Hogyan lett manapság luxusigény egy kis kertes ház és két gyerek?
Én viszonylag szegény családból származom, és bár mindent megtettem azért, hogy ki tudjak törni ebből a környezetből (tanultam és dolgoztam, mikor csak tudtam), ma ott tartok 22 évesen, hogy van egy OKJ-m (a család azt mondta, egyetemet nem fognak finanszírozni nekem) és lassan fél éve munkanélküli vagyok.
Pedig esküszöm, már lemondtam a nagyravágyó tervekről, a nagy igényekről, én egészen egyszerűen csak szeretnék egy apró kis kertes házat (lassan ott tartok, hogy saját panellel is megelégednék, pedig utálom), ahol normálisan fel tudnék nevelni két gyereket a párommal.
De basszus, arra sincs pénzem, hogy egy körömlakkot megvegyek, nemhogy elkezdjek ilyenekre gyűjtögetni.... mi történt, hogy ide jutottunk, hogy Magyarországon ma már álmodni sem lehet egy minimálisan normális életről?
válasza:Persze, csak azért tegyünk már különbséget a magyar és nyugat-európai bérlési kultúra között. Mi már több panelban laktunk, és rengeteg szintén panellakótól hallom mindig ugyanazt a problémát: itt az ember teljesen ki van szolgáltatva a főbérlőnek.
Nem lehet hosszútávra tervezni, mert bármikor kirakhatnak, nem lehet felújítani, átrendezni és gyakran még egy szöget sem szabad verni a falba az engedélye nélkül, nem lehet sem gyereket szülni, se háziállatot tartani... és még sorolhatnám.
Nyilván vannak kivételek, de ez a tipikus magyar bérlési rendszer.
válasza: válasza: válasza:Kérdező azért csak 22 éves vagy bocs de mit vársz. Dolgozol max 3.éve, abból mégis hogy tellene ilyenre.
Régen azért is telet mert semmi mást nem lehetett venni. Nem költöttek internetre,nyaralásra, kocsira jó esetben 20évig vártak. Azért azt is vedd számításba.Másrészt azért nem hiszem, hogy a szüleidnek 22 évesen saját lakásuk volt, max ha örököltek.
válasza:Az én szüleim pont 22 évesen saját erejükből építették fel a saját kertes házukat, anyám bolti eladó volt, apám meg hentes.
A lényeg azonban nem ez, én nyilván nem azt várom, hogy 22 évesen pottyannak majd ezek a dolgok az ölembe, a bajom azzal van, hogy még lehetőségét sem látom ezek megteremtésének hosszú távon.
Rengeteg ismerősöm - érettségis, szakmás, diplomás - minimálbérért dolgozik, amiből ketten még épp csak eléldegélnek, de félretenni már semmire nem tudnak. Sem arra, hogy tovább tanuljanak, se lakásra, sokan még egy milliós összeget sem tudnak összeszedni, csak arra a 2-300 ezerre várnak már, amiből ki tudnak menni külföldre.
válasza: válasza:Az ilyen felfogástól hányok, már megbocsáss.
Azért mert te itt tartasz nem a másikra kell mutogatni.
Én is szegény családból származom, kur va nehéz volt munka mellett tanulni, de én akkor is ki akarok törni, nekem 16 éves korom óta van munkám, most 23 éves vagyok egyetemen tanulok és még most is dolgozok. 20 éves korom óta nem segítenek a szüleim, albérletből albérletbe mentem.
Elhiheted nekem nem körömlakkra hanem, volt úgy hogy kenyérre nem volt pénzem de az jobban ösztönzött hogy jobb munka kell vagy keményebben tanuljak mert nem fogok alamizsnáért kur va sokat dolgozni.
Bocsi a kirohanásért de én nem fogok senkire mutogatni mert nekem rossz a helyzetem. Mert az állam nem fog nekem milliókat havonta kiutalni...
Kedves Kérdező, én is mindig dolgoztam iskola mellett, csakhogy mire kifizettem a bérletet, tampont és hasonló szükséges dolgokat, illetve az otthonra járó rezsit, addigra már semmit nem tudtam félrerakni.
Nem hiszem, hogy másra mutogatásnak lehetne nevezni, amikor én tényként leírom, hogy pénzt nem tudtam gyűjteni, tanulni nem mehettem és munkát nem találok. Ezek tények.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!