Ez egy példa, arról hogy mit hozott nekünk az EU, és hogy mit is fog?

Nem az EU a hibás, az biztos!

Véleményem szerint, a kisszerű magyar vezetők a hibásak, akik a saját érdekeiket mindig előrébb tartották, mint a hazájuk érdekét (volt egy-két kivétel: Széchenyi, Deák,…).

Viszont az biztos, hogy legalább olyan, ha nem erősebb függés alakult ki az EU gazdasága és a mi gazdaságunk között, mint a KGST idején volt a szoc. táborban. Nem kimondottan a mi javunkra.

A szőlő és cukor, meg miegyéb termelésének a felszámolása érdekében (azt hiszem a malomipar is ide tartozik), valóban kaptunk pénzt az EU-tól, de nem szociális kiadásokra és nem a vezetők zsebébe (végkielégítések), de végül is ide került. Szerintem a ne halat adj, hanem hálót, elv jegyében, ezeknek a pénzeknek fejlesztési, beruházási célokat kellett volna szolgálni. Valószínűleg az Unióban még kevéssé ismertek bennünket, ezért térségi támogatásokat adtak. Aztán ipam-napam felvette erdőtelepítésre, vadgazdálkodásra, stb.

Ipam-napam elnevezéssel itt azokat illetem, akik vagy benne vannak a napi politikában, vagy az ő hozzátartozóik, barátaik.

A konzerviparban ez kissé másként ment, talán azért, mert rájöttek, hogy mi történik a támogatásokkal. Úgyhogy megvették a gyárat, vele a piacot és a beszállítókat. Egy pár évig termeltek vagy imitálták a termelést, majd lebontották, vagy eladták a gyárat esetleg a kettő együtt. Maradt nekik a piac. Nekünk meg a tönkrement beszállítók, és a munkanélküliek.

Az Unióban jövőre tilos lesz szénszálas izzót gyártani. Ezért nálunk az a cég, amelyik megvette a Tungsramot elbocsát 2600 fő dolgozót. Figyelem EU pártiak: nem a válság miatt!

Egyébként dicséretes, hogy nem fogták a válságra és idáig is termeltek.

Csak egy ötlet: ha a mi, felelősségtudattól átitatott állami vezetőink, nem eladják a Tungsramot, hanem átalakítják a termelést, akár hitelekből is (a jelenleginél több tartozást nem hiszem, hogy tudtak volna összeszedni, és ennek még a hasznát sem látjuk). Esetleg az akkor még elmaradottabb szomszédos országokban vásárolunk még hasonló üzemeket, akkor ugye egyszer, miénk a piac, másodszor legalább Ukrajnába kiszállíthatjuk az elavult, tiltott gyártósorokat. És onnan tovább árulhatjuk az Unión kívüli országokba, a tiltott terméket oda, ahol még engedélyezett. Ezt a nyugatiak óriási tapasztalattal művelik, mert már a rendszerváltás előtt is ezt tették, és ebből a szempontból nem változott semmi.

Ja, és jó lenne mielőbb bevezetni az eurót. Nem tudom figyeli-e valaki, hogy aratáskor mindig erősödik a forint. Amikor meg az utolsó szem búzát is eladtuk gyenge euróért, hogy, hogynem gyengül a forint. Amikor a gazdálkodó befektetne, fejlesztene gyenge a forintja, amikor meg a jó minőségű gabonát akarja eladni erős lesz a forintja.

Ez, amit leírtam, csak saját megfigyelés. Nincs kizárva, hogy rosszul látok. Ez az én nézőpontom. Nem haragszom érte, ha valaki másképp látja, mert tanulhatok belőle.

Amit nem szeretek: a „fa**ozás, meg a **arozás, szerintem nem építő jellegű, inkább önző megnyilvánulás.