Ki tudja ezekre a választ a tanárokkal kapcsolatban?

Igen, a tanár tudja, hogy 2*2 az 4, sőt mondjuk egy másodfokú egyenletet is bármikor meg tudna oldani. A kérdés az, hogy mindezt hogyan tanítsa meg a diákjainak. Merthogy minden osztályban más módszerhez kell folyamodni. Arról nem is beszélve, hogy például egy szakiskolában évről évre változik valamilyen norma, amit már másképp kell tanítani. Irodalomtanároknak egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan fognak hozzá egy-egy vers értelmezéséhez egy osztályban, és így folytathatnám tovább a sort.

A nyári szünet alatt pedig az adminisztratív munkát végzik (meglepődnél, hogy egy diákra mennyi papír jut). Emellett a minisztériumi utasítások minden évben megváltoztatják a tantervet, ami miatt a tanárnak is át kell alakítania a saját tantervét.

Nem készül minden órára két órát, de mondjuk napi 5-6 tanórára bizony van mit készülni.

Kérdező te olyan sötét vagy, hogy az már fáj. Ha nem így lenne mondanám, menj próbáld ki, de te akkor se értenéd.

Nem, nem fog neked senki valódi választ adni a kérdésedre, mert ilyesmit nem szokás megbeszélni csecsemő szinten.

Hol a probléma? ott, hogy ebben az országban azt hozták divatba, hogy mindenki beleugat a másik munkájába anélkül, hogy tudná, miről beszél. Sőt, minél kevésbé tudja, annál hangosabban és bőszebben.

Személyeskedést említesz? Még azt sem fogod fel, hogy a kérdésed sem egyéb. Ha egy szakember azt látja, hogy hozzá nem értők akarják neki az észt, és rendreutasít, az annak szól, hogy tanuld meg, hol és mikor érdemes megszólalni, különben mások munkáját akadályozod. Embereket kényszerítesz arra, hogy idétlen provokatív kérdéseidre válaszoljanak valamit, különben a tömény sötétség veszi át az uralmat. Nincs jogod ostobaságokat terjesztésének felszámolásával mások idejét rabolni, helyette van jogod gondolkodni, mások munkájának tiszteletét megtanulni, maximum kérdezni illő tisztelettel, ha valami nem értesz, vagy kíváncsi vagy rá. Megjegyezném, mert magadtól nem ismered fel, most is a dolgomat végzem. Igyekszem megvilágítani a helyes és elfogadható kommunikáció alapszabályait, hogy ne csak kaotikus hangzavar legyen. Történetesen nem az iskolában, reguláris keretek között, hanem ahol devianciát tapasztalok. Mert arról is felvilágosítalak, igazi tanárnak a vérében van, hogy nem akkor nevel, ha fizetik, hanem ha nevelni valót tapasztal. És nem tartja a markát érte, mindössze, ha túl sok van belőle, szóvá teszi. Mert a szellemi munka, a tanári (és persze még sok más) munka nem olyan, hogy blokkolunk, aztán csak akkor lógunk, ha nem figyelnek. Nem, erről a munkáról nem mindig látszik, mikor folyik. Például, amikor a villamoson azért rágódik valaki, hogy mit kellene kezdeni a Józsival, mert nem hajlandó tanulni, hogyan magyarázza el a Marcsinak, hogy magolással nem jut messzire, és mi legyen a következő házi feladat. Vagy hogyan fogalmazza meg mohácsi vészt, hogy látszódjon benne a széthúzás, a rossz helyszínválasztás és más, az összefogás hiánya és a pöffeszkedő hatalomvágy dilettantizmusa miatt bekövetkező csatavesztés. És hogy ez hová vezet. Mert ezt nem olyan könnyű ám előadni, és egy tanár azt is tudja, minden órán másképpen kell fogalmazni, mert ő nem verkli, vele szemben nem tanulógépek, hanem érző gyerekek ülnek, kiknek szintén ezer problémájuk van. És ezért tudja, hogy minden órára külön kell készülni, többnyire nem egy óra hosszat. Nem a mohácsi vész időpontját memorizálja, hanem azon töpreng, ezeknek a gyerekeknek mit mondjon, mert ők mások, mint mint a tegnapiak. És már a villamoson dolgozik, arra nincs ideje, hogy arra figyeljen, számon tartják-e a munkáját. Ja, és néha azon mereng, a hozzád hasonlóan arrogáns apukának hogyan magyarázza el (mert be fog jönni), hogy csemetéjének egyetlen baja a mérhetetlen lustasága.

És ott a probléma, hogy lassan 20 percem megy arra, hogy téged oktassalak. Nem azért, mert hasznosnak tartom, hanem azért, mert tudom, hogy olyanok is elolvashatják, akik kiértik belőle azt, amit érdemes. És akkor mégis hasznos lett e 20 perc. Hiszen ezért kell lennünk.

Már csak azt kell végiggondolnom, szűklátókörű, a problémát érzékéni nem is akaró, hát még megoldó, kormánytényezővé avanzsált pedagógusoknak hogyan magyarázzam el, amire esküdtek a diplomaosztáskor, annak az ellenkezőjét teszik. No ez kicsit nagyobb falat lesz.

Nem érzitek magatok szánalmasnak a személyeskedés miatt?

Egyébként legyen, legyen meg a napi 6 óra oktatás meg 2 óra készülődés a szorzótáblából meg az osztásból.

Ez még mindig csak napi 8 óra hossza.

Hol itt a probléma??

Nem, nem érezzük.. A kérdést már tucatnyian megválaszoltuk, csak te elintézed azzal, hogy az nem igaz. Vagy egyszerűen csak el se olvasod a válaszokat.