Miért kér a kormány alaptörvény-értelmezést a devizahitelezés ügyében az Alkotmánybíróságtól?

Orbán így figyelmezteti az Alkotmánybírókat, hogy úgy döntsenek, ahogy ő akarja. Akkor is, ha a tákolmányukban egy szó sincs a bankokról és a hitelezésről. (Ez nem is lehet benne)

Kér hete kapott az unokám egyet az iskolában, Rózsika levelével együtt. Vettem magamnak a fáradságot és elolvastam.

Igazából nem is vágom miért is kéne ide az AB. A Tákolmány a Fidesz alkotása amit szűk egy évtizeddel a devizahitelek folyósításának megkezdése után történt és az érdemi hitelfolyósítás is megszűnt a Tákolmány megszületésig, tehát a mostani Alaptörvény mit is mondhatna erről.

De elvileg kimondhatná, hogy az új Alkotmány vagy egyik módosítója szerint ez nem egészen kóser, és ezentúl tilos ilyesmit művelni, csak ilyen kitétel nincsen benne, rég kijátszotta volna a kormány a kártyát, ha lett volna ilyesmi.

Szerencsére pajzán gondolatként sem merült fel ilyesmi bennük akkor, hogy a versenyjogba ilyen erőteljesen felülbírálhatatlanul belenyúljanak.

Nem tud semmi alapján az Alaptörvény, csak adva van egy gerjesztett társadalmi nyomás, de semmi más, dönthet e alapján a testület tehát vagy az AB függetlensége és szakmaisága, vagy társadalmi elfogadottsága és a függetlensége kerül veszélybe.

Eléggé aljas húzás a Fidesztől, hogy ha a Kúria nem vihette el a balhét és a luxemburgi ítészek sem, akkor majd az AB fogja, az ő akciójuk levét meginni. De tulajdonképpen várható volt, annyira rájuk vall ez a módszer.

A kölcsönszerződések nagy része semmis. (Nem csak a devizahitel szerződések!)

Az egész állásfoglalás sokkal inkább időhúzásnak tűnik.

Sajnos a kormányban olyan emberek is ülnek, akik gazdagodnak a bankok fosztogatásából, így érdekükben áll ennek a törvénytelen állapotnak a fenntartása.

A bankok homályosan fogalmazták meg az különféle hiteldíjat befolyásoló tényezőket, így az ügyfelek által ellenőrizhetetlen, követhetetlen a törlesztés.

Ezek a szerződések sértik a Hpt. 213. § több pontját, vagy a 2009. évi CLXII. törvény 16. § több pontját, valamint a Hpt. 210. § több pontját.

Kamat- és költség változtatási feltételek nem felelnek meg a 2/2012 PK-ban leírtaknak.

Sértik a 2/2012 PK vélemény 6. pontjában rögzített egyértelmű és érthető megfogalmazás tételes meghatározás ténylegesség és arányosság, valamint átláthatóság elvét.

Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette.

(4) Az árazási elveknek tartalmazniuk kell legalább a következőket:

a) valamely kamat, díj vagy költség módosítása a szerződésekben foglalt és az adott kamat, díj vagy költség mértékére ténylegesen hatást gyakorló ok alapján történhet;

b) ha valamely feltétel változása a kamat-, díj- vagy költségelem csökkentését teszi indokolttá, azt is érvényesíteni kell;

c) az adott kamat-, díj- vagy költségelemre kihatással bíró ok-okozati feltételeket együttesen, tényleges hatásuk arányában kell figyelembe venni;

d) díjat vagy költséget évente legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékében lehet emelni.

A jogállamiság alkotmányos elvéből valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának

irataiból levezethető, hogy egy kikötés akkor tekinthető egyértelműnek, ha a kikötés tartalma

világos és a kikötéshez kapcsolódó jogkövetkezmények kiszámíthatóak és előre láthatóak.

Ennek megfelelően egy, a hiteldíjak (kamat és kezelési költség) egyoldalú emelésére jogot

biztosító rendelkezés akkor tekinthető egyértelműnek, ha a rendelkezésből kiderül, hogy melyik költség, milyen feltételek esetén és mekkora mértékben fog módosulni.

A kikötésből nem derül ki az sem, hogy a felsorolt okok milyen összefüggésben vannak

egymással. Nem világos mi a következménye például, ha a felsorolt okokból kettő a fogyasztó

számára negatívan egy másik viszont pozitívan változik.

Végezetül a kikötésből az sem derül ki, hogy egy adott ok bizonyos mértékű változása

esetén mekkora mértékben fog módosulni a fogyasztó által fizetett adott költségelem.

Pl. a jegybanki alapkamat 1 százalékpontos emelése miatt hány százalékponttal fog egy adott

költségelem emelkedni.

A szerződések a Ptk. 205. § (2), Ptk. 217. § (1), és Ptk. 200. § (2) alapján érvénytelenek.

Ha röviden és tömören szeretném jellemezni a magyarországi hitelezési gyakorlatot, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a bankok egy biankó csekket állítottak ki és írattak alá az ügyfeleikkel.

Dr. Dantesz Péter nyilatkozik a HÍR TV-nek.

Érdemes megnézni.

[link]

De van egy barátom, aki megbeszélte a hitelügyintézővel, hogy Ő olyan hitelt szeretne, amelyiknek a havi részlete sose lehet több 40 eFt-nál.

Befizette a közjegyző díját, a közjegyző elkezdte felolvasni a sablon szerződést, azután rákérdezett, hogy mi a biztosíték, hogy nem lesz több a törlesztője, mint 40 eFt?

- Erre semmi garancia nincsen. -Hangzott a közjegyző válasza.-

- Jó akkor írjuk bele a szerződésbe.

- Arra nincs idő. 10 perc múlva jön a következő ügyfél.

- Akkor, viszont látásra.

A bank volt annyira pofátlan, hogy a közjegyző díját sem adta neki vissza, de a barátom legalább ennyi csekély veszteséggel megúszta. Ha akkor nem fordított volna hátat, akkor most Ő is a lakásért küzdene.