Valaki mesélne a környező országok szocialista éveiről?

Egyikben sem lehetett szinte sehogyse Nyugatra utazni. Nem volt ilyen 3 évente egyszer mehetsz, mint nálunk.

Bulgária nagyon csóró volt, de legalább nem volt éhinség és akkora diktatúra, mint Romániában, ami a keleti-blokk legrosszabb országa volt.

Csehszlovákia kb. olyan volt, mint itthon, kicsit csóróbb volt és szigorúbb volt a kormány.

Lengyelország majdnem annyira liberális volt, mint Magyarország, viszont nem vett fel hiteleket, emiatt végig gazdasági nyomor, nélkülözés volt, viszont éhinség azért nem.

Az NDK-ban gazdaságilag ugyanolyan jólét volt, mint nálunk, volt kaja-pia változatosság dögivel (egy kommunista országhoz képest) viszont a kormány sokkal szigorúbb volt, az egyik legkeményebb a keleti-blokkban.

A Szovjetunió is elég tűrhető volt, kicsit szarabb volt, mint Magyarország vagy Csehszlovákia és elég szigorú volt a kormány, de nem volt akkora nélkülözés, mint Lengyelországban.

A legrosszabb Románia volt, ott éhinség volt, Ceausescu úgy uralkodott, mint valami középkori király (még jogara is volt), az átlagos román el sem hagyhatta a lakóvárosát, nemhogy az országát.

Jugoszlávia nem volt a keleti-blokk része, geopolitikai értelemben a Nyugathoz tartozott, itt még Magyarországnál is nagyobb jólét volt, a korabeli Olaszországhoz, Spanyolországhoz hasonlított, csak valamivel csóróbb volt. A helyiek bárhányszor utazhattak, oda ahova akartak és bármelyik országban vállalhattak munkát.

Én még jártam '87 - ben Ceaucescu Romániájában. Vidéken még megvoltak az emberek, volt háztáji, de a városokban valósággal éheztek. Ha meglátták a magyar rendszámú autót - pedig egy fehér Daciánk volt, nem volt feltűnő - ember tömeg vette körül. Mindent megvettek, főleg kávét, szappant, szalámit, bármit. Bulgáriai nyaralásról jöttünk haza, sok mindenünk már nem maradt, de így is hatalmas kötegnyi lejünk volt. De nem kaptunk érte semmit.

Hentesbolt: három szál zöld virsli, hatalmas Ceaucescu portré a falon. Este vaksötét, a szállodában is felére vettek le minden világítást. Hosszú autósorok a benzinkutak előtt, a sofőrök ott melegítették gázon a vacsorát, ott éjszakáztak, hogy reggel tudjanak tankolni.

Csehszlovákia nem volt vészes, kaja volt, de szürke, egyhangú volt minden, hamar bezártak az üzletek. Lengyeleknél is voltam, nekünk magyaroknak jó volt, mert feketén többszörösét kaptuk a forintért, mint itthon a bankban, kaja meg volt, mi jól éltünk.

NDK hasonló, ha kint csencseltünk a kelet - német márkával, olcsón lehetett élni. Önkiszolgáló éttermek voltak, hosszú sorban állás, Honecker elvtárs a falon.

A berlini fal nem volt játék, véresen komolyan vették még '89 nyarán is lelőtték, mint a kutyát, aki át akart szökni.

Minden országban jellemző volt, hogy mindent felírtak a határon, fényképezőgép, kamera, táskarádió, sorozatszám, évjárat, hogy bizonyíthasd, nem odakint vetted, hoztad már magaddal.

Csehszlovákiában olcsó volt a cipő, ruha. Gyerek voltam, a legrosszabb cipőkben, ruhákban mentünk ki, bevásároltunk, felvettünk mindent a régi cipőt lerúgtuk, otthagytuk a pad alatt a parkban. Így nem kellett vámot fizetni, mindenki ezt csinálta.

Szürke, igénytelen világ volt, sok minden csak jegyre, virágzott a fekete piac. Nem volt még maszekvilág, mint nálunk, egyszer kimentünk venni egy garnitúra gumit Pozsonyba a Daciára, alig találtunk szombaton egy műhelyt, aki felszereli, minden zárva volt.

Hazajönni felüdülés volt abban az időben.