Igaz, hogy a Kádár-rendszer a mai világhoz képest nagyon barbár, erőszakos volt?

Nem,ez így nem igaz, ez csak elferdítés !

Nem vertek meg senkit sem AKI NEM érdemelte azt meg !

De azt.... aki lekur@@nyá@zta, vagy leköpte a rendőrt azt úgy meg verték mint a lovat !

Az a gyerek aki lopott,szemtelen vagy pofátlan volt az iskolában a tanárral , vagy lógott,bízz" elvert az apja azért hogy a gyerek fegyelmet és tiszteletet tanuljon.

Sokkal normálisabb világ volt az ,ahol mindenek értéke volt.

Nem. Az a Rákosi rendszer volt.

"és még az óvodai mikulás is időnként megverte az óvodásokat csak úgy"

Ekkora baromságot be ne nyelj már!

A Horthy rendszerben csak a csendőrök verték meg az elfogottakat, a rendőrök nem.

Rákosi idejében sem a rendőrök vertek, hanem az ÁVÓ-sok.

A Kádár rendszerben sem vertek a rendőrök. Igaz, hogy akiket letartóztattak, azok sem pofáztak velük. A rendőröknek volt tekintélyük. Még a cigányok előtt is.

Óvodásokat sehol nem vertek meg.

Az iskolásokat igen. Én a Horthy időkben jártam iskolába, ott természetes volt a körmös, az elfenekelés. A Kádár-rendszer viszont megtiltotta az iskolákban a veréssel való fegyelmezést. Otthon viszont a szülők elfenekelték a gyereket, ha arra rászolgált, és ez egy gyereknek sem ártott meg. Nem voltak olyan neveletlenek, elkényeztetettek, jogaikat követelők, mint a mai gyerekek.

Kedves kérdező, vagy baromságot hallottál, vagy félreértetted.

Egyik rendzserben sem verték a szülők jobban a gyereket, az otthoni nevelésnek nincs köze a politikához.

A rendőrök a Rákosi korszakban verték az embereket az akkori kommunista ideológiai elvárások miatt.

A Mikulások sosem vertek gyerekeket.

A Kádár rendszer az 56-os forradalom után alakult meg, és a kommunista rendszer hibáit kiküszöbölve, igyekezett egy élhető szocialista társadalmat létrehozni. A Kádár rendzser nem volt barbár, erőszakos, sőt, társadalmi vonatkozásba sokkal jobb volt mint most. gazdasági, pénzügyi téren volt pocsék, a több mint 30 év alatt szinte semmi fejlődés nem volt hazánkban.

Baracsi Attila:

Kedves kérdező!

Ma a gyerek ver tanárt-szülőt-nagyszülőt,ha nem kap meg valamit.

A bűnözők verik-lövik agyon a rendőrt,visszapofáznak,óvadékért szabadlábra helyeztetnek,szabad lábon védekeznek,jogokat követelnek,s kapnak,tisztára mint egy ósdi amcsi krimiben!

A mikulást egyszer meg majd pedofíliával vádolják,mert az ölébe ültetett egy gyereket,s uram bocsásd meg, még meg is simogatta!

Szerinted melyik a "barbárabb?"

Ja! És arról meg még nem is beszéltem,hogy manapság még a legdurvább bűnözők is már úgy viselkednek a TV-ben mint a sztárok!

Ők ma sokunk példaképei.

"és még az óvodai mikulás is időnként megverte az óvodásokat csak úgy."

Ekkora ótvar baromságot életemben nem hallottam -.-

Vitte a mikulás az igazgatónak az MSZMP KB igazolványát és közölte melyik osztályba küldje be mert Kovács Pistinek leveri a vesélyét, mert az apja templomba ment.

Több kibeszéletlen, társadalmilag feldolgozatlan kérdés volt. Nem létezett az a fajta feldolgozó-kibeszélő-közösen gondolkodó közeg, mint ma,jobban magukra maradtak az emberek olyan problémákkal, amikről ma mernek beszélni (meleg gyerek a családban, otthoni vagy iskolai erőszak, családi alkoholizmus).

Viszont a rendszer politikailag közvetlenül ezt egyáltalán nem inspirálta, sőt, megpróbált akár progresszív is lenni. Másodikos olvasókönyvem egyik olvasmánya egy szép jelenetet mutat be, ami akár ma is jó téma lehetne. Egy gyerek rászól egy felnőttre, mert szemetel, a felnőtt pedig szemtelennek nevezi ezért. A könyv még átbeszélésre is javasolja ezt a témát. Nem tekintette a kor szakirodalma helyesnek a gyerek igazságtalan kezelését, és általában a testi fenyítését sem, de a bíróságok a ,,szülő házi fenyítő jogát'' elismert gyakorlatnak tekintették, és jogilag nem volt tiltás a testi fenyítés ellen (Magyarországon csak 2003 körül szorították meg törvényben a testi fenyítést, és 2005 jan. 1 óta van teljes tilalom ellene).

