Miért van az, hogy Magyarország a vezető országok között van a világon az öngyilkosságok terén?

mert a magyar egy gyulolkodo nep egymast utalja irigyek egymasra lustak is csak sirnak stb

en meggyuloltem ezt az orszagot pont emiatt mert ilyen a nepe es eleg baj hogy elmagyarosodtam jobb lett volna megmaradni szlavnak.

amint megtanulom a ket nyelvet ugy hogy nyelvvizsgam lesz egyre jevesbe fogom hasznalni ennek a nepnek a nyelvet... mondjuk annyi h az angolt itt sokan nem ertik meg.

" en meggyuloltem ezt az orszagot pont emiatt

mert ilyen a nepe es eleg baj hogy

elmagyarosodtam jobb lett volna megmaradni

szlavnak.

amint megtanulom a ket nyelvet ugy hogy

nyelvvizsgam lesz egyre jevesbe fogom

hasznalni ennek a nepnek a nyelvet..."

Nem fogsz hiányozni!

Azért én inkább azon lepődnék meg, hogy nemcsak, hogy nagy az öngyilkosok száma, de azon belűl is a tini (20 év alatti) öngyilkosok száma brutális.

Jó, mondjuk ez érthető, végülis az iskola egy természetes kiválasztodási rendszer, mert ha úgy nézzük, akit kivet a társaság, az elég hamar lelkisérülten vagy holtan végzi az évek során. De akkor is kicsit durva ez.

Tudom, ne majmoljuk a nagy USA-t mindenben már, de nálunk is kampányolni kéne az iskolai terrorok-kiközösítések ellen, mert valljuk be emberek, nekem az nem pálya, hogy top listások vagyunk a 15 évesek önkéz által végetvetettek listáján!

A kérdésre válaszolva szerintem a bizonytalan jövő is befolyásoló tényező lehet.

Bár aki erre rászánja magát a jóisten tudja mi villan át az agyán hirtelen.....

4. vagyok.

Fogalmam sincs kérdező, de ha csak abból indulok ki, hogy az öngyilkosságok legnagyobb része előre eltervezett, vagyis idő telik el a kritikus korszakok között. Ezeknek pedig mindenképp van valami jel, ha más nem, akkor a hirtelen búskomorság, sosem mosolygás stb (mondjuk ez sem lehet nagy segítség, egy olyan gyerek akit évek óta bántanak lelkileg-testileg nem hiszem, hogy gyakran boldog lenne alapból is). Ezekre pedig sosem figyel fel senki.

Maradjunk annyiban, hogy a magyar (és ez most egyszerre sértés és dicséret is lesz) Spárta leszármazottának képzeli néha magát. Csakis a legerősebb élheti túl, csakis a legerősebb kaphatja meg a munkát, a legerősebb du***t, meg úgy kábé mindenki aki nem erős, az kivetendő.

Ezt azért írtam le, mert ez nagyon jellemző ránk, és mondjuk az Egyesült Királyságban, Németországban máshogy vannak ott azért az életfelfogások. Én erre tippelek.

Arra nevelik a gyerekeket, hogy legyenek erősek, de ha nem tudnak elég erősek lenni, minek éljenek gondolhatják. Úgyse szereti őket senki, nem érzik magukat erősnek, a társadalom kirekeszti őket, ezért kiváltják a csak oda jegyüket...

Persze ez csak egy elmélet, lehet, hogy ebből semmi sem igaz (kivéve azért az erős részt), lehet, hogy teljesen más oka van az öngyilkosságoknak. Az viszont biztos, hogy vannak, és az is biztos, hogy tenni kell ellenük.

Japán a toplista élmezőnyében tanyázik.

Náluk külön kultusza és precízen meghatározott rituáléja van az öngyilkosságnak (szeppuku).

Ott nem élhet szégyennel az ember.

Hogy mi számít szégyennek, az megint meghatározott.

Hatalmasak az elvárások, hullanak, mint a legyek.

Az sem véletlen, hogy a második világháborús kami-kadze épp japánból indult.

Minden nap hallunk több öngyilkos merényletről, amit arabok követnek el.

Asszem most a dél-koreaiak a világelsők öngyilkosságban, mögöttük a japánok, majd a finnek állnak.

Litvánok is vezették pár éve a rangsort.

Idézet Dr. Zonda Tamás pszichiátertől,

öngyilkosság-kutatótól:

"A hazai sajtó és a külhoni orgánumok egy része is gyakorta emlegeti, hogy a magyar nép depresszív alkatú, nem bízik jövőjében, borúsabban lát, ítél meg mindent. A két jelenség, – depresszív alkat és öngyilkosság – között kétségtelenül van összefüggés, ezért érdemes röviden elidőzni felette. Öngyilkos nép-e a magyar? című könyvemben remélem sikerült bizonyítani, hogy a magyar népességben sem korai, „antropológiailag” homogénabb összetétele idején, sem később nem volt jelen az önpusztítás. Nem ősi turáni átok, nem néplélektani sajátosság.

A 18. század közepe felé találunk először jelzéseket, a reformkor elején kezdett számuk szaporodni, és komoly problémává a 19. század végétől vált. Személy szerint meggyőződésem, hogy a magyarság az osztrák illetve német kultúrából vette át, a kulturális transzmisszió iskolapéldájaként.

Térben és időben vizsgálódva azt látjuk, hogy még Európában is erős eltérések tapasztalhatók az öngyilkosságok gyakoriságában. A 17-18. században Anglia és Franciaország lakosai körében volt ugyancsak igen intenzív az önpusztító hajlandóság. Öngyilkos nép-e az angol vagy a francia? – tehetnénk fel a kérdést. Joggal tiltakoznának.

A 19. század elejétől az öngyilkossági gyakoriság kelet felé kezdett terjedni: főként a német nyelvterületen emelkedett jelentősen az öngyilkosságok száma. Aztán az ismeretlen okú, járványszerű keletre terjedés folytatódott, és a 19. század második felében elérte a Monarchia nagyobb országait (Ausztria, Csehország, Magyarország), de Ausztria vezetett egészen a második világháború végéig. Öngyilkos nép az osztrák?

Magyarországon az 1960-as évektől kezdett el emelkedni az öngyilkosságok száma, olyannyira, hogy 1968 és 1987 között csaknem folyamatosan miénk volt a szomorú világranglista első helye. Öngyilkos nép-e a magyar? Az egész ország népességére kijelenthetjük, hiszen a nyugati megyékben jóval alacsonyabb, nyugat-európai értékek észlelhetők..."