Hogyan lehetne modernizálni az egészségügyet Magyarországon?

Nem lehet modernizálni az egészségügyet Magyarországon, mert az nem csak anyag, hanem gondolkodó emberek összessége is. És itt főleg a gondolkodással vannak nagyon komoly bajok.

Az egészségügy nem független a társadalom többi részétől, vagyis csak a teljes egészet, a finanszírozó gazdaságot is, lehet arányosan modernizálni, beleértve a közgondolkodást is. Anélkül az egész semmit nem ér, mert a törvény, a szabály, a folyamat, maga az egészségügy pontosan annyira jó, amennyire a szereplői (minden egészségügyi, minden törvényalkotó és minden beteg) jól csinálják. Ha egy része rosszul csinálja, és a többi nem tudja megrendszabályozni, akkor a dolog rosszul működik.

A svéd modell nem szép kórházakból, hanem jó törvényekből, valódi finanszírozásról, gondos egészségügyi személyzetből és felelősségteljes fegyelmezett betegekből áll. Ott se mind, de a rosszak nem nagyon érvényesülnek.

Az első válaszadó jól kifejtette milyen komponensek határozzák meg egy egészségügy milyenségét. Ügyfelek, személyzet, anyagi jellemzők és felső szabályozások, amit a vezetőség határoz meg.

A munkaerővel van talán a legkevesebb gond, a képzés a Rákosi érából visszamaradt orvosi felszerelések ellenére is egészen tűrhető és a másik három feltételt teljesítő országokban sincs rá panasz. Az hogy itthon rosszabbul teljesítenek, az a túlterheltség és az elismertség hiánya.

A legtöbb fejlett országban, ha azzal fáradnék az orvoshoz, hogy megfáztam és ezért tömjön belém valami gyógyszert használja fel a teljes gépparkot, hogy kiderítse miért is történt ez és írjon ki két hét táppénzre, kiröhögne nemes egyszerűséggel, a váróban meg igen csúnyán néznének rám, hogy miért rabolom az értékes idejüket. Míg hazánkban ez a beteg elvárása az orvos felé. Küldje át minél több gépen és lehetőleg írja ki táppénzen a végén. A másik ami a legtöbb fejlett országra nem jellemező, hogy reggel a nyugdíjasok hada traccspartira jár dokihoz, mert mással nincs beszélgetnie, mint a várókban ülőkkel meg a doktor úrral.

Röviden maximálás (gyakran hangoztatott álláspont szerint nyugati) kiszolgálást várnak a betegek egy olyan országban, ahol igencsak alacsony az egy főre jutó orvosok száma, de az egy főre jutó betegek (vagy magukat annak tartók) száma a többszöröse a mainak és a fizetése konvergál a takarítóhoz és a társadalmi megbecsültsége is az intézményen kívül annyi.Így nehéz elérni, hogy egy ember tucatnyi személy munkáját jókedvvel és hatékonyan végezze. Ezen kell változtatni, vagy fanatizálni kell, vagy a létszámon és a motiváción és a felszerelések mennyiségén és minőségén lesznek kénytelenek javítani.

A törvényi szabályozás túlságosan is bürokratikus és központosító egy függetlenebb, de szakmaibb rendszerben jobban eldöcögne a dolog.

A piszkos anyagiak hiánya meg a drága honatyáink gazdasági analfabetizmusának, siralmas elosztási rátájához és kleptomániájának köszönhető, lényegében ugyanazért nem jut pénz az egészségügynek amiért másnak sem.

A betegek, vagyis a tisztelt ügyfelek eszmerendszerre meg egészségi állapota meg a 40 év szocializmusnak köszönhető elsősorban, illetve annak a huszonnégy évnek amikor, néhány teszetosza lépést leszámítva, lényegében ugyanazon az úton haladunk.

Összefoglalva a társadalmi változás, illetve fejlődés elvileg kitermel előbb utóbb egy olyan elitet, ami a gazdaságit is megteremti, előbb-utóbb felfejlődik a többi intézménnyel együtt az egészségügy. Csak ez nem négy hanem negyven évbe telik alsóhangon, bár a mai helyzetet elnézve a négyszázzal se lőnék túlzottan mellé.