Az én érzésem az, hogy a Kádár kor az Általad kérdezett kérdések egy részében nem volt direkt durva (családon belüli erőszak és testi fenyítés hivatalos helytelenítése, védőnői hálózat, tanácsadás, szociáis intézkedések), de mivel autoriterebb rendszer volt, ezért ezeknek a múltból örökölt problémáknak a kibeszélésére, feldolgozására nem volt elég szabad tér. Úgy általában szerintem a demokráciákban hosszú távon jobban feloldódnak, kibeszélődnek a traumák, és ez nem feltétlen azért van, mintha minden autoriter rendszer direkt traumatizálni akarná a lakosságot, csak éppen az autoriter rendszerek nem képesek annyira nyílt társadalmi párbeszédben feloldani, semlegesíteni a lakosság múltbeli traumáit, társadalmi komplexusait, ezért az autoriterebb társadalmakban akkor is sok erőszak van jelen, ha ezt a hatalom esetleg maga is vissza akarná szorítani.Egy szóval, az autokráciák nem mindig kegyetlenek, de majdnem mindig tehetetlenek az erőszakkal szemben. A demokrácia valamivel jobb eszközökkel rendelkezik az erőszak olyan sunyi formái ellen, mint az otthoni fenyítés. A demokrácia tud kibeszélni, traumákat feloldani, az autokratikusabb rendszerek erre csak ritkán képesek, szerényebb eszközökkel, még akkor is, ha lenne rá hajlandóságuk.

Egy meglepő esettanulmány, példa: pl. az NDK sok szempontból egész sokáig sokkal normálisabban állt hozzá pl. az iskolai testi fenyítéshez tiltásához vagy a melegek üldözésének megszüntetéséhez, mint az NSZK. Az NSZK-ban sokáig életben maradt a még az eredetileg nácik által hozott durva melegtörvény, az NDK-nak viszont egyik legelső dolga volt ezt visszavonni, a nácik előtti enyhébb változatot helyreállítani. Melegrazziák is egy ideig inkább az NSZK-ban voltak jellemzőek, nem az NDK-ban.

Viszont hosszú távon a demokrácia mégis jól szerepelt. Az NSZK követni kezdte az NDK-t a melegség liberálisabb kezelésében, a rendszerváltás idejére már mindkét német állam teljes dekriminalizációt ért el. Ugyanakkor pl. a náci bűnök feldolgozásában végül az NSZK hatékonyabb, kibeszélőbb, feldogozóbb, a traumákat jobban feldolgozó múltat mondhat magáénak, mint az NDK. Az NDK-ban túlságosan belegyömöszölték a náci bűnök feldolgozásának problémáját a gonosz tőkés világ sablonjába, míg viszont az NSZK-ban filmek, művészi feldolgozások, korszerűsített oktatás segítette a lakosságot a szembenézéssel.

A példa után visszatérve az eredeti kérdésre:

A Kádár-korban egy pofozkodós apuka könnyebben rejtve tudott maradni, az emberek általában félrefordították a fejüket, nem segítettek. Ez azonban nem volt a kommunista ideológia része, sőt az akkori szakirodalom kifejezetten ellenezte a testi fenyítést. Hasonló volt a helyzet a német államokban is: pl. az NDK elég gyorsan elkezdte tiltani az iskolai testi fenyítést, ugyanakkor az NSZK egyes iskoláiban egy jó darabig még meg volt engedve a testi fenyítés. A szülői testi fenyítést úgy tudom egyik német államban sem tiltották akkoriban törvénnyel, de nem is helyeselték ideológiailag különösebben. A mai Németországban a svéd típusú teljes tilalom van érvényben otthoni testi fenyítés terén.

Azt akarom mondani, hogy épp az olyan dolgok terén, amikre rákérdeztél, szóval pl. efféle családon belüli dolgok terén bizony vaskosan voltak a Kádár-korban komplexusok, traumák, lappangó-kibeszéletlen erőszakos jelenségek, szülők alkoholizmusa, testi fenyítés, gyerek melegségének kényszerű eltitkolása. Ezt azonban nem az ideológia okozta, legfeljebb csak afféle mellékhatása lehetett annak, hogy sok dologban a társadalom zártabb, kevésbé kibeszélősebb volt, mint ma.

