A karácsonyfa keresztény jelkép. Miért nem tiltakoznak ellene a liberálisok, ateisták?

Az a helyzet, hogy a karácsony eredetileg nem keresztény ünnep.

Egyébként meg szerintem a hangulata miatt. A fa díszítése, vacsora, ajándékbontás, borozgatás egy egészen jó családi program. Az ateisták pedig nem olyan begyöpösödöttek, hogy ezt ilyen hülyeség miatt kukázzák. Az a vallási fanatikusok szokása.

Íme a remek példa arra, amikor bizonyos szélsőséges, magát most speciel jobboldalinak tartó illető, megpróbálja ráhúzni a saját világnézetét olyanokra, akiket liberálisnak tart, ha kell erőszakkal. Gondolom ha a fent említett eset megtörténne, vagyis hogy valamely liberális csoport a karácsonyfa ellen tüntetne, első sorban lenne a felháborodottak között.

Üzenem a kérdezőnek: az emberek 99%-a NORMÁLIS, és nem skatulyázza be magát liberálisnak vagy bármi másnak. Az hogy valaki "liberális" nem jelenti azt automatikusan, hogy ateista lenne. Én például pont középen vagyok: biznyos bal és jobboldali értékeket IS fontosnak tartok, és nem szeretem ha bármelyik is elmegy szélsőséges irányba.

A harmadiknak igaza van, süt belőled a primitívség és tudatlanság, amivel nyilván csak provokálni akarod az embereket.

A karácsonyfa egyébként sem keresztény szokás, már az ókorban is díszítettek fákat a fény ünnepére, ráadásul idővel ez megszűnt keresztény jelkép lenni, helyette egy általános szimbólum lett. Nem Jézust és kereszténységet jelképezi, hanem a szeretet ünnepét - egy szimbólumnak ugyanis nincs állandó jelentése, azt hordozza, amivel az emberek felruházzák.

És nem, senki nem mondja magáról azt, hogy liberalista lenne, csak mert nem őrjöng Jobbikosként az utcán.

Az ellopott Karácsony

December van, így hát az egész világ a karácsonyra készül. Manapság alig akad már ember, aki ne Jézus születésnapjára asszociálna a ’karácsony’ szó hallatán – pedig ez valójában egy pogány ünnep a sok közül, amit a keresztény egyház magába olvasztott. Vagy egyszerűbben szólva: ellopott.

Időszámításunk szerint 325-ben történt, hogy I. Konstantin római császár összehívta a nikaiai zsinatot. Az itt összegyűlt politikus-papok jó taktikai érzékkel úgy döntöttek, hogy a lendületesen formálódó keresztény egyház úgy nyeletheti le nagy tömegekkel az új egyistenhit békáját, ha meghagy nekik valamit a régi szokásokból. Ezért hát a zsinaton elhatározták, hogy a tavaszi napéjegyenlőség lesz a Húsvét, míg a téli napforduló Jézus születésének ünnepe.

Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy – ha valóban történelmi személy is volt Jézus, nem csak egy mitológiai alak – nincs pontos évszám sem a születése, sem a halála dátumát illetően. Lehet, hogy 4-7 évvel „önmaga előtt” született, és az is lehet, hogy nem decemberben, hanem márciusban. Ilyen kicsiségekre azonban nem adott az egyház, és eldöntötte, hogy központi alakjuk december 25.-én született. A keresztény propaganda olyan sikeresnek bizonyult, hogy pl. Oliwer Cromwell 1647-ben minden ünneplést betiltott, mivel erkölcstelennek ítélte meg, hogy ezen a „szent napon” ünnepeljenek.

Nem túl keresztényi

A karácsony tehát ezzel a döntéssel vált keresztény hagyománnyá. Pedig az ünnep eredete messze megelőzi a kereszténységet: a téli napfordulót a kelták fenyőünneppel (innen ered a karácsonyfa-állítás szokása), a rómaiak Saturnaliával ünnepelték, mikor befejezték az őszi vetést. Közös vonása ezeknek az ünnepeknek, hogy a meghosszabbodott sötétség felerősítette az emberekben a haláltól, elmúlástól való félelmüket, ezért a vidám lakomákat, a nemiséget, a zenét és a táncot állították szembe vele.

Rómában nem csupán a zenés-táncos mulatságokkal ünnepeltek, hanem borostyánnal díszítették fel a házakat, a szolgákat megajándékozták, és tiltottak egyes munkákat. Ebben az időszakban nem léteztek társadalmi rangok: a szolgák urakként viselkedtek, és az urak szolgát játszottak. A jókedv szinte kötelező volt: álarcos felvonulások, cirkuszi versenyek sorozata szórakoztatta az embereket. A családtagok megajándékozták egymást, a rabszolgák láncait leszedték, és az urak asztalához ültették. Augustus császár három nap ünneplést engedett a népnek, amit később Tiberius és Caligula egy-egy nappal megtoldott.

Megszentelt napok

A kereszténység tehát sok más valláshoz hasonlóan igyekezett saját tartalommal megtölteni a régi ünnepeket, és – sokszor oda sem figyelve a történeti pontosságra – a saját szentjeit erőltette rá egy-egy „pogány” ünnepre. Ez a hatalomátvétel több célt is szolgált: részint elhomályosította az eredeti, nem keresztény ünnepet, másrészt pedig segítette az átmenetet, mivel a megszokott ünnepben az ideológia nem, "csak" a szereplők, a mitikus figurák változtak meg.

Jó példa erre a Húsvét, ami eredetileg minden természetvallásban a tavaszi napéjegyenlőség, vagyis az éledés, az ébredés ünnepe volt. A kelta Beltane-ünnepből (Walpurgis-éj, majális) lett ilyen módon a „Feszület napja”. Az ünnep szimbólumai, a májusfa és az üst férfi és női jelkép, a termékenységet hivatott jelezni. Az ókori Rómában három napos Floraliával tették emlékezetessé ezt az időszakot.

Vagy ott van június 21, a csillagászati nyár kezdete, a nyári napforduló ünnepe. Ezt a keresztények Péter-Pál napként adoptálták. Ha valaki nagyon akarja, egy asztrológiai jelképen keresztül akár kapcsolatot is találhat a kereszténységgel: a napfordulón lépünk a zodiákus Rák csillagképébe, aminek két csillagát Északi és Déli Csacsinak hívják, a köztük elterülő halmazt pedig Jászolnak.

Augusztus 20. nálunk kiemelt nap a keresztény naptárban. Ne lepődjünk meg azon, hogy már az ókori Rómában is az volt: augusztus 19-én tartották a Vinalia Rustica-t (falusi szüretünnep), 21-én pedig Consus isten ünnepét. Nem sokkal később jön szeptember 22-e, ami az őszi napéjegyenlőség ünnepe volt a kereszténység előtt – ma a keresztény világ 21-én Máté próféta napját, 23-án Szent Tekla napját, 24-én Szent Gellért napját ünnepli.

A keresztény egyház ünneplopó bizottsága kissé zavarba jött október 31. körül, ami a kelta naptári év utolsó napja volt. A papság azon dolgozott, hogy minden katolikus szent kapjon egy dátumot, amikor őt tisztelik, de szentből rengeteg volt, és év végére már kezdetek elfogyni a napok a naptárból. Kijelöltek hát egyet azoknak, akik kimaradtak: ez lett a mindenszentek napja, ami a nyolcadik századtól kezdve november elsejére esett. A mindenszentek napját megelőző estén tartott ünnepséget hívták All Hallow’s Evennek (minden szentek estéje), és ebből származik a mai Halloween elnevezés.

Az ünnep azért ünnep marad

Mit is ünnepelünk karácsonykor, ha pontosan tudjuk, hogy nem lehetett Jézus születésnapja, és amúgy sem vagyunk vallásosak? Talán az ünnep eredeti jelentését kellene szem előtt tartani: egy kemény, munkás év áll mögöttünk, mikor is tőlünk telhetően igyekeztünk a legjobban teljesíteni. A magot elvetettük, eljött a pihenés és a várakozás ideje, míg kicsírázik és beérik a termés. Együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk, és alkalmunk van rá, hogy az év közbeni rohanás után végre csak velük foglalkozhassunk, kimutathassuk a szeretetünket. Ezt pedig méltán meg lehet ünnepelni.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Ribka Zoltán

http:/amiidonk.try.hu