Lehetseges, hogy mi egy latszolag "demokratikus" gyarmaton elunk?

"A magyar hatóságok fél év alatt huszonöt alkalommal kérték a hálózatot arra, hogy szolgáltasson információkat felhasználókról. Ezt nyolc esetben teljesítették – szerepel abban a a jelentésben, amelyet a Facebook hozott nyilvánosságra kedden a hozzá befutó kormányzati adatszolgáltatási kérelmekről."

Ebben mi olyan "félelmetesen" érdekes? Az, hogy a Facebook nem az államok csicskája, nem adja ki csak úgy, az állambácsik két szép szeméért a felhasználók adatait?

"Viszont ahol 2/3-os többség van, ott már mondhatni pártállam van, hiszen úgyis annak az egy pártnak az akarata érvényesül, tehát ez így nem demokratikus rendszer!"

A magyar parlamentarizmusban 1990 és 2010 között csak látszólag létezett a fékek és ellensúlyok rendszere, ugyanis ezek nem fékEK és ellensúlyOK voltak, hanem gyakorlatilag egyetlenegy fék: a kétharmad. 1990 óta a parlamenti kétharmad volt az atyaúristen; ez garantálta, hogy egyetlen párt se választhasson kényére-kedvére köztársasági elnököt, alkotmánybírókat, ombudsmant, ne módosíthassa egyedül az alkotmányt stb. Garantálta - amíg senkinek sem volt egyedül kétharmados többsége. Amint lett, az összes akadály elhárult a rendszer felborítása elől. Ez sajnos benne volt a pakliban, de érthető, ha senki nem látta előre. Azonban az, hogy utólag sem látjuk be, hogy a rendszer eleve gyenge lábakon (pontosabban egyetlen gyenge lábon) állt, komoly vakságra utal. Mihályi Péter, néhai SZDSZ-es a napokban megjelent "Mindenben az SZDSZ-nek volt igaza" című blogbejegyzését azzal indítja, hogy az SZDSZ milyen jól tette, hogy a parlamentarizmus mellett tette le a voksát, a prezidencializmussal szemben. Erre nem találok szavakat.