A rendőri erőszak terén a Kádár-kor nyilván lehetett közvetlenül is durvább, mint a mai. A traumák miatt pedig az öngyilkosság is, az alkoholizmus is, a dohányzással kapcsolatos betegségek is jobban pusztított, mint ma. Viszont egy bizonyos bizalom jobban jelen volt az emberekben. Jobban nyitva merték hagyni a dolgaikat, jobban meg mertek bízni talán egymásban, nem volt az félelem az teljes lecsúszástól, kevésbé volt szétszakadva a társadalom, a TBC visszaszorult, az emberek még nem féltek annyira a bűnözéstől, vagy a szegénységtől, a gyerek szabadabban mozgott egyes szempontokból.

Egészében véve ez egy bonyolult és érdekes kérdés.

,,,és még az óvodai mikulás is időnként megverte az óvodásokat csak úgy.''

A rituálénak valóban sokszor része volt a virgács meg a krampusz (krampuszok), sőt a vállalati mikulásokon a mikuláscsomaghoz nálunk eleve hozzáadták az aranyporral behintett vesszőnyalábot, a virgácsot, és a mikulás mellett ilyen ördögfigurák is voltak néha, a krampuszok, ,,na ki volt a jó meg a rossz gyerek'', ,,a rossz gyerek virgácsot kap'', meg ilyenek, de ez csak viccelődés volt, a vállalati mikulásokon egyszer sem láttam, hogy egy gyereket is ténylegesen megvirgácsolt volna a krampusz, azok inkább csak bohócoknak voltak ott, szóban persze valóban utaltak a virgácsolásra, de ez inkább hülyéskedés volt.

Volt a Hahota nevű vicclap, főleg gyerekekhez szólt, iskolásokhoz, sok volt a sulivicc, gyerekekről, családokról szóló vicc. Ebben bizony olyan utalások voltak az otthoni testi fenyítésre, ami mai szemmel újraolvasva egyáltalán nem is vicces, sőt néhány vicc a mai közegben újraolvasva egyenesen érthetetlen, vagy inkább szomorú. Ugyanakkor az otthoni testi fenyítést az akkori kultúrpolitika nem támogatta, és népszerűsítő- illetve szakirodalom sem. Viszont egy autoriter rendszer nem tudja olyan hitelesen megszólítani a tömegeket, mint egy demokrácia, a családok jobban ,,összezártak'' a külső hatások elől. Tiltani törvénnyel csak az iskolai testi fenyítést tiltották, az otthoni erőszak tiltása cél volt ugyan, de annyira reménytelen, hogy nem próbáltak jogi úton szembeszállni vele. Volt egészségnevelés, tehetségfejlesztés, sőt világviszonylatban is kiemelkedő eredmények a műveltség fejlesztése terén, de nem volt a mai értelemben vett nyitott kibeszélés. Volt némi dohányzás-ellenes propaganda, sőt teljes reklámtilalom (kifejezetten üdítőbb volt ebből a szempontból a magyar vagy az NDK utcakép, mint a dohányreklámokat megengedő NSZK vagy Nyugat-Berlin), de nem volt nálunk a mai értelemben vett hiteles és hatékony dohányzásellenesség, a nemdohányzók védelme nálunk alig jött szóba, bár állítólag a vége felé felmerült néhány terv (az NDK-ban és a Szovjetunióban talán valamivel többre jutottak, ott az éttermekben ebédidő alatt és a mozikban volt valami részleges tilalom). Az alkoholizmus és az öngyilkosság megállításához meg végképp olyan eszközökre volt szükség, amivel a Kádár-rendszer egyszerűen nem rendelkezett (társadalmi szintű kibeszélésre, átvilágításra), ezt a feldolgozó munkát csak a demokrácia tudta elvégezni. Egészében véve nem volt egy bunkó kor, sőt mai szemel nézve sokszor megható újraolvasni néhány akkori őszinte és nemes törekvést, a fizikai és a természettudományok iránti szeretetem is az akkori korból származik. Azonban a lehetőségek épp amiatt voltak mindig nagyon gúzsba szorítva, hogy nem volt a mai értelemben vett szabad feloldozó nyílt társadalmi beszéd, sok dologról az emberek egyszerűen szégyelltek beszélni, még akkor is , ha az nem volt közvetlenül kapcsolatban a hatalommal vagy a hatalom nem is üldözte azt a dolgot. Néhány dolgot viszont sikerült figyelemreméltóan megoldani, egyes csecsemőhalandósági, járványügyi dolgokban talán még a mai kornál is haladottabbak voltak, ebben persze része volt annak is, hogy a társadalom akkor nem volt még így kettészakadva. Ha ma visszakerülnénk, nagyon ijesztő lenne, de nem annyira a hatalom meg az ideológia miatt, hanem azért, mert azóta azért mégiscsak sikerült társadalmi méretekben kibeszélnünk néhány nemzeti sorscsapásunkat (szenvedélybetegségek, rejtett otthoni erőszak), amiket már a Kádár-kor is akart, de nem tudott megállítani.