az új divathullám a természetesség, és tudjuk, hogy "a betyárok olyan bőségesen, zsírosan és finomat ettek", ezért amire rányomják ezt a jelzőt, arra kapnak a vevők, hiszen "jó és bőséges lehet, ha már egyszer ők is ezt ették!". (Ezt a fenéket...). Pozitív vonzata is van az ilyennek: mindenhol égbenyúló táblák hirdetik, mennyi százaléka a forgalmazott termékeknek a hazai iparból származó az adott boltban. De amikor már a forrest papírzsebire is kalocsai hímzést tesznek, akkor tényleg felkapom a fejemet. Ugyanolyan visszatetszést kelt ez bennem, mint az, hogy minden hivatalos szerv elé "nemzeti" jelzőt tesznek. Számomra például az adminisztratív államapparátusi szervek elé tökéletesen megfelel az "országos" jelző: Országos Adó- és Vámhivatal. Arra számolnak, hogy a "nemzeti" jelzővel kevésbé kelt majd szorongást az emberekben...?

És a nemzeti dohányboltok... Ez tényleg a legalja. Mitől "nemzeti"? Legyen egyszerűen "dohánybolt; dohánytrafik", és ennyi. Attól, hogy ott van előtte ez az indokolatlan, és egyre inkább elcsépelt jelző - ami számomra szívfacsaró, mert hozzám közeláll -, még nem lesz kevésbé szomorú emberek megélhetésének beáldozásával a piac átjátszása a baráti körnek.

Nincsenek illúzióim, nem vagyok naiv. Tudom, hogy egyetlen politikai párt sem azért létezik és áll fenn, mert képviselni akar valamit. Csak meg akarják nyerni maguknak az embereket. Ez látható Bajnai sokkolt arcán is, amikor ...khm... hiányos öltözetű "másként gondolkodó" férfi kevésbé szebbik felének ütemes mozgásával találja szembe magát, néhány méterre a képétől. Ezt várják el tőle a szavazói. Ennyi. A politika a retorika és a matematika kombinált tudománya. Kevés a hiteles politikus, mert ahhoz, hogy valaki hiteles legyen, első alapfeltétel, hogy őmaga higgyen abban, amit mond. Akkor nyilván vannak érvei is, ami miatt a meggyőződése kialakult. És ha vannak, fel tudja azokat vonultatni, és nem lehet "megfogni". És fontos összetevő az is, hogy tudja elismerni a hibáját, és a másik esetleg helyes elgondolását alkalomadtán. De ilyenből kevés van.

Egy ostoba evolúciós csökevény ez, ami nemcsak a politikában, de a hétköznapok szintjén, bennünk - Tebenned is! - ott van. Nem szabad gyengének mutatnunk magunkat, mert a ragadozók a gyenge példányokat szúrják ki, a nőstények pedig az erős, magabiztos egyedekkel párosodnak - mindkettő esetben a bizonytalanság látható jeleinek eredménye a génjeink kihalása.

Mivel azok maradtak életben, és örököltették ösztöneiket, akik így gondolkodtak, mi is ilyenek vagyunk, nem tudunk kivetkőzni belőle - akkor sem, ha ma már semmi gyakorlati funkciója nincs ennek az ostobaságnak, és ha sokkal hitelesebbé válik attól valaki, ha elismeri, hogy nem tud mindent jól; mert így viszont annak, amit mondd, nagyobb súlya, ténylegesen meggyőző ereje van, hiszen nem játssza el a szavát.

Ugyanebben gyökeredzik az is, hogy ha valaki egy adott pártra szavazott, soha nem ismerné be annak hibáját, mert ezzel közvetve önmaga "ostobaságát" ismerné be - pedig nem nekünk kell szégyellnünk magunkat, ha átvernek.

Hadd idézzek egyet a "másik oldalról", Bornai Tibortól, mert pontosan ugyanerről beszél:

"Az országnak, a társadalomnak van egy nagyon csúnya tulajdonsága, és az manifesztálódik a parlamentben. Minden mást néznek, csak nem a saját természetüket. Abból van a legkisebb ellenségeskedés, ha az ember a saját természetén szeretne változtatni.

[...]

S mindehhez felébredt a gyűlölet, és nem hagyja, hogy kritizáljam azt a politikust, akire szavaztam. Mert annyira gyűlölöm a másikat, hogy az enyémnek inkább elnézem sok hibáját, csak ne kelljen azt gondolnom, hogy tévedtem. Ha az emberek belenéznek ebbe a tükörbe, mivel jó előre elhatározták, hogy kedvező képet akarnak látni magukról, azt is látnak. Az ott, a tükörben egy okos ember, aki jól döntött. De hogy ezt feladják, és elkezdjék reálisan szemlélni a dolgokat, ahhoz önmagukat kellene feladniuk. És ez a legnehezebb, ezt csak legutoljára teszik meg. Ahhoz valami kataklizma kell, bár attól mentsen meg bennünket az ég."

Ugyanezt látom legszűkebb köreimben is, akár abban az esetben is, amikor minden kritikával szemben zokszó nélkül átveszi egy adott személy a kormány védekezését - megvárva, hogy mit fognak mondani, egészen eladdig csak reménykedik, hogy valami - akár ha kicsit is, de - megnyugtató választ tudnak adni.

És ugyanez visszafelé. Például engem teljesen hidegen hagy a "narancsfadal", de itt napokig (hetekig?) csak ezen csámcsogtak, mert némi alapot adott újabb sárdobálásra és gúnyolódásra. Egy teljesen jellegtelen dolog, újabb gumicsont. Ez a politizálás?

Néha úgy érzem, rossz korba születtem, nem erre a világra való nevelést kaptam. De aztán ráeszmélek, hogy okkal van így. Azon többi személyek, akik a régi, eltűnt idők tanúi voltak, talán nem tartanák meg mai életünkben azt a szellemiséget. Nem ragaszkodnának olyan görcsösen hozzá. Én igen. És mint egy őrláng, megmaradok itt is.

Annak örülök, hogy legalább mi nem ott tartunk, mint Athénban, ahol meggyilkolták a baloldali rappert. Hogy lehet valakivel annyira nem egyetérteni, hogy gyilkoljunk miatta...?

Ennek már semmi köze ahhoz, amikor mély kútfők vitatták meg a legújabb izmusokat és a nap közéleti történéseit a New York kávéházban, ez a szó tényleges értelmében vett értelmiségi középosztályt, mely a közösség, a társadalom sorsának terhét a lelkén hordozta, a kommunizmus áldozata lett. Először megtörték, felaprították, kishíján elpusztították - erkölcsi és fizikai értelemben is. Majd a túlélők, a meglapulók és alkalomravárók '56-ban ismét előtörtek - és ez remek alkalom volt arra, hogy az állam teljességgel befejezze immár azt velük, amit elkezdett. A számtalan pusztításból, amit a vörös csillag átka hozott az akár építészet sallangosságában, a történelem saját szájíz szerint történő átírásában, a gazdasági szerkezetben történt destruáló intézkedésekben, és sok egyébben, ez fáj a legjobban. Mert mind a fentiek kijavíthatóak - de az értelmiség hiányában egyik sem.

Rákosi és minden totalitárius rendszer fájdalmasan jól ismerte fel, hogy enélkül az embertömeg nem jelent fenyegetést, önálló akarat nélküli - vagy azt érvényesíteni nem tudó - sokaság. "Öld meg a pásztort, tiéd a nyáj."

És még mielőtt nagyon messzire elgalandoznék - mert a tapasztalat arra döbbentett rá engem, hogy ez ide (és bárhova máshova) túl sok - be is fejezem elmélkedésemet.

A válaszom már az első sorokban ott van, aki ennyit akart tudni, megtudhatta, olyan pedig nem fog idetévedni, aki tovább olvasná mindezt.

Milyen jellemző, hogy megint annyit írtam, amit nem tudok egyben elküldeni. Viszont ha már megszületett, elküldöm több részben, tehát még egy rövid indoklás: nem hagy nekem a mai aktuális helyzet más választást.

Az MSZP-1, MSZP-2, és MSZP-3 eleve kizárva. (Nekem ne mondja senki, hogy ez három különböző párt, két volt, és egy miniszterelnöknek jelölt személlyel. Egy csapatban fociztak egészen eddig.)

Azt pedig egyszerűen nem tudom hova tenni, akik azt mondják, hogy "ma sokkal rosszabb, mint alattuk volt". Az ilyenek tényleg nem emlékeznek arra, hogy emberi fekáliával fertőzött lével infúziózták a kórházak magatehetetlen betegeit, és a kórházi ágyak eladása után a folyóson vártak átgennyesedett kötéseik újrakötözésére a látogatók szeme előtt a kórházak ápoltjai (bár ez a megnevezés nem jó, hiszen nem kaptak ápolást)? Hogy milyen káosz és végromlás volt itt már azokban az években - csupán ezzel az egy példával, részleteibe nem is menve, de mondhatnám akár azt is, hogyan hagyatták parlagon a földeket, adták el a cukorgyárakat, vele együtt elveszejtve a cukorrépaföldeken dolgozók megélhetését is, és ismét csak kiszolgáltatva minket abból, amiből önellátók is lehetnénk (nem egyedüli ez, nem oly rég egy dokumentumfilmben egy egyébként más témával kapcsolatban hallgathattam egy spanyol férfi panaszkodását, hogyan tiltotta meg nekik az EU az olajbogyó és más egyebek gyártását, mondván, hogy "azt már a franciák gyártják", és ez az igazi piaci korlátozás, de hiába kérnék a bárányok a húsevés betiltását, amíg a farkasok hozzák a törvényeket, és a szabad piac számukra az, hogy a nagyhal megeszi a kishalat )-, és hogy minden, ami azóta történt, csak javulás lehetett az ország strukturális helyzetében?

A jobbik pedig számomra túlbillen a határon. Nem értek egyet az adósok teljes felmentésével, minden hitel eltörlésével. Ez pont ugyanolyan igazságtalan lenne. Az emberek felvették a pénzt, vállalták a visszafizetésüket, bizonyos feltételek mellett. Ezen feltételek megsértése az, amit orvosolni kell. A magam részéről azt tartom helyesnek, hogy mindenki, aki már visszafizette adósságát, mentesüljön a kamatosan kamatos kamatoktól. Illetve a túlfizetések terén azonnal kártalanítsanak a bankok. (Mivel az emberek többsége már jóval többet fizetett vissza, mint ami erkölcsileg elfogadható, ennek ugyanúgy a hitelcsapdába kerültek felmentése lenne az eredménye, de mégsem úgy, hogy magának a hitel felvételének a tényét semmisítenénk meg. Ebben nem a gyakorlatban, hanem az elvi háttérben van eltérés.)

A bankok terén egyébiránt magam a következő pontokat szorgalmazom:

- A kezelési költség, átutalási költség eltörlése; (Egyszer azt kaptam védekezésül itt, mikor felvetettem, hogy miért nem a nyereségükből fizetik, hogy "mert az a nyereségük, a nyereség az, amiből már le van vonva minden, ha még lenne, akkor azt már nem nyereségnek nevezzük!". Annyira komolytalan, álnaiv érv ez, ami szakmai definíciókkal próbálta elterelni a lényegről a figyelmet, hogy megválaszolni sem akartam, de rendben fogalmazunk így: a bevételükből.)

- Az alapköltség ezeken felül sem terhelhető más mondvacsinált okokkal;

- Az egyoldalú szerződésmódosítás betiltása;

- Az előretörlesztési büntetőkamat eltörlése;

- A pénzfelvétel ingyenessé tétele; (Miért fizessek azért, mert kiveszem a saját pénzemet? És lám, ez is egy olyan, amit évek óta vallok, és nem "most jutott eszembe", hogy "a pártocskám szóbahozta", hanem megint csak megvalósulni látom azt, ami az elgondolásom)

- A pénzingadozásból járó veszteség a banké; (Elvégre ők spekulálnak és shortolnak)

- A hitel felvétele, és a pénz elhelyezése közötti kamatkülönbség nem lehet radikális eltérésben; (Hogy mennyi legyen a szorzat, azt döntsék el azok, akiknek ez szakterületük)

- A pénzváltás pedig - bár ez nem tartozik szorosan ide - legyen nonprofit.

Ha pedig már ezt felsoroltam, leírom a másik vesszőparipámat is, mert mindig az sért a legjobban, ami az embereket kiforgatja, kihasználja.

- A kereskedelmi láncokban a csomagolóanyag hasznos tartalma legalább 75%-os legyen; (Azaz ne legyen egy tenyérnyi fűszertasakban pár csipet szerecsendió, mintha már épp kifogyóban lenne, amikor elférne egy gyufásdoboz-nagyságú kis zacskóban is.)

- Az árrés nem lehet nagyobb a beszerzési ár 1,50 - 1,75-ös szorzatának.

- Minden vevőt tájékoztató útmutatás legyen feltűnő táblákon kihelyezve több ponton a polcokon (mi értelme a differenciált megnevezés a "hazai termék", a "magyar termék", és egyebek között, ha az emberek nincsenek tudatában; mi értelme a fogkrémek végén elhelyezett színes négyzeteknek, ha fogalma sincs éppen azoknak róla, akiknek tudniuk kellene?)

- Minden termékre legyen felírva feltűnő helyen és megjelenítésben, hogy a napi ajánlott zsír, cukor-, és sóbevétel hány százaléka. Ha valaki olyannal találkozik, hogy "Ez a termék a napi ajánlott sóbevitel 217%-át tartalmazza", talán nem veszi meg.

Hogy sérti a "szabad kereskedelmet" és a "piac forgalmát"? Nos, az ilyen pátoszos kijelentések mögé mindig azok bújnak, akiknek elég "érdekérvényesítő képességük" van ahhoz, hogy a dolgok ne változzanak.

Brüsszelnek sem az volt a baja, hogy ráírjuk a dinnyénkre, hogy magyar, hiszen ezzel nem "korlátozzuk a szabad piacot", csak nagyon jól tudták, hogy ez a nagy nemzetek üzleti érdekeit sérti.

Most viszont tényleg befejezem itt. Sok mindennel egyetértek a jelen kormányzásból, és ha úgy érzem, hogy nem okoz lelki vívódást a szavazatom odaadása, akkor ez lesz a helye.