Kik irányítják a magyar politikát?

Lényegileg az egész világpolitika az alábbi sémának van alárendelve. A játékteret ennek megfelelően építették ki, váltották, és váltják le az országok felelős vezetőit, királyokat, uralkodókat, elnököket a demokráciára. A demokrácia az irányítás eszköze. A kérdésed jó, de nem ez az alapkérdés, hanem az, hogy miért van sok párt, miért van szükség erre az állatkertre, amit látunk. Nagyjából a séma az alábbi: "Bár jelenleg a

hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz,

mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel

nem ásható alá. (...) Ezért terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami

szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem

szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját. A kellő

munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát,

állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének

feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely

oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye;

következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához,

még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne

vigyék az egész nemzetet.Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen,

ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját magára, azaz saját köréből származó

újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként,

amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok

idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen

ítéleteket, intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől? Meg

tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely

annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné

és végrehajthatatlanná válik. Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul

végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet különböző részeire; ebből

elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős

személy kezében összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció

sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg

barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg

kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú

barbárság. (...) A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha

ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak. A mi államunknak, amely a

békés hódítás útját követi, megvan a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és

kielégítőbb halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a terroruralomnak

fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi

eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért

is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit

ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább

a szigorúság doktrinája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a mi

szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség

letörésében. A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a

jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor

megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt

elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg

nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő nem közülünk valók, az intellektuelek a maguk

elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás

van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben

nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és

képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá.

Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga

közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében éppoly vakok, mint maga a tömeg, hogy a

beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne,

semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a ők nem veszik figyelembe. Ám éppen

ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai

ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és

senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügye

helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét.

Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ

minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat.

Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a jólététüket, aláásták mindenütt a

békét, nyugalmat, egységet és elpusztították az államaik összes alapját. Ahogy később látni

fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy

kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nemességük kiváltságainak vagy más

szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek

és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A természetes, leszármazáson alapuló

nemességük romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz

arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a

gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák

meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre

szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a

kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek

mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát

annak, aki megvásárolja cselekedeteiket. A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra,

hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a

népnek, amely tulajdonosa az országnak és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint

egy elhordott kesztyűt. A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket és

megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